Aktuális
  
190. híradó
2017. május 1.
XVII. évf. / 5.
 
 
 

   Az 50 éves Ipari emlékérmérõl

 




Az 50 éves jubileumi érem



Az 50 éves Ipari emlékérmérõl
 
 

55 éve 1962. május 26-án ünnepelte a Pécsi Zipernovszky Károly Gépipari, Erõsáramú és Mûszeripari Technikum fennállásának 50-ik évfordulóját.
105 éve a m. kir. Kereskedelmi Minisztérium 1912 évi 29696. sz. rendeletével létesítette az iskolát, mely a Rákóczi út és a Légszeszgyár utca sarkán (ma már nem létezõ) Littke – Kaszárnya épületében kezdte meg mûködését 39 tanulóval, egy házban Sudár István kocsmájával.
Az ötvenedik jubileumát már az 1929 õszén, a Rákóczi úton felépült, ma is az iskolának otthont adó új épületében ünnepelhette a diákság és a tanári kar.
A Pécsi Nemzeti Színházban tartott központi ünnepségen kívül az iskolában és annak folyosóin iskolatörténeti, mûszaki – gyakorlati és rajzkiállítások várták a vendégeket és az érdeklõdõ öregdiákokat.
A kiállítások látogatóit az intézmény tanítványai megajándékozták egy jubileumi éremmel is. Az érmet Kovács Dénes technikus tanár tervezte, és ezt a tanulók mûanyagból, az általuk konstruált és kivitelezett présgépen a kiállítás helyszínén sorozatban gyártották. Az érmek különféle színekben ismertek, ennek az oka az, hogy a gyártáshoz szükséges granulátumból egy – egy színbõl csak kis mennyiség állt rendelkezésre.

 
 
Az érem elõoldalán középen az iskola épületének fohomlokzata látható, fölötte
- GÉPIPARI TECHNIKUM -, alatta
- 1912 – 1962 - / - PÉCS - felirat olvasható. Az érmet gyöngykör díszítés keretezi.
A hátoldalon 50 / ÉV feliratot két olajágból kialakított koszorú keretezi. Fölötte az iskola pajzs alakú emblémája, amely tulajdonképpen az intézmény sapkajelvénye is. Mellette baloldalon a gépészek, jobboldalon az elektromos szakmát választó tanulók jelvényeivel. Alul az érmet tervezõ és a fröccsöntéshez szükséges szerszámokat elkészítõ KOVÁCS DÉNES mesterjegye olvasható. Az elõoldalhoz hasonlóan a hátoldalt is gyöngykör díszíti.
Az Ø 40 mm méretû, fröccsöntött mûanyag érem sok színben készült.
Az elõoldali ábra kék (címlapon), a hátoldali fekete színû mûanyagból készült.

Hágen
 
Helfried Ehrend emlékére
 
 
A magyar és a pécsi gyûjtõk által is ismert kiváló német numizmatikusra, Helfried Ehrendre emlékezünk. 1930. június 14-én születet és 86 éves korában, 2017. január 2-án hunyt el. Több mint ötven éve tevékeny részese volt a Speyeri Numizmatikai Társaság megalapításának, amelynek hosszú ideig vezetõ egyénisége, lapjának szerkesztõje és állandó szerzõje volt. A numizmatika számos területe érdekelte. Írt bárcákról, szükségpénzekrõl, régi pénzekrõl, emlékérmekrõl és azok alkotóiról. A pécsi érmegyûjtõk Szent Eligiusz Társaságának is tagja volt. Eligiusz kutatásai révén került velünk kapcsolatba. A hídat a hajdani Szent Eligiuszt ábrázoló pécsi tagsági érem hozta létre. Eligiusz kutatásainak elképesztõ gazdag anyaga, sok magyar vonatkozásút is tartalmaz. A magyar Eligiusz érmekrõl, ötvös pecséteinkrõl gazdag anyagot gyûjtött össze és mutatott be könyveiben. Nyolc kötete jelent meg. A kilencedik kibocsátását tervezte, amelynek nagyjából össze is gyûlt az anyaga. A 2009-ben megjelent Eligiusz könyvének címlapját a pécsi ötvös céh pecsétjérõl készült, Sopianae Sörözõ eltûnt üvegablakának színes Szent Eligiusz képe és a váci missálé Szent Eligiuszt ábrázoló iniciáléja ékesíti. (Pécsi Dénár, 10. (2010). 104. sz.)
 

Érdeklõdésére adjon képet néhány önkényesen kiválasztot munkája:
-Speyer und das Rheingold 1969
-Münzschatz von Liengenfeld 1969
-Vinum in nummis 1971
-Die Frankenthaler Notmünzen in 30-jährigen Kriege 1972
-Münzporträts der Speyerer Bischöfe 1973
-Von Zahlenzeichen auf Münzen 1973
-Gegenstempel aus Münzen 1975
-Speyerer Münzgeschichte 1976
-Münzschaftzkunde der Pfalz 1978
-Die modernen Speyerer Medaillen 1985
-Das süddeutschen Münzsammlertreffen und Gepräge 1985, 1990
-Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten 2000. 576 oldal
-Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten (3. nachtrag zu Eligus IV) 2009.
-Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten (4. nachtrag zu Eligus IV) 2013.
Utolsó munkája a „Speyerer Münzgeschichte” Band 4. 554 oldalon 2016-ban jelent meg.
A sokoldalú numizmatikus a pécsiek igaz jóbarátja volt, emlékét szeretettel megõrizzük.

Raýman János
 
Egy pécsi éremgyûjtõ a dualizmus korából:
Dittmayer Jakab (1825-1887)
 
 

Múzeumaink (elõ)történetének fontos szereplõi azok a ma már szinte ismeretlen polgárok, akik gyûjteményüket a köz javára ajánlották fel. Jelen tanulmány egy ilyen önzetlen adományozó életrajzát mutatja be.
Dittmayer Jakab György Pesten, Terézvárosban 1825. április 25-én nyerte el a római katolikus keresztséget, Dittmayer Lorinc (Laurentius Tittmayer) és Spiesländer Anna gyermekeként. Apja a bajorországi Gmündenben (Gmünden am Main) tímármesterként 1823-ban csõdbe ment, majd Magyarországon próbált szerencsét pékmesterként.
Dittmayer Jakab elõször cipészként próbálkozott egzisztenciát teremteni, s vargamesterként tûnik fel 1848. július 15-én a pesti (pestmegyei) IV. nemzetorzászlóalj 1. századában. A Bach-korszakban Baranyában próbálkozott új életet kezdeni. Neve elõször 1854 szeptemberében jelent meg Pécs város mutatókönyvében, az irat „vaspályai hivatalnok”-ként említi. 1856-ban Dittmayer Jakab gyakornok az alispáni mutatókönyv szerint fegyverviselési engedélyt igényelt. 1861-1862-ben napi díjasként, pécsi szolgabírói díjnokként állt Baranya megye szolgálatában, majd 1862-ben Pécs városánál lett adóügyi, illetve alapítványi pénztárnok, 1866-tól templomgondnok. A pénztárnoki állás betöltéséhez szükséges 1500 forintos biztosítólevélhez jövendõbeli második felesége, Wiedemann Anna vállalt kezességet. 1866-ban nyugdíjazását, ill. végkielégítését kérte. 1869-ben tiszteletbeli esküdtnek választották a siklósi járásban. 1872-ben kinevezték a pécsi járás szolgabírói írnokává. 1872-tõl 1882-ig királyi ügyészségi végrehajtó a Pécsi királyi törvényszéken. 1877-ben több társával együtt vízvezetéki kérelmet adott be. 1883-tól nyugdíjas, majd 1884-ben letette esküjét, és haláláig községi iskolagondnokként tevékenykedett. Akkoriban ez a tisztség egyfajta gazdasági vezetõi pozíció volt, õ nyújtotta be az éves gazdasági számadásokat, s felelt a leltárért. 1885-ben tagja volt az iskolaszék által az Ágoston téri menhely elõkészítésére kirendelt bizottságnak. Dittmayer Jakab 1887. április 27-én 62 évesen, szélütésben halt meg. Végrendeletében ötszáz forint törzstõkével alapítványt létesített az iparostanoncok megsegítésére, melybõl évente három, az iskolaigazgató által jelölt, vasárnapi iskolát látogató, jó tanuló, szegény sorsú szülõktõl származó tanonc részesült ösztöndíjban.
Végrendelete kultúrtörténeti, társadalomtörténeti adalékkal is szolgál. Az ismert fõglalkozásai alapján vélhetõen átlagos jövedelmû és anyagi helyzetû polgár komoly és áldozatkész gyûjtõ volt. 1882-ben írt testamentumában 42 darabos fegyvergyûjteményrõl, több mint 1000 darabos, arany, ezüst, réz és bronz pénzekbõl álló éremgyûjteményrõl, mamutcsontokról, régi órákról, gyûrûkrõl és egyéb ezüst, réz és bronz régiségekrõl rendelkezett. Késõbb több alkalommal is változtatott – talán iskolamesteri hivatása hatására – gyûjteményei kedvezményezettjén. 1884-ben a fõreáliskolára hagyta gyûjteményeit, majd 1887-ben, egy hónappal halála elõtt másként döntött. Mesterházy Károly a teljes fegyvergyûjteményét kapta. Az. 1200 darabra becsült éremgyûjteményt és numizmatikáról szóló különbözõ munkáit a belvárosi elemi népiskolára hagyta.

Kitömött állatait, csontvázait, kövületeit 16 vitrinnel az Ágoston téri elemi népiskolára, kagylógyûjteményét, a mamutcsontokat, egyéb kövületeket és könyvespolcait a polgári leányiskolára, nyolc olajfestményét pedig a fõreáliskola festménygyûjteményére hagyta. Érdekes végrendeletérõl a helyi sajtó is beszámolt. A sajtóban nem egyértelmû, hogy a numizmatikai írásoknak csak gyûjtõje, vagy szerzõje volt-e, valószínûbb, hogy gyûjtõje. Gyûjteményei közvetve a városi múzeum hiányára is rávilágítottak, és így talán, ha korlátozott mértékben is, de a helyi múzeumügyre is hatottak. Az 1887. augusztus 16-i városi közgyûlésen Bolgár Kálmán bizottsági tag felrótta, hogyha a helyi múzeumot már felállították volna, akkor a „Dittmayer-féle nagyértékû hagyományok most bizonyára a városi múzeumot gazdagítanák és nem forgácsolódtak volna el.”
Dittmayer Jakab a kor régészei és numizmatikusai körében nem volt ismeretlen. Nevét a Pécsre látogató Hampel József többször is feljegyezte naplóiban, sõt 1872-ben készült jegyzékében leírást is adott a gyûjteményrõl: „Ditmayer Jakab: m. kir. végrehajtó: görög meglehetõs számban, de Lipcsébõl hozatta õket, van egy-két Baranyában lelt barbárja is, római (elég szép), magyar és külföldi csekély.” Feltehetõen részt vett az 1876-os budapesti õsrégészeti kongresszuson, mert a tagok névsorában szerepel. Numizmatikusként nemzetközi szinten is ismerhették, ugyanis Horváth Antal és Wiesner Rajmár mellett megemlíti pécsi gyûjtõként egy olasz numizmatikai címtár. Az 1882-ben több mint ezer darabos éremgyûjteménye 1887-re körülbelül 1200 darabra bõvült.
Bolgár Kálmán felvetése értõ fülekre talált az éremgyûjteményt illetõen, ugyanis az 1889. december 3-án tartott városi közgyûlés határozatot hozott, miszerint a csatolt jegyék alapján 908 darabból álló régi pénz- és éremgyûjteményt három, polgármesteri pecséttel lezárt dobozban, a városi pénztárban helyezték el a városi múzeum megalakulásáig. A Pécsi Városi Múzeum megnyításakor, 1904. július 12-én, Deutsch Kornél fõszámvevõ által készített „Pécs szab. kir. városházi pénztáránál õrzés végett letett pénzek kimutatása” c. jegyzékben szerepel a Dittmayer-gyûjteményt rejtõ három doboz 1906. október 25-én Pécs szab. kir. város letétjeként került a múzeum gyarapodási naplójába a tételesen felsorolt 908 darab tárgy. „2 drb régi bélyeg, 8 drb régi pecsétlenyomat, 14 drb régi papírpénz, 884 drb régi érczpénz.” A jegyzéküket a múzeumi irattárba helyezték, mára azonban sem ott, sem pedig a megyei levéltárban nem lelhetõ fel az irat.
Dittmayer Jakab 1200 darab érmet említ, köztük arany- és ezüstpénzeket is, míg a gyarapodási napló bejegyzése csak 908 tárgyat sorol fel, és nemesfém pénzt egyáltalán nem. Így nem zárható ki, hogy a hagyományozás és a polgármesteri pecséttel ellátott dobozokban történõ biztonságba helyezés között, a gyûjtemény értékesebb, nemesfémpénzei eltûntek.
Bár a Dittmayer-gyûjtemény tételenként bizonyíthatóan ma már nem lelhetõ fel a múzeum állományában, de Dittmayer Jakab tevékenysége mindenképp érdekes adalékkal szolgál az éremgyûjtés baranyai történetéhez.
Wéber Adrienn
 
A „Baumreiter – Lovas fával” típusú kelta tetradrachma
 
A „Baumreiter – elõlapi körszakállas portréval” típusú kelta érmét az egyik legszebb keleti kelta pénznek tartják némely numizmatikusok. Criseni-Berchies „A” típusúnak (Dacia, 9.1965.1.) is nevezik egyik romániai, 1963-ban felfedezett lelõhelye (82 db) alapján. Ez a terület Kolozs megyében található, valahol Magyarfráta (Frata) és Magyarszovát (Suatu) között.
A katalógusokban Göbl: OTA 129.1-5, Kostial: 691, Ziegaus: Slg. Flesche 691. számon jegyzik. A típus kelta vésnöke verõtövén minden bizonnyal II. Philipposz makedon király ezüst tetradrachmájának éremképét imitálta a feliratok nélkül.
Dr. Torbágyi Melinda az érme korának meghatározásánál, román és szerb kutatók datálását alapul véve, a Kr. e. 150 körüli idõpontot említi meg. Elsõsorban C. Preda munkájára, a „Monedele Geto-Dacilor”-ra hivatkozik, ahol az ismert szakértõ ezt a típust az erdélyi kelta, kelto - dák pénzverés elsõ fázisába, kb. Kr.e. 250 és 150 közé sorolta.
Harald Jandrasits osztrák numizmatikus kb. Kr. e. 180 és Kr.e. 150 közé teszi az ilyen típusú pénzek készítését. Egyes gyûjtõk mindenképpen a Kr. e. a 3. század elsõ harmadára gondolják a „Baumreiter” típus elsõ példányainak készítését, de ezek a vélemények még a régészet által is alátámasztott megerõsítésre szorulnak.
A pénz „Baumreiter” elnevezése a neves kelta szakembertõl Karl Pinktõl, a Bécsi Éremtár egykori igazgatójától származik. Az elnevezés egyébként az érme hátlapján látható ”fa” szimbólumra utal, melyet a lovas tart a kezében. E típus elterjedése elsõsorban Erdély területére jellemzõ, de kereskedelemmel, vagy hadjáratok alkalmával zsoldként, vagy zsákmányként, távolabbi vidékekre, így többek között a Kárpát – medencébe, a késõbbi Pannoniába, és a mai Szerbia területére (pl. a Szerémségbe) is eljutott. Itt készülhetett e pénzek egy csoportja, esetleg részben itt is verhették a „B” fázis érméit.
Néha még messzebbi vidékeken is elõkerülnek a típus egyes példányai. Hogy ezt a reprezentatív pénzt mely törzs verette, pontosan nem tudjuk. Van olyan numizmatikus, aki a scordiscus törzs produktumának véli, esetleg a törzs által is birtokolt területen készülhetett.
Mások a dákoknak vagy hozzájuk kötõdõ csoportnak tulajdonítják verését.
Az érme legalább három címletben létezik. Ezek tetradrachma, drachma és obulus. Drachmáját (és obulusát?) a legkorábbi aprópénzek közé sorolják a numizmatikusok és nem gyakoriak. Kedvelt pénz lehetett mindenfelé a „Baumreiter” a Kr. e. 2. században, elsõsorban nagy súlya (gyakran 14 gramm felett), valamint ezüst finomsága és mûvészi kidolgozottsága miatt is.
Számtalan imitációja készült már a maga korában, de késõbb is sokan, sokféleképpen utánozták, és nem kevés kelta vésnök tekintette e típust mintának verõtöve készítésekor. A kelták „verwilderte Gruppe” ún. „elvadult csoportjának” pénzei (OTA, 138-146), a „B – Reiter” típusú érmék (Tonciu cu sigla B – OTA, 308) valamint a „Mit liegendem Achter – Fekvõ nyolcassal” (Chriseni „B” – OTA, 147) típusok hasonlítanak a legjobban az eredeti érmékhez.
A pénz elõlapján (1. ábra) Zeusz babérkoszorús fejét hullámos hajjal és körszakállal ábrázolta a vésnök, a pénz hátlapján (2. ábra) egy balra tartó, robusztus lovat látni, rajta egy „sisakos” lovas ül, sisakján pedig hátrahajló dísz ékeskedik. (Más érméken a ló elott és alatt, de néha a lovas mögött is gyakran egyéb kisebb szimbólumok, így (négylábú) állat, vadkan (?), virág, növény, váza) is feltûnnek.)
Ezt az érmét „megcsonkították”, rajta több vágás nyoma is látható, egy darabot pedig kimetszettek belõle. Az mindenképpen érdekes, hogy csak egy ilyen apró darab hiányzik az érmébõl. A kelták gyakran félbe vágták pénzeiket, de elõfordult háromnegyedes, esetleg negyedes, és más darabolási forma is.
Hogy az érméken lévõ bevágásokat vagy a „csonkítást” az aprópénz hiánya, az érme fémanyagának vizsgálata (pl. hogy bélelt-e) vagy esetleg más egyéb, esetleg némely esetben kultikus ok indokolta volna, arról eddig már többféle elgondolást olvastam. Mindegyik fejtegetésnek lehet igazság-magva.
Az érme súlya: 13.92 gramm, átmérõje: 25.8 mm, vastagsága 5.1 mm. A bevágás mélysége: 5,7 mm. Az általam bemutatott érme Tolna megyébõl, állítólag Dombóvár környékérõl származhat.
Köszönöm F. A. - nak, hogy e példány fotóit közlésre rendelkezésemre bocsátotta.
Külön köszönet jár Dr. Torbágyi Melinda numizmatikus lektorálási munkájáért!
 
1. ábra Az érme elõlapja
2. ábra Az érme hátlapja
 
Felhasznált forrásanyag: Harald Jandrasits: Ostkelten-Baumreiter, Numismatik-Café, 2009.06. 08.; Melinda Torbágyi & István Vida, The coin hoard of Abasár. Dissertationes Archaeologicae, Ser. 3, No. 1, 7-20. oldalak, ELTE, Budapest, 2013; Bernward Ziegaus: Kelten Geld, Slg. Flesche, München, 2010, 254. oldal, 691. sorszám.
(vir ex pannonia inferiore) J. M.
 
A MÉE Baranya Megyei Szervezete szokásos heti találkozóhelye
 
 
A MÉE Baranya Megyei Szervezete szokásos
heti találkozóhelye Uránvárosban,
a Mecsek Piccola Perla étteremben
.
(Pécs, Ybl Miklós u. 2.)
A 6-os számú fõút mellett, az uránvárosi piacnál.
Az összejövetel ideje: minden vasárnap délelõtt 9.00 – 10.30-óráig.

 
Az összejövetel helye városi autóbusszal elérhetõ:
- Nendvich A.- út – Ybl Miklós u. megálló a Piccola Perla étterem elõtt:
22, 22Y, 122, 122Y, 23, 23Y, 123, 123Y, 24, 24Y számú járatokkal.

- Nendvich A.- út – Ybl Miklós u. megálló (PTE Kancellária épületénél):
25, 26, 26Y, 27, 28Y számú járatokkal.

- Mecsek Áruház megálló:
1, 2, 2A, 21, 121 számú járatokkal.

Személygépkocsival érkezõk hétvégén a PTE Kancellária épülete elõtti parkolóhelyet is használhatják.

 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán