Aktuális híradó
  
235. híradó
2021. február 1.
XXI. évf. / 2.
 
 
A Pécsi Dénár több mint 19 éve jelenik meg!
Az elsõ szám 2001. augusztus 2-án látott napvilágot.
Azért ez már valami…
   Kelta „Varaždin” (Varasd) típusú obulusok ló-ábrázolásokkal
   Új könyv
        Elek Miklós: Veszprém megye papírpénz helyettesítõi
       (1849-2020)
   Egy jelvény átalakulása
   Tájékoztató
 

Az elsõ és a századik érem
Gömör B.: Orvosi érmek gyûjteménye c. könyvébõl


1. Boehm, Joseph Daniel: Stifft, Andreas Josef, 1834
100. Árkosi Nagy Judit: Berend Miklós, 2019

   Könyvismertetés. Gömör Béla: Orvosi érmek gyûjteménye
 
 
Kiadja: GMR Reklámügynökség. Budapest, 2020
B/5 formátum, 220 oldal, színes képek. Mûtárgy-fotó: Gömör Tamás

A szerzõ, Gömör Béla budapesti reumatológus professzor már többször is szerepelt a Pécsi Dénár hasábjain, ugyanis õ nem csak orvosi szakmájának kitûnõ reprezentánsa, hanem a különbözõ képzõmûvészetek (festészet, fotó, szobrászat, éremmûvészet) nagy kedvelõje és értõje is, amirol most megjelent könyvével is tanúbizonyságot tett.
A Bevezetés-ben – egyebek mellett - ezeket írja: „A numizmatikai közlemények és könyvek stílusa, nyelvezete – a szakszerûség jegyében – általában rendkívül száraz. Meg nem tagadva magamat, egyrészrõl igyekszem az adatközlési pontosságot betartani, másrészrõl a mondanivalóban teret engedek az érdekességeknek és szabadabb stílusnak… Ez alkalommal kereken 100 orvosi jellegû érem, illetve plakett, mint gyûjteményi rész bemutatásáról van szó, de a hangsúly továbbra is a háttéren van, tehát a fõ cél az orvostörténeti és részben a mûvészeti adatok ismeretterjesztése.” A fenti idézet jól foglalja össze szerzõ célkitûzését, amiért orvosi éremgyûjteményét közkinccsé teszi.
A tartalmi kérdéseket tekintve azt olvashatjuk, hogy a személyi érmek között az orvosi hivatást gyakorlók mellett, szerepel pl. a festõmûvész Csontváry, aki eredetileg gyógyszerész volt, vagy Medgyessy Ferenc, aki orvosi diplomával rendelkezett ugyan, de szobrászmûvész volt, míg hírneves írónk, Németh László is orvosi végzettséggel bírt, azért kerülhetett bele ebbe a válogatásba. A személyi érmeken kívül a gyûjtemény részét képezik a jutalomérmek, az intézményi (pl. kórházak, klinikák), az orvostársasági és a kongresszusi érmek is. A fentebbi felsorolásból látszik, hogy ez a gyûjtemény ugyancsak széles skáláját vonultatja fel a „medicina in nummis” témakörébe sorolható medáloknak. A személyi (portrés) érmeken nagy neveket láthatunk, mint pl. Semmelweis Ignácot, Szent-Györgyi Albertet, Korányi Frigyest és Sándort, Batthyány-Strattmann Lászlót, vagy Schweitzer Albertet, hogy csak néhányat említsünk közülük. Figyelemmel a szerzõ szakterültére, nem meglepõ, hogy a felsorolt 100 érem 24 %-a reumatológiai és fizioterápiai témájú. A kötetben 63 mûvész száz alkotását láthatjuk, melyek közül hét Madarassy Walter, hat Bognár József, míg három-három Berán Lajos és Reményi József nevéhez fûzõdik, de szerepel a mûvészek névsorában mások mellett Borsos Miklós, Ferenczy Béni és Pátzay Pál is.
Lokálpatriotizmusunk okán külön említjük, hogy a kötetben szereplõ orvosok közül az elsõ magyar közegészségtan professzor, Fodor József középiskolai tanulmányait Pécsett a Ciszterci Rend Fogimnáziumában (ma Nagy Lajos Gimnázium) végezte, ahol 1860-ban sikeres érettségi vizsgát tett. A pécsi egyetemen pedig 1924-tol Heim Pál volt a gyermekklinika elsõ igazgató professzora, míg Jendrassik Loránd a belgyógyászati klinika laboratóriumát vezette. De – örömünkre – pécsi mûvészek alkotásai is szerepelnek a kötetben. Így Soltra Elemér a Magyar Orvostörténelmi Társaság Orvosi Numizmatikai Szakosztálya 25 éves jubileumi érmét, míg Palotás József az elõbb említett szakosztály jegyzõjének a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum muzeológus-numizmatikusának, Csoma Máriának az érmét alkotta meg. Végül Rétfalvi Sándor a pécsi I. számú Belgyógyászati Klinika 75 éves jubileumi érmével szerepel a könyvben. (Lásd képeinken.)
A kötetben minden érem minden numizmatikai adata megtalálható, és amirõl külön is szólnunk kell, minden érem színes fotóját külön oldalon láthatjuk. A képek, néhány kivételtol eltekintve, nem méretarányosak, hanem a valósnál nagyobbak és általában kiváló minõségûek, ami lehetõvé teszi az érmek szépségének élvezetét és legapróbb részleteiknek a tanulmányozását is. Mindez köszönhetõ a szerzõ fiának, Gömör Tamásnak, aki – tudomásunk szerint - profi fotográfus.
A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a címlapunkon látható 1. sorszámú érem alkotója, az a Boehm, Joseph Daniel, aki az 1845-ben Pécsett tartott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyûlési érmét is mintázta. Visszatérve az 1. számú éremre, idézünk a könyvbõl: „Természetesen el kell fogadni, hogy ennek a 186 évvel ezelõtt született éremnek az alkotóját Boehm-öt osztrák éremmûvésznek minõsítik, hiszen 19 éves korától a monarchia fõvárosában élt, és további sikeres életútja is ott zajlott, de azért Böhm József Dánielként a Felvidéken, Szepesolasziban született és Locsén kezdett rajzolni és faragni.” Az érmen ábrázolt Stifft, Andreas Josef pedig osztrák orvos volt, aki I. Ferenc császár és magyar király háziorvosa is volt egy ideig. Míg a 100. érem képén annak a Berend Miklós (1870-1919) budapesti gyermekorvosnak a portréját látjuk, akit 1919. június 24-én akkor lõttek le a Tanácsköztársaság vörös õrei, amikor Pesten az Eskü téri (ma Március 15. tér) lakásából beteghez indult. Halála után kifosztották, majd tetemét a Dunába dobták…Az érmet Berend doktor unokája, Berend Katalin gyermekorvos készíttette nagyapja halálának 100. évfordulójára.
Végül, véleményünket összefoglalva azt mondhatjuk, hogy küllemében szép, tartalmában érdekes és értékes könyv született, amibõl az orvostörténelem és a numizmatika iránt érdeklõdõk is sok új ismeretet szerezhetnek.
Süle Tamás
 
 

Kelta „Varaždin” (Varasd) típusú obulusok ló-ábrázolásokkal

 
 
A „Varaždin” típusú érmek is – mint általában a kelta éremtípusok – lelõhelyrõl kapták az elnevezésüket. 1843-ban került elõ egy kincslelet a horvátországi Varaždintól 17 km-re, mely 109 db tetradrachmát tartalmazott, és köztük ilyen típusúak is voltak. Ezek az érmek az ún. Apollo fejes csoportba tartoznak, melyeket Karl Pink a Noricumhoz sorolt, és korábban még Robert Göbl is ilyen név alatt tárgyalta õket, mint kelet - noricumi veretek. Késõbb már õ maga is a tauriscusokhoz sorolta ezt a típust, és általában a hátlapon csak lovat ábrázoló Apollo fejes érméket Peter Kos, Ivan Mirnik kutatásai nyomán.
A „Varaždin” típus a legkorábbi tauriscusi éremverés, még óvatos becsléssel is a Kr.e. 2. század elsõ felére tehetõ, és már tartoztak hozzá obulusok, melyeknek elõ- és hátlapján ló-ábrázolások variációi láthatók. Ezek csoportosításával Peter Kos szlovén professzor is foglalkozott, aki angolul írt munkájában részletesen bemutatja az általa már ismert Varaždin típusú aprópénzeket.
Ezúttal a Varaždin típusú obulusok két variációját mutatnám be:
1.
Elõlap: Ló balra, hátlap: Ló jobbra
Súlya 0.94 gramm, átmérõje 10 mm, vastagsága 1.5 mm
Irodalom: Kos 2016. Varasdin A 2. csoport 8. típus
Lelõhelye Bonyhád környéke. (1.-2. ábra)

1.- 2. ábra
 
A másik variációs típus a „Ló balra - Ló balra” típus, melyet Harald Jandrasits osztrák gyûjtõ is közölt már egyik internetes cikkében. Ebben a következõ szakirodalmakra hivatkozik:
Kos 1976, p. 220 (tab. II.1), KNS, Celje 739, p. 30, tab. 22.13; Kos 2015, cat. 17
 

2.

Elõlap: Ló balra, hátlap: Ló balra (3. – 4. ábra).
Súlya 0.76 gramm, átmérõje 8 mm.
3.- 4. ábra
 
A „Ló balra Ló jobbra” típus gyakoribb, a másik variációból „Ló balraLó balra” eddig kb. három példány vált ismertté (Harald Jandrasits). Utóbbiból mind a három példányt részben azonos verõtövekkel készítettek.
A Varaždin típusú aprópénzek is a tetradrachmák éremképeit utánozták, utóbbiakat tehát az obulusok elõképének kell tekintenünk. Harald Jandrasits szerint e típusokat valószínuleg Kr. e. 150 és Kr. e. 140 között verhették, Peter Kos a Kr. e. 2. század 2. negyedére keltezi ugyanezen érméket. A bemutatott Varaždin váltópénzeknél mindenképpen felvetõdik az a kérdés, hogy a lovak ábrázolásához miért használtak az elõ- és hátlapokon különbözõ verõtöveket, miért nem egy típusút, hiszen így egyszerûbben lehetett volna az érméket elkészíteni?
A választ erre a kérdésre persze már sohasem fogjuk megtudni.

Köszönöm Dr. Torbágyi Melindának a lektorálást és a kiegészítéseket, Harald Jandrasits osztrák numizmatikusnak a témáról írt internetes cikkét és fényképeit, valamint egy gyûjtõtársamnak az egyik bemutatott érme (1.-2. ábra) fotóit!
Felhasznált forrásanyag: Harald Jandrasits: Tauriskisches Kleinsilber des Typs Warasdin, Numismatik-café.at, 2017. szeptember 11.; -Bernward Ziegaus: Kelten Geld, Sammlung Flesche, München 2010, 220. nr. 580.; Peter Kos – Ivan Mirnik: The Križovljan (Varaždin) hoard, VAMZ, 3. s. XLIV (2011) 77-130, Peter Kos: Small Tauriscan silver coin of the Varasdin type, Arheoloski Vestnik 67 (2016) 371-386. (vir ex pannonia inferiore)

J.M.
 
Új könyv
Elek Miklós: Veszprém megye papírpénz helyettesítõi (1849-2020)
 
 
Elek Miklós: Veszprém megye papírpénz helyettesítõi (1849-2020) Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár. Jókai Füzetek, 2020. 96. 100 oldal.
 
Mint Az elmúl év végén került ki a nyomdából Elek Miklós füredi gyûjtõ könyve, egy újabb megye papír pénzhelyettesítõ kiadványainak összegyûjtött adataival. A törvényes fizetõeszközön kívül használatos pénzeket szétválasztotta és szükségpénzek, helyi pénzek, alkalmi pénzek megnevezésû csoportonként tárgyalja, amelyet még kiegészített az egyéb, tisztázatlan funkciójú pénzekkel és a napjainkban használatos vásárlási, étkezési utalványokkal. A pénzféleségekrõl készített rövid összefoglaló már a helységnevek betûrendje szerint követi egymást.
A bibliográfia után következik a katalógus szöveges része, helységenként és hasonló módon, de a képek is külön.
 
Érdekes és nem helytelen a pénzhelyettesítésre szolgáló kiadványok felosztása pénzféleségenkénti bontásban. Ma sokan azt gondolják ezeknek a gyûjtõ fogalma a szükségpénz. De az tény, hogy nem minden helyi kiadás szükségpénz, amelyet eredetileg a tényleges pénzhiány hozott létre. Számos más ok is létezik, amely pénzhelyettesítõk kiadásához vezet.
Véleményem szerint a gyors eligazodást talán jobban elõsegíti az eleve helységenkénti csoportosítás. Abban is különbséget lehet tenni a kiadási körülményekbõl elõállt változatok között.
A képei elég jó minõségûek. De a katalógusban a pénzek szövegét nem írta le, a képek viszont ahhoz elég kicsik, hogy valamennyinél pontosan el lehessen olvasni a ráírtakat.
Igaz, a részletesebb feldolgozás megnövelte volna jócskán az oldalszámot és nyilván a költséget is. Mindenesetre örvendetes, hogy a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár, Jókai Füzetek sorozatába befogadta és kiadta a pénztörténet helyi érdekességeinek rövid összefoglalóját.
Raýman János
 
Egy jelvény átalakulása
 
 
A vas- és fémmunkások a századforduló éveire már jelentõs létszámot értek el Magyarországon is. Sokasodva és megerõsödve, létre hozták érdekeik védelmében szakmai szervezeteiket, amelyek fokozatosan szövetségekbe tömörültek. 1901.-ben már a szövetség elõkészítõ tárgyalásai megkezdõdtek. 1902. június 22-én hívták össze a Vas-és Fémmunkások Központi Szövetségének alakuló ülését, a budapesti Rádi féle vendéglõbe. Ezen részt vettek az aranymûvesek, kovácsok, kazánkovácsok, hídépítõk, lakatosok, légszesz-, gáz- és vízvezeték szerelõk, reszelõvágók, vas- és ércesztergályosok, mintegy 600 fõvel. 1903. április 13-ra hívták össze az elsõ Országos Vas és Fémmunkás Kongresszust. Ez már a Vas és Fémmunkások Központi Szövetségének valódi megalakulását jelentette. Pár nap múlva a hatóság jóvá is hagyta a szervezet létrejöttét.
1913-ban, tíz éves fennállásuk emlékére egy jelvényt készíttettek Lányi Dezsõ (1879-1951) szobrászmûvésszel.
A jelvényen két izmos férfi áll egy kovács üllõ mellet. A baloldali kalapácsára támasztja a kezét és az állát. A jobboldali, csak karbatett kézzel áll az üllõnél. Felirata: MAGYAR- / ORSZÁGI / VAS- és FÉM / MUNKÁSOK / KÖZPONTI / SZÖVETSÉGE / 1903- / -1913.
Az ovális jelvényt láncból álló koszorú zárja körbe. A LÁNYI mesterjegy a jobboldali munkás lába mellett található. A jelvény verõdúcát Klett Ervin és Szeiler József vésnök véste, mesterjegyük a baloldali munkás lábánál található: KLETT ÉS SZEILER. A jelvény leírása megtalálható a Huszár-Procopiusban 3369-es számon, de ott a feliratot KLETT ÉS SZELLE-nek olvasták. Eredetije a Procopius gyûjteményben volt. Az 1910-es években Budapesten Klett Ervin és Szeiler József vésnököknek közös mûhelyük volt. (Szeiler József véste a mohácsi 1926-os kiállításra II. Lajos királyt a partról lecsúszó lovával ábrázoló érmeit.)
Az ovális egyoldalas sajtolt jelvény hátoldalán biztosító tû szolgált a feltûzésre. Mérete: 57,5 x 37 mm.
 
 
 
Az 1923-as évben a jelvényt átjavították A két alak közé bevésték PÉCS város nevét, a jobboldali 1913 éven pedig az egyest átütötték kettesnek.
 
 
A korból kevés adat található. 1923. február 9.-én egy röplapon a Pécsi Szocdem. Párt a „rend-törvény” elleni szervezett tiltakozó nagygyûlésre toborozta a munkásokat. 1923-ban a pontos idopont megjelölése nélkül egy másik röplapon, a vasmunkás szaktársakat és a munkásokat a pécsi Szakszervezeti Bizottság és a Vasmunkások helyi csoportja vasmunkás gyûlésre hívta. Valószínû az utóbbival függhet össze a jelvény átvésése.
Raýman János
 
Tájékoztató
 
 

A 2021. évi tagdíjat befizetõ„támogató” tagjaink közül számosan a megállapított összegnél többet fizettek be szervezetünk számlájára.
Az önzetlen segítséget és támogatást ezúton is nagyon szépen köszöni a Baranyai Éremgyûjtõk vezetõsége!

 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán