Aktuális
  
187. híradó
2017. február 1.
XVII. évf. / 2.
 
 
 

   Jubileumi Tanulmányok

   A Gutenberg Kupa érme
   Kelta tetradrachma „nagy és otromba fejjel”
   Éremmûvészek a Mecseki Fotóklub jubileumi kiállításán
   Új könyv: Hermann Attila: „Él magyar, áll Buda még!” A Magyar         Szent Korona országaiból sorozott lovashadosztályok és        dandárok, huszár- és ulánusezredek, rohamfélezredek jelvényei
       a Nagy Háborúban
   A „nyújtott, préselt” érmekrõl (19)
 
      ÚJABB melléklap
   13. melléklap - Raýman János összeállításában:
        A pécsi és baranyai ebbárcákról
 





Az elsõ és az ezredik elõadó érme
Kopits János alkotása



Jubileumi Tanulmányok
 
 

A Pécsi Dénár 2016. évi novemberi számában jelent meg Raýman János „Megemlékezés a Pekár Mihály Szakkönyvtár 90 éves évfordulóján” címû írása, melyben taglalja a PTE Orvostudományi Karán mûködõ orvosi könyvtár jubileumára rendezett elõadássorozat alkalmából elhangzott hét elõadás témáit és tanulságait.
Egyebek közt arról is írt, hogy Süle Tamás „Pekár Mihály és a Kis Akadémia” c. elõadásában érdekes éremtörténeti adatokat mondott el. Most az „Orvosi Könyvtárak” címû, az interneten is olvasható (www.moksz.org/orvosi könyvtárak) folyóirat (Fõszerkesztõ: Gracza Tünde) 2016. évi különszámában nyomtatásban is megjelentek a 2016. szeptember 30-án elhangzott elõadások.
A fentebb hivatkozott elõadásból az is kiderül, hogy Kopits János szobrászmûvész, aki maga is tagja volt a Kis Akadémiának, a vezetõk közül huszonhármat megmintázott. A plakettek azonos méretûek, mindegyik 195 x 130 mm nagyságú bronzöntvény, készítésük ideje bizonytalan, leginkább az 1930-as évekre tehetõ. A pécsiek közül Gorka Sándor, Pekár Mihály és Rhorer László orvosprofesszorokat örökítette meg a mûvész. Ugyancsak pécsi vonatkozású az a Kopits alkotta, 165 mm nagyságú, egyoldalas öntött bronzérem is, amelyen az elsõ és az ezredik elõadót, vagyis Pekár Mihályt és Gorka Sándort mintázta meg (címlapunkon). Kopits János, a Kis Akadémia 24 darabot számláló éremtárának megalkotója Kaposvárott született 1872. szeptember 9-én és Budapesten, 1944-ben halt meg.
Az Orvostudományi Kar Elméleti Tömbjében (Pécs, Szigeti út 12.), az Élettani Intézetben látható az a márványtábla, amelyet Pekár Mihály emlékére 1944-ben avattak, és amelyen a bronz portré ugyancsak Kopits János alkotása.

Hágen
 
A Gutenberg Kupa érme
 
 

A Dunántúli Napló 1967. július 8-ai, szombati számának a 8. oldalán – egyebek mellett - a következõket írta: „Hétfõn indul a harc a Gutenberg Kupáért. Ötszáz éve annak, hogy az emberiség legnagyobb feltalálója, az írás és olvasás közkinccsé válásának megteremtõje, Gutenberg János meghalt. Emlékére a Szikra Nyomda rendezésében Gutenberg Kupa-mérkõzéseket játszanak Pécsett.” Mielõtt folytatnánk a cikk idézését, megjegyezzük, hogy Johannes Gutenberg (Mainz, Németország) születésének idõpontja biztosan nem tudható, a különbözõ lexikonok 1396 és 1400 közé teszik, viszont halálának a dátumát pontosan ismerjük, 1468. február 3-án hunyt el. Ebbõl következõen 1967-ben nem 500 éve, hanem „csak” 499 éve volt halott. Aztán így folytatódik a tudósítás: „A Dohánygyár, a Ruhaipari, a Vasnagyker, a Tipográfia és az Újságírók csapatai találkoznak az I. ker. tanács gyárvárosi pályáján. A mérkõzések július 10-én, hétfõn indulnak meg… A kupa-mérkõzéseken legjobban szerepelt csapat egy évi védõje lesz a Gutenberg kupának.” A névtelen krónikás (nincs aláírva a cikk) érdekes módon elfelejtette közölni, hogy milyen sportágban zajlottak a küzdelmek, így csak valószínûsíthetjük, hogy labdarúgásban vetélkedtek a fentebb felsorolt cégek csapatai. Sajnos a kupa mibenlétérõl sem tudunk semmit. Ennyit az elõzményekrõl.

 
De, ami írásunk tárgyát illeti, 1981-ben a Gutenberg Kupához már érem is kötõdik. E sorok írója errõl úgy szerzett tudomást, hogy Jakó János barátjától, lapunk egyik ismert, nyíregyházi illetõségû szerzõjétõl kapott ajándékba egy fehér alapon kék mázas, egyoldalas, 84 mm nagyságú porcelán érmet, melynek felsõ körcikkében, két sorban a következõ szöveg olvasható: GUTENBERG KUPA / PÉCS -1981. Az éremmezõ közepén babérágaktól övezve Gutenberg portréja látható. Alul félkörben az érintett sportágak jelképei, nevezetesen sakkfigura, labda és pingpongüto labdával, valamint egy kézilabdázó és egy futballozó figura kapott helyet. Az érem hátlapja üres, márkajelzés, mesterjegy nem található rajta, így csak vélelmezhetjük, hogy a pécsi Zsolnay Gyárban készült, alkotóját pedig nem ismerjük. A korabeli sajtóból arról értesülhetünk, hogy már nem ilyen-olyan cégek csapatai vetélkednek a kupáért és az éremért, hanem, stílszerûen kizárólag szakmabeliek. Idézet a Dunántúli Napló 1981. július 11-ei számából: „Pécs, Debrecen, Szeged, Nyíregyháza nyomdász sportolói találkoznak szombaton és vasárnap Pécsett. A négy város nyomdászai kispályás labdarúgó-mérkõzéseket vívnak, nõi kézilabdatornát rendeznek, asztalitenisz-és sakkversenyt tartanak.” Az újság július 13-ai számából a gyõzteseket is megismerhetjük. Íme: kispályás labdarúgásban Szeged, nõi kézilabdában Debrecen, asztaliteniszben Nyíregyháza, sakkban Pécs nyomdászai lettek az elsõk. A Gutenberg Kupa további sorsáról és esetleges újabb érmeirõl nincs tudomásunk.
Süle Tamás
 
Kelta tetradrachma „nagy és otromba fejjel”
 
 

Az itt bemutatásra kerülõ érem a korai philippeus utánzatok közé tartozik, bár nem sorolható a jól körülhatárolható típusokhoz. Göbl: OTA katalógusában nem találtam meg, hasonló példányokat az 5. - 6. és 7. táblákon, „unvollständige Legende, Verwilderung” illetve „abgenützte Stücke” címszavak alatt közöl a szerzõ. M. Kostial a 357-tol a 374. sorszámig hoz ugyancsak ehhez hasonló érméket. Pinknél talán az I. tábla 19. érméje „Mit großem und derbem Kopf” típus hasonlít a legjobban ehhez a példányhoz. E pénzek mind II. Philipposz tetradrachmáját utánozzák igen különbözõ színvonalon és kivitelben. Az érme elõlapján (1. ábra) egy rendkívül durva kivitelû, jobbra tekintõ Zeusz fej látható, melynek hajfürtjei teljesen eltûntek. Úgy néz ki, mintha „csuklyát” húztak volna a fõisten fejére. A darab nyilvánvalóan egy már agyonhasznált verõtõvel készült, amelyrõl eltûntek a finomabb részletek. A kissé „barbár” arcon pontszem, hosszú orr és vonalpontos száj található. A nyak mögött egy levél formája tûnik fel, mögötte az érmét pontkör határolja. Az érme hátlapján (2. ábra) jobbra lépõ ló látható, mely bal mellsõ lábát felemeli, hátán (pálmaágat tartó) lovas ül. ( A pálmaágat a bevágás miatt már nem lehet látni.) A lovas mögött betûimitációk vannak, melyekben még jól felismerhetõ az eredeti felirat. A ló hasa alatt Zeusz villámkötege látható, lejjebb egy napkerék, mely jellegzetes kelta szimbólum, de nem olyan gyakori az ilyen típusú érméken. A perem fölött pontokban végzõdõ vonal, mintegy talapzat zárja az éremképet. A ló felemelt mellsõ lába alatt lambda-fáklya szimbólum látható, melyek egyébként az eredeti makedon érméken és az utánzatokon is rendszerint a ló hasa alatt vannak. A szimbólum az amphipoliszi verde Kr.e. 315/314 – 295/294 készült érméin szerepel, tehát a mintául szolgáló makedón érem már jócskán II. Philipposz halála után készült, poszthumusz kibocsátás. A ló lába felett döntött, kopott Y betûformát ábrázolt a vésnök, mely az eredeti legenda feliratának utolsó betûje lehet. Az érmén látható vágással talán azt vizsgálták, hogy nem bélelt-e a darab. Bár ezekre a durva bevágásokra más magyarázat is létezik, mely inkább kultikus vonatkozásukra utal. Az ilyen bevágások leginkább az un. Husi - Vovriesti típushoz tartozó philippeus utánzatokra jellemzõek, melyeknek készítési helye elõfordulási gyakoriságuk alapján Moldova lehet. Elterjedésük viszont rendkívül széleskörû, a Kárpát-medencében mindenfelé elõfordulnak, még kincsleletek formájában is. Készítési idejüket a Kr. e. 3. század közepe és a Kr. e. 2. század eleje között feltételezhetjük.
Az érme anyaga ezüst. Súlya 12.84 gramm, átmérõje 24.5 mm, vastagsága 4 mm. A hallottak alapján, talán Mohácson a Duna bal partján találták.
Köszönöm Dr. Torbágyi Melinda numizmatikus (MNM) értékes kiegészítéseit és lektorálási munkáját!
Felhasznált forrásanyag: Michaela Kostial: Kelten im Osten, München, 2003, 72-75. oldalak; Robert Göbl: OTA, Klinkhardt & Biermann Kiadó, Braunschweig, 1973, 4-7. táblák. Constantin Preda: Monedele Geto-Dacilor. Bucuresti 1973.

 
1. ábra A tetradrachma elõlapja
2. ábra A tetradrachma hátlapja
 
J.M.
 
Éremmûvészek a Mecseki Fotóklub jubileumi kiállításán
 
 
A Mecseki Fotóklub alapításának 60. évfordulója alkalmából „Pécs fotóesszenciája 1957-2017” címmel nagyszabású kiállítást rendezett a Cella Septichorában. A hajdani és jelenlegi klubtagok képein Pécs városa és pécsi polgárok elevenednek meg a látogatók elõtt. Mánfai György „Pécsi mûvészek” címû tablóján örömmel fedeztük fel városunk két jeles szobrász- és éremmûvészének, nevezetesen Rétfalvi Sándornak és Trischler Ferencnek a portréfotóját. Képünkön a tabló õket (is) ábrázoló részletét mutatjuk be. A képen látható mûvészek balról-jobbra: Kováts Kolos, Pincehelyi Sándor, Trischler Ferenc, Rétfalvi Sándor és Lakner Tamás. A kiállítást Ruprech Judit, a Mecseki Fotóklub alelnöke rendezte, 2017. április 2-ig tekinthetõ meg.
S.T.
 
 
   Új könyv jelent meg a katonai jelvények gyûjtõi nagy örömére.
   Hermann Attila: „Él magyar, áll Buda még!” A Magyar Szent Korona    országaiból sorozott lovashadosztályok és dandárok, huszár- és    ulánusezredek, rohamfélezredek jelvényei a Nagy Háborúban

 
 
Népmûvelõk Hajdú-Bihar megyei Egyesülete 2016. 228 oldal.
A könyv a teljesség igényével bemutatja azokat a sapkajelvényeket, amelyek az elsõ világháború idején igen nagy számban jelentek meg lovas katonáink részére. Két fontos forrásból merítette az anyag nagy részét. A Hadtörténeti Múzeumból és Fekete Ignác gyûjtõ több mint 2000-es jelvénybõl álló gyûjteményének értékes feljegyzéseibõl, amelyet kiegészített több magyar és külföldi magángyûjtemény áttekintése alapján. A részletekhez a Hadtörténeti Levéltár és változatos irodalom adott még segítséget.
A sapkajelvények a katonai alakulat tagjainak összetartozását fejezték ki, személyesítették meg, ezért elõbb megtûrték, majd engedélyezték a viselését. A katonák mellett a hátországban is jelentõs gyûjtõi köre alakult ki a jelvényeknek és máig keresetteknek tekinthetõk.
A könyv katalógusszerûen tárgyalja a jelvényeket és nagyszámú korabeli fényképfelvételen mutatja meg a jelvények tényleges viseletét. Az ábrák mérethelyesek, de méretek leírva is szerepelnek.
Sajnos az éremgyûjtés nagyító használata nélkül elképzelhetetlen. De a nyomtatott ábrákon ez a módszer kevésbé használható. Úgy vélem, sok jelvény esetében, mert szinte valamennyi elég részletgazdag, nagyított felvételek bemutatása szerencsésebb lett volna.
A nagyon jól szerkesztett és szépen kivitelezett, hézagpótló, régóta hiányzó munka minden dicséretet megérdemel. Ajánlható nem csak a gyûjtõknek, hanem a történelem, a hadtörténet, a mûvészettörténet iránt kicsit is érdeklõdõknek.
Raýman János
 
 
 
A „nyújtott, préselt” érmekrõl (19)
 
 
A pécsi Cella Septichora látogatóközpontban 2009-ben elhelyezett présgéppel készíthetõ érmekrõl a Pécsi Dénár 91-ik számában, a préselt érmek leírásának 6-ik részében számoltunk be.
Jelenleg egy új gép üzemel a látogatóközpontban. Ezen négy új érmet készíthet az érmek iránt érdeklõdõ turista.
 
Az elsõ érmen Jakováli Hasszán pasa dzsámija és a minaret szerepel, a Kórház tér felöli látványképpel. A dzsámi és a minaret ábrázolása már ismertetésre került a Pécsi dénár 128-ik számában leírt nyújtott és préselt érmek sorozat 9-ik részé¬ben, azonban a dzsámi és a minaret azon az érmen a kórház udvara felöli látképét ábrázolja. Körben az ez ideig ismertetett érmektõl eltérõen 55 petty és ívelt vonal díszíti ezt a változatot. Mérete: 22 x 38 mm.
 
 
A második érmen a kereszténység egyik legõsibb szimbóluma a krisztogram látható. A már említett, 2009-ben ezen a helyszínen mûködõ présgép választható ábrái között is szerepelt a krisztogram, de egy körirattal. A jelenlegi présgépen a krisztogram ábrája kitölti az éremképet, melyen kívül csak az 55 petty és alul az ívelt vonal van, mely az érem létrehozásához szükséges 5 Ft-os pénzérme behúzásakor alakul ki. Mérete: 22 x 36 mm.
 
 
A következõ érmen a Dunaszekcsõn 1974-ben elõkerült Marcus Aurelius császár (uralkodott Kr. u. 161 – 180) fejszobra látható. A császárkor idején szokásnak számított a katonai erõdök területén, hogy az odalátogató hadvezér- császár tiszteletére szobrot állítottak. A Dunaszekcsõn elõkerült szoborportré is egy ilyen, egészalakos szobor cserélhetõ fejrésze lehetett.
Középen a szoborportré képe, alatta MARCUS / AURELIUS felirat olvasható. Körben az elõzõ érmekhez hasonló 55 petty és a hullámvonalas díszítés került elhelyezésre. Mérete: 23 x 37 mm.
 
 
A negyedik érmen a római hadsereg gyalogos katonája látható, kora leghatékonyabb fegyverzetével. A katona jobb oldalán a gladius nevu rövid kard látszik, jobbjában a pilum nevû hajítódárda, amely egy 60 cm-es edzett vasrúd fanyéllel. A felsõtest védelmére a lorica segmentata nevu hajlékony lemezpáncél szolgált. A páncél egymást átfedõ vaslemezekbõl készült, melyeket bõrszíjakkal kötöttek össze. A katonák további védelmére a nagyméretû ívelt pajzs szolgált, amely úgy készült, mint a mai rétegelt lemez. A lemez elkészítéséhez néhány vékony fatábla szükséges. Az egymás feletti rétegeket úgy ragasztották össze, hogy azok száliránya derékszöget zárjon be. Így az elkészült ívelt pajzs nagyon erõs és valamelyest rugalmas maradt. Az érmen középen látható katona alatt SOPIANÆ felirat olvasható.
Az érmet az elõbbiekkel megegyezõ számú petty és ívelt vonal keretezi.
Mérete: 22 x 36 mm.
Hagen
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán