Aktuális híradó
  
224. híradó
2020. március 1.
XX. évf. / 3.
 
 
   Kelta tauriscusi (kelet-noricumi?), boi esetleg velemi típusú         obulusok?
   Könyv a csehszlovák pénzjegynyomdáról
   Zsolnay Vilmos (1828 – 1900)
  A Baranya Megyei Éremgyûjtõk 2020. március 29-én numizmatikai és filatéliai találkozót rendeznek
 
Az 50 éves MÉE
jelvénye

   A MÉE tagsági jelvényei
 
 
1969. november 2-án a Fõvárosi Mûvelõdési Ház (XI. Fehérvári u. 47.) külön helyiségében 66 szavazatra jogosult tag részvételével megalakult a Budapesti Éremgyûjtõk Egyesülete. A megalakulást követõen nemcsak a fõvárosból, hanem vidékrõl is sokan jelentkeztek a Budapesti Egyesületbe. A jóváhagyott alapszabállyal rendelkezõ budapesti törzsegyesület vidéken lakó 10 tagja helyi éremgyûjtõ csoportot alakíthatott. Az 1970-es év végére már 35 csoport mûködött az országban, a pécsieket a Vasutas Klubkönyvtárban összejövetelét tartó tagság képviselte.
Az 1973. január 7-ei ülés kimondta a Budapesti Éremgyûjtõk Egyesületének a megszûnését és a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete (MÉE) megalakulását.
Az Értesítõ 1976/2. száma ír az egyesület tagsági jelvényérõl:
 
 

„Értesítjük a gyujtotársakat, hogy Egyesületünk jelvénye rövidesen elkészül. Az elsõ magyar pénzt, I. István királyunk CNH. I. 1. ezüst féldénárját ábrázoló jelvény Csúcs Ferenc szobrászmûvész gyûjtõtársunk munkája. 900-as ezüstbõl készül az eredeti dénár nagyságában, de több mint kétszeres vastagságban. A hátlapra a mûvész begravírozza (beüti!) az egyesületi tagsági számot. A jelvény önköltségi áron kerül eladásra. Megvételét a választmány nem teszi kötelezõvé, de 1976. október 1-tõl az Egyesület összejöveteleit tagjaink csak feltûzött, azonos számú jelvénnyel látogathatják. Kérjük a vidéki csoportok vezetõit, hogy ezt az intézkedést õk is, a jelzett idõponttól kezdve vezessék be.”

 
 
Az Egyesület 40-ik évfordulójára is jelvény készült, melynek fõ motívuma az I. István féldénárosának a képe, melyet négyzet keretez. A négyzet négy oldalánál MÉE / 1969 / 2009 / MMIX felirat olvasható. A hátoldalán a felerõsítést szolgáló tûzõ. Mérete: 20 mm átmérõjû, készült a Szegedi Éremverdében.
A jelvényt minden MÉE tag, aki az 1969-es tagsági díját befizette, térítés nélkül megkapta.
A MÉE fennállásának 50-ik évfordulóján az alakulás helyén, a Fõvárosi Mûvelõdési Házban tartotta ünnepi küldött gyûlését. A közgyûlés a még élõ elsõ 50 tagnak átadta a MÉE jubileumi jelvény ezüst példányát és oklevelét.
A jubileumi jelvényt minden MÉE tag is elõfizethette.
Az 50 éves jubileumi jelvény
- patinázott bronz változatban, 20 mm átmérõjû, 4 g. súlyú, ára: 800,- Ft.
(a hátoldalon tagsági szám bevéséssel)
- ezüst változatban, 20 mm átmérõjû, finomsága 925 ‰, 4 g. súlyú, ára: 4.000,- Ft
(a hátoldalon tagsági szám bevéséssel)
- arany változatban, 20 mm átmérõjû, finomsága 986 ‰, 7 g. súlyú, ára: 130.000,- Ft
(a hátoldalon tagsági szám bevéséssel)
Az ezüst és az arany változatoknál a körbefutó felirat alapja tükrös (PP) kivitelben készül.
Akik nem tagjai a MÉE-nek a hátoldalon T (támogató) és sorszám begravírozással rendelhettek jubileumi jelvényt.
A jelvény közepén I. István féldénárosa, körbefutó felirat: - 1969 - 50 ÉVES - 2019 - MAGYAR ÉREMGYÛJTÕK EGYESÜLETE. A hátoldalára a tagsági szám bevésésén kívül a felerõsítést szolgáló tû került.
A kitûzõk a Szegedi Éremverdében készültek.
Hágen
 
 
 
Kelta tauriscusi (kelet-noricumi?), boi esetleg velemi
típusú obulusok?
 
 
Az elsõ ilyen „kagylós” érmével (1. és 2. ábra) elõször a VATERA internetes áruház kínálatában, majd késõbb a H. D. Rauch 94. árverési katalógusában a 98. sorszám alatt találkoztam (2014. április 09–11.)
Ennek az éremnek az elõlapján (1. ábra) egy stilizált „kagylófejet”, a hátlapján (2. ábra) egy balra ügetõ lovacskát látunk, amelyet különbözõ nagyságú „pontok”, félgömbök díszítenek. Az érme súlya 0.9 gramm, átmérõje 10 mm. Valószínûleg Veszprém megyében találták. A H.D. Rauch szakembere az árverési katalógusban kelet-noricumi - tauriscus típusként határozta meg. Rudolf Paulsen boi érméket bemutató szakkönyvében a 27. tábla 675. szám alatt tárgyalja ezt a pénzt, és noricumi vagy azzal rokon típusúnak írja le. Ezt elsõsorban a hátlapi jellegzetes lóábrázolás miatt teszi, mely rokonságot mutat a tauriscus érmékkel.
1. ábra „Stilizált kagylófej - Ló” típusú
obulus elõlapja
2. ábra Az érme hátlapja
 
Könyvének 72.–73. oldalán
ezt az érmét a Velem-Szent Viden elõkerült típus változataként hozza, annak ellenére, hogy nem ismert a lelõhelye. A Velemi típusú pénzek esetében a tauriscus – noricumi „rokonság” tisztázása szerintem még továbbra is elõttünk álló feladat. A velemi érmék – itt elsõsorban a tetradrachmákra gondolok – formailag a noricumi-tauriscus körhöz tartoznak. Közös az Apollon fej, még ha sok-sok variációban is létezik. Az ilyen pici pénzek azonban nagyon hely specifikusak, és a noricumi, sot boi pénzverésekhez attribuált (hozzájuk rendelt, nekik tulajdonított) aprópénzek esetében számtalan változat ismert. Velem ráadásul egy határterület a boi és a noricumi/tauriscus kör között. A kagylós aprópénzek nagyon távolról emlékeztetnek a szõnyi „obulusok”-ra is. Mindenesetre még sok és hiteles lelõhelyû kontextusban (régészeti felfedezések környezete) elõkerült darabra lenne szükség a kérdések tisztázásához.

A másik tárgyalt aprópénzt (3.-4. ábra) R. Paulsen monográfiája viszont nem hozza, ez egyelõre publikálatlan típus. Nagyon ritka érme lehet, eddig mindössze két ilyen példányról hallottam, és csak az egyik fotóját sikerült megszereznem. A legújabb (2018) kelta katalógusban „Koštur- Gáspár: Katalog Keltských Minci” sem szerepel ez a változat.
Elõlapján egy jobbra nézõ fej, a hátlapján pedig az elõzõ érem elõlapján szereplõ stilizált „kagylófej” látható.
Az alábbi érme is valószínûleg ott kerülhetett elõ, ahol az elsõként bemutatott, tehát Veszprém megyében. Súlya 1.0 gramm, átmérõje 10 mm, ezüstbõl készült.
 
1. ábra
2. ábra
„Emberfej – Stilizált kagylófej” típusú obulus, elõlapján jobbra nézõ fejjel
 
A (fésûs)kagylószerû ábrázolásban egyesek rendszerint leegyszerûsödött, erõsen stilizált fejet vélnek felfedezni.
A ilyen pénzek elõfordulása Magyarországon az észak – és nyugat-dunántúli, elsõsorban a Balaton feletti régióra jellemzõ. Egyes gyûjtõk szerint e típus Visegrád környékén is elõkerülhet. Ezt az állításukat azokra a régebbi információkra alapozzák, melyeket valamikor illegális fémkeresést végzõ személyektõl hallottak. Érmegyûjtõk véleménye szerint ezeket a kisebb súlyú pénzeket valószínûleg a Kr. e. 100 – Kr.e. 50 közötti idõintervallumba lehet beilleszteni az elõkerült egyéb, boioknak tulajdonított „Athéne Alkis” típusú ezüst aprópénzek és egy-két kisebb súlyú aranypénz alapján, melyekrõl azonban nem tudtam több értesülést beszerezni.
Köszönöm Dr. Torbágyi Melindának, a MNM Éremtára osztályvezetõjének a lektorálást és a kiegészítéseket, F. Zs. gyûjtõtársamnak és más gyûjtõknek az információkat és a 3. és 4. ábra fotóját!
 
Irodalom:
Rudolf Paulsen: Die Münzprägungen der Boier, Verlag Anton Schroll &CO. Wien, 1974, 72–73. oldalak, valamint a 27. tábla 675. sorszáma.
(vir ex pannonia inferiore) J. M. .
 

Könyv a csehszlovák pénzjegynyomdáról

 
 
Állami pénzjegy nyomda. Josef Brýdl szövegével. Prága, 1988. 83 oldal. (Angol, francia, spanyol és német nyelvû összefoglalóval.)
Nem lehet új kiadványnak nevezni, de a magyar numizmatikusok elõtt aligha terjedt el. Néhány példánya mostanában jelent meg árverésen, egyébként nem bocsátották kereskedelmi forgalomba a könyvet, talán ezért ismeretlen.
A Csehszlovák Köztársaság Bankjegy nyomdáját 1928-ban alapították a helyi jól képzett nyomdászok, grafikusok, vésnökök, képzõmûvész tervezõk munkájára alapozva. A nyomdászati szakismereteket a cseh technikai fõiskolán tanulták. A pénzjegy nyomda kiadványaiknak kiemelkedõ és jelképes alakja volt Alfons Mucha, a rendkívül tehetséges cseh festõmûvész, aki nálunk is ismert, még Pécsett is volt két kiállítása az utóbbi években. Kiváló bankjegy tervezõjük volt Max Švabinský is. Persze itt sem ment minden az állam megalakulásakor azonnal. Elsõ 1000 és 5000 koronásukat például az Egyesült Államokban, New Yorkban nyomtatták. De az új állami nyomda hamar felnõtt a feladathoz. 1937-ben Párizsban a Nemzetközi Mûvészeti és Technikai Kiállításon bemutatott bankjegyeikkel már kitüntetõ oklevelet nyertek. Fokozatosan átvették az állam számára fontos értékpapírok és oklevelek nyomtatását is. De szakemberei segítségével a bélyeg nyomtatás is feladatukká vált.
A második világháború itt is megtorpanást jelentett, 1945-ben az 500 és 1000 koronást az angol Bradburry, Wilkinson & Co nyomtatta, de 1947-ben már Lengyelországnak 50, 100 és 500 zlotyist, Romániának 1948-ban 100 leit nyomtattak az újjá szervezett prágai pénzjegy nyomdában.
 
 
Azóta folyamatosan nyomtatják a csehszlovák, majd a cseh bankjegyeket, de a legtöbb értékpapír is ebbõl a nyomdából kerül ki. A termékeik védelmét biztosítja a jól mûködtetett nyomdatechnikai felszerelés, megfelelõ szakismeret és a hamisítványok vizsgálatára is jól felszerelt laboratóriummal rendelkeznek.
A könyv jó minõségû papíron, kiváló minõségû ábrákkal ad képet a nyomdáról. Az utolsó lapokon még egy sorozatot is elhelyeztek válogatott pénzjegyeik kiváló ábráival. Számomra a több helyen is bemutatott pénztervek, vagy azok részleteinek metszetei voltak az igazán érdekesek.
Azt hiszem a papírpénzekkel foglalkozók mellett mindazok, akik a szépet kedvelik, szívesen forgatják ezt a könyvet.
Raýman János.
 
Zsolnay Vilmos (1828 – 1900)
 
 
1828. április 19-én született Pécsett. Festõmûvésznek készült, de szülõi kívánságra elõbb a családi üzletet irányítását, majd 1863-ban bátyja agyagárugyárát is átvette. Miközben világhírû üzemet hozott létre, végig alkotómûvész is maradt. Az Õ találmánya a porcelánfajansz, valamint az épületdíszítésre is alkalmas fagyálló pirogránit. Wartha Vince segítségével megalkotott eozinnak elnevezett lüszteres máz technikájával hozta létre a szebbnél szebb dísztárgyakat, burkoló elemeket. Az 1878-as párizsi világkiállításon elért sikerei (Grand prix) okán a francia Becsületrenddel is kitüntették. Sokat tett szülõvárosáért, Pécsért is.
Zsolnay Vilmos 120 éve, 1900. március 23-án hunyt el Pécsett, ekkor a pécsi Budai városrész ótemetõjének Szent Mihály kápolnájába temették el.
Már 1901-ben veje, Szikorszky Tádé megtervezte a Zsolnay család síremlékét, mely 12 év és a gyár dolgozóinak a munkájával el is készült.
1913. október 13-án este fél 10-kor hozták ki a külvárosi temetõbõl vállukon Zsolnay Vilmos ezüstözött ónkoporsóját Miklós fia és a három fiúunoka, Zsolt, László és Tibor és vitték fel a mauzóleumhoz. Az istentisztelet után levitték a mauzóleum kriptájába elhelyezett szarkofágba, ahol a mai napig nyugszik. 1919-ben felesége Bell Teréz halálakor a szarkofágot kimélyítették és férje fölé temették el.

 
 
Zsolnay Vilmosról a Török János keramikus által mintázott éremmel emlékezünk. Az érmen a gyáralapító kalapos portréja látható ZSOLNAY VILMOS GYÁRALAPÍTÓ 1928 – 1900 körirattal. Az Ø 96 mm méretû öntött bronz érem mindössze nyolc számozott példányban készült.
Hágen
 
A Baranya Megyei Éremgyûjtõk 2020. március 29-én
numizmatikai és filatéliai találkozót rendeznek
 
 
A Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete
Baranya Megyei Szervezete

2020. március 29-én (vasárnap) 8.00 – 13.00 között
a Delta Étteremben
Pécs, Indóház tér 2.
numizmatikai és filatéliai találkozót rendez
A találkozó helye a Pécsi Fõpályaudvar mellett, az Indóház tér nyugati oldalán található .

Tagjainknak egy asztalt 1500,- Ft támogatásért biztosítunk.
Asztalt igénylõktõl érvényes tagsági igazolvány felmutatását kérjük.
Asztalfoglalás: Lang Ernõnél
mobil: 06-30-9395 158, e-mail: langerno100@gmail.com

A gépjármûvel érkezõknek az épület melletti parkolók a találkozó idején ingyen állnak rendelkezésre.
 
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán