Aktuális híradó
Régebbi híradók
Melléklapok
Érmek/kiadványok
Tartalomjegyzék
Híradók szerzői
Magunkról
40. Vándorgyűlés
Partnereink
Adatvédelem
Kapcsolat
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  Aktuális híradó
  
226. híradó
2020. május 1.
XX. évf. / 5.
  
 
   Villamosenergia-ipari dolgozók 19. találkozójának         numizmatikai emlékei
   Tóth Rózsi a papír ötpengõsön
   Új könyv
        Tóth Csaba: Bardus, grossus, florenus. Pénzverés az Anjouk         Magyarországán.
 
Medgyessy Ferenc: Önarckép
(1922; öntött bronz 97x100 mm)
   Érmek ára egykor és ma
 
 
Az éremgyûjtés hasznos és szórakoztató kedvtelés. Hasznos azért, mert, ahogyan mondani szoktuk, a „bronz évezredes üzenet”, és a mûvészi alkotások nem csak szépek, de rengeteg ikonográfiai és biográfiai adatot és ismeretet is hordoznak. Aki nem sajnálja a fáradságot, hogy utána nézzen egy-egy alkotás keletkezése körülményeinek, az ábrázolás tágabb értelembe vett jelentésének és jelentõségének, az sok új tudással gazdagodhat. Igen ám, de az érmek megszerzéséhez, egyebek mellett, anyagiakra is szükség van. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdekes és hasznos lehet, ha hiteles források segítségével visszapillantunk az elmúlt fél évszázadra és néhány konkrét példával szemléltetjük az érmek egykoron forintban megjelenõ értékét.
Az alábbi idézetek neves, országosan is ismert budapesti mûvészek leveleibõl származnak. A levelek egy részének címzettje Jakó János orvoskolléga barátom volt, míg másik részüket nekem küldték az idézettek. Ma már – sajnos – a mûvészek egyike sincs az élõk sorában, és hogy személyiségi jogaikat tiszteletben tartsuk, nevüket nem írjuk ki és a szóban forgó érmeket sem mutatjuk be, mert az alkotó kiléte a mesterjegybõl megállapítható lenne. Íme, az idézetek idõrendi sorrendben:
„Levelét megkaptam, melyben hivatkozik orvosi érmeimre, s szeretne másolatokat. Lehet szó vásárlásról. Az alantiakban vagyok bátor a nevezett érmeket felsorolni úgy név, méret, oldal és eladási árát illetõen. Fodor József kétold. bronz 8 cm 200 Ft, Markusovszky Lajos egyold. bronz 8 cm 130 Ft. Lehet, hogy Önnek az árak kicsit magasak, azonban szíveskedjék tekintetbe venni azt, hogy ez az én kenyér profilomba tartozik és én sem élhetek a levegõbõl…Szíves és sürgos válaszát várva, maradok üdvözlettel” (1967. április)
„A kért három érem elkészítésére csak a jövõ hónapban tudok idõt szakítani. Mindhárom érem egylapú és darabonkénti ára minimum 500 Ft. Sajnos olcsóbban nem tudom adni. A bronzöntés sokba kerül. Érmeimbõl a Szent-Györgyi érmet kivéve csak kevés példányszám készült és a tervezési díj nem térül meg minden esetben. Szívélyes üdvözlettel” (1977. február 1.)
„Örülök, hogy az öntõ, aki a FIDEM miatt ki sem látszik a munkából, soron kívül megöntötte a két érmet, amelyeket mellékelten küldök. Ha Pestre jön, mindenkor szívesen látom. Szívélyes üdvözlettel….U.i. Darabja 300 Ft.” (1977. május 5.) Itt megjegyezzük, hogy 43 év távlatából nem sikerült visszaemlékezni, mely érmek voltak a vétel tárgyai.
„Nem tudom mennyire tájékozott az árakról, én gyûjtõknek az átlag nagyságú érmeket 2000 frt.-ért adom. De a Medgyessy Ferenc érem 70 mm ö B, most 1000 frt, a Magyar Imre 100 mm ö B 600 frt. Tiszteletteljes üdvözlettel” (1981. április 25.)
Szintén az elõzõ mûvésztõl, egy másik levelébõl:
„Az említett Janus Pannonius 12 cm jellemzõen pécsi eozinos kivitelben készült érembõl úgy emlékszem van és az ezer forint is helyén van, de meg kell jegyeznem, inkább adom ajándékba. Baráti üdvözlettel”
„Az 1984-ben készített dr. Imre József szemészprofesszor érmébõl még van példányom, tudok küldeni. Az ára ugyanannyi, mint az évforduló alkalmával volt, amikor készítettem: 600 Ft. Örömmel olvastam levelébõl, hogy számos munkám képvisel gyûjteményében. Remélem, még gyarapodni fog. Szíves értesítését várom. Óhajára postán küldök a szóbanforgó érembõl. Szíves üdvözlettel” (1985. szept. 29.)
És akkor, napjainkban mibe kerülhet egy öntött bronz érem? Nos, amit tudok az az, hogy manapság egy 100 mm-es érem öntése 7-8000 forintba kerül. Ehhez kell számítani a mûvész tiszteletdíját, ami éremoldalanként „tág határok között” változhat. Végül a darabszámot is figyelembe kell venni. Aztán ki-ki kedvére oszthat és szorozhat…
De, hogy azért képekkel is színesítsük írásunkat, néhány, fent nevesített személyrõl közlünk éremképeket, de nem az idézett mûvésztõl, hanem más alkotóktól. Címlapunkon pedig az orvosból lett szobrászmûvésznek, Medgyessy Ferencnek az önarckép plakettjét mutatjuk be.
Süle Tamás
 
Soltra Elemér: Szent-Györgyi Albert
Antal Károly: ifj. Imre József
 
 
Soltra Elemér: Janus Pannonius
Csúcs Ferenc: Fodor József
Villamosenergia-ipari dolgozók 19. találkozójának
numizmatikai emlékei
 
 
A villamosenergia-ipari sporttalálkozók 1945 utáni története 1951. június 4-én kezdõdött, amikor 85 lelkes iparági természetjáró baráti hangulatú versenyt szervezett.
1966-ban megkezdõdik a sportmozgalom bõvülése a vitorlások csatlakoztak a természetjárókhoz.
1970 és 1986 között újabb sportágak hívei csatlakoznak az évenként megrendezésre kerülõ villamos-ipari sportrendezvényhez, ezek a sakk, a kajak-kenu, a labdarúgás, a horgászat, a sí és a tenisz.
1990-ben a teke és az asztalitenisz szerelmeseivel már 10-re nott azon sportok száma, amelyek részesei voltak ezen találkozóknak.
1951 és 2016 között 66 alkalommal találkoztak az ország különbözõ városaiban a villamosenergia-iparban dolgozók évente egy-egy hétvégén, amikor is az idoszerû szakmai kérdések megbeszélésén kívül a legnagyobb szerep a sporté, a szórakozásé és a kikapcsolódásé volt.
1969. június 27-én az akkori DÉDÁSZ szervezésében Siklós és Harkány adott otthont a villamos-ipari dolgozók szakmai és sportrendezvényének. A 19-ik találkozó megnyitója a siklósi várban volt, itt üdvözölték az ország minden részérõl érkezett több mint ezer vendéget. A Siklósi Mûvelõdési Központ Ifjúsági Fúvószenekara eljátszotta a megnyitó „szignálját” a Tenkes indulót is.
Ezen a napon került megrendezésre az Autós Rallye, melyen Trabantok, Wartburgok, Moszkvicsok, Warszavák és Volgák vettek részt.
Május 28-án tájékozódási verseny rendezésére is sor került, amelynek indulási és érkezési helye a Máriagyûdi iskola elõtti tér volt. A résztvevõkre egy 10 km-es terepgyaloglás várt.
Csoportok indultak a környék: Pécs, Komló, Szigetvár, Pécsvárad, Abaliget nevezetességeinek megismerésére. A pécsi kirándulók útvonalán szerepelt Fehérkút, Mélyvölgy – Melegmány és a Páfrányos megtekintése.
 
 
Az alkalom résztvevõi egy szép jelvényt is kaptak, melynek a felsõ részén a Siklósi vár és a bejárata látható. Alatta vörös-kék és zöld színû mezõkben 19. VILLAMOSENERGIA IPARI / TALÁLKOZÓ - 1969 - / SIKLÓS - HARKÁNY felirat. Alatta fehér színû porcelán szigetelõ képe, ettõl jobbra babérág rátét került a jelvényre.
 
 
Ismert a találkozó két díj plakettje is. Az egyik az 1969. VI. 27-én megrendezett AUTÓS RALLYE-rõl emlékezik, amely egy 2 mm-es alumínium lemezen látható piros színû nyomat. A lemez mérete: 94 x 68 mm, amit egy 120 x 95 mm méretû falapra rögzítettek.
 
 
A másik plakett az 1969. VI. 28-án megrendezett TÁJÉKOZÓDÁSI VERSENY emléke, amely szintén egy 2 mm-es alumínium lemezre készült piros nyomat. A plakett jobb oldalán elhelyezésre került a találkozó jelvénye, melyrõl azonban a fehér színû szigetelõ és a babérág rátét hiányzik. Az alumínium lemez mérete 94 x 68 mm, amit egy 120 x 95 mm méretû falapra rögzítettek.
Hágen
 

Tóth Rózsi a papír ötpengõsön
 
 
Mintegy ötven éve gyûjtögetem a pénzekkel, érmekkel kapcsolatos sajtóhíreket, nagy részét másolatban. Ezek közt kerestem egy adatot, amikor kezembe került egy érdekes sajtóhír, amit a Tóth Rózsit ábrázoló ötpengõs miatt tettem el valamikor.
Errõl a rövidéletû 5 pengõsrõl van szó, amelyet Franke Ruppert tervezett, de felhasználta Horváth Endre rajzát, amelyet a 22 éves pesti modellrõl, Tóth Rózsiról rajzolt.
 
 
A modellrõl készült remek rajz megjelent Kovalcsik András: Horváth Endre grafikusmûvész élete és munkássága c., 1986-ban kiadott könyvében, ahonnan átvettem az ábrát. Viszont a pénzjegyet Franke Ruppert (1888-1971) bécsi grafikusmûvész tervezte a néhány hasonló 1938-as pénzjeggyel együtt, de felhasználta Horváth Endre rajzát a pénzjegyen ábrázolt arcképhez. A történetet a „8 órai Újság” 1938. november 22.-én megjelent számában olvashatjuk elõször. Ugyanis a pénz megjelenése, 1938. november 5. után Budapesten megkezdõdött a hölgyek között a találgatás, ki az a szép leány a pénzen. Errõl a lapban így emlékeztek meg: Tóth Rózsi „az ötpengõsrõl, ma beállított a szerkesztõségbe…” és elmondta „Háromszor ültem modellt a mûvész úrnak a portréhoz. Nem tudtam, hogy pénzre kerülök…Csak két héttel ezelõtt egy szombaton, amikor a villamos kalauz papírpénzt adott vissza és ránéztem az ábrára, akkor jöttem rá…”
Nem akarta nyilvánosságra hozni, de annyi ál- és önjelölt jelentkezett, hogy ez felbosszantotta, ezért ment a szerkesztõségbe, mert a 8 órai újságban már több cikket is írtak a találgatásokról. Valószínû ekkor fényképezték le az újság részére és arcképe, a pénzben lévõhöz hasonló beállításban meg is jelent.
De a pécsi újság* az események folytatását is leírta, amely szintén regénybe illõ történet. Ugyanis akkor járt Budapesten Robert Duval, dél-amerikai bútorgyáros és meglátta a pénzen a szép lány képét. Kinyomoztatta kicsoda, megismerkedtek és egy budapesti szállóban rendezett banketten bejelentette az eljegyzésüket. Az amerikai hazautazott, a szép Tóth Rózsi itthoni ügyeit rendezte és csak azután utazott võlegényéhez Buenos Airesbe. A pécsi lap szerint a milliós példányszámban megjelenõ „Paris Soir” világgá kürtölte a nem mindennapi romantikus szerelmi történetet.
 
Horváth Endre ceruza rajza
Tóth Rózsi fényképe a 8 órai Újságból
 
A numizmatikai leírások Franke Ruppert nevét mindenütt említik, mint a pénz tervezõét és rajzolóját, a Horváth Endre rajz felhasználása is ismert és megtalálható Kupa Mihály Corpus notarum pecuniarium Hungariae-ben és Rádóczy –Tasnádi: Magyar papírpénzek 1848-1992. képes albumában.
Raýman János
 
/*Van még romantika. A magyar ötpengõs hölgymodelljét eljegyezte egy délamerikai milliomos. Dunántúl, 1939.február 12. /
 
         Új könyv
         Tóth Csaba: Bardus, grossus, florenus. Pénzverés az Anjouk          Magyarországán.
 
 
Tóth Csaba: Bardus, grossus, florenus. Pénzverés az Anjouk Magyarországán. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2020. 302 oldal.

Megjelent egy kiváló szakkönyv, kiváló feldolgozása és még kiválóbb bemutatása egy rendkívül érdekes kor rendkívül érdekes pénztörténetének. I. Károly bevezette az aranyvalutát, amely szinte évszázadokig része volt a nemzetközi kereskedelemnek. Talán nincs is olyan pénzmérleg, ahol a súlya, ne szerepelne. I. Lajos pedig magyarrá tette, Szent János képét lecserélve Szent László király alakjával. Megjelent a közepes méretû ezüstpénz a garas, ami a számolást és kereskedelmet tette egyszerûbbé. Denar változatainak pedig igen nagy a választéka. Bár mindig kerül elõ új adat, új lelet, ami finomítja a választékot, esetleg a korrendet.
Tóth Csaba ebben a könyvben évszázadok tudását hozta össze a legújabb ismeretekkel. Katalógusa a magyar Anjou királyok pénzeirõl igazán nagy vállalkozás és bemutatása is mintaszerû. Fontosnak tartom az eredeti és a nagyított méret együttes alkalmazását a pénzek bemutatásánál, hiszen ezek a parányi pénzérmék igazán csak nagyítóval láthatók és bontakozik ki szépségük.
Mint pécsi olvasó, kerestem a szerecsenfejes denárok történetének részleteit. De valójában ma sem tudjuk mi történt, hogy a verdejegy önálló éremképpé változott, vagy az éremképbol lett verdejegy. Mint olvastam a megvizsgált szerecsenfejes denár leletek nagy része Magyarország déli területeirõl került elõ és azok jelentõs többsége verdejegy nélküli. Ebbõl az is következtethetõ, hogy a déli pénzverõ kamara, a Pécs-szerémi kamara készítményei. Tehát elképzelhetõ, hogy nem kellett rá külön verdejelzés, hiszen már egyszer ott volt a szerecsenfej.
 
A könyv kiállítását sem szabad szó nélkül hagyni. Ritkán találkozik az ember ilyen szép könyvvel, amely a célnak kiválóan megfelel, esztétikailag is minden kritikát kiáll, jó minoségû papíron, jó minoségû ábrák sokaságával van ellátva.
Nem tartom szükségesnek a leírtak részleteibe elmélyedni. Ezt tegyék meg az olvasók, akiknek biztos nagy örömet okoz, még a numizmatika közelébe se került olvasónak is, ha csak kézbe veheti. A borítón lévõ kitapintható pénzek különösen tetszettek.
Raýman János
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 
 
 
 
 
 
 
 

 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán