Karátson András (*Békéscsaba, 1939. január 4.) a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1963-ban. Ezt követõen a Pécsi Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájára nevezték ki, ahol a kezdetektõl fogva részt vett a mûvese részleg munkájában, majd 1974-tõl annak a vezetõje lett. 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1994-ben lett az orvostudományok doktora. Ugyancsak ebben az évben épült meg a II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum (Pécs, Pacsirta u. 1. sz.), ahol a Dialízis Központ igazgatója lett. Ez utóbbi részleg az õ elképzelése alapján valósult meg. Majd a Fresenius Dialízis Centrum és Satellita Állomás orvos igazgatója volt, 2002 után pedig szaktanácsadója. Jelenleg emeritus professzor. Tudományos munkássága során a heveny és idült veseelégtelenség diagnosztikájával és kezelésével, valamint a peritoneális és hemodialízis technikai és szervezési problémáival foglalkozott. (Peritoneális dialízis = a mûvese kezelést helyettesítõ gyógymód, „hasüregi mosás”. Hemodialízis = mûvese kezelés.) Fenti témákból sok közleménye, könyvfejezete és könyve jelent meg. Lund-ban (Svédország), Berlinben és Torontóban volt hosszabb tanulmányúton.
1983-ban a Haza szolgálatáért arany fokozata, 1987-ben Kiváló munkáért, 1994-ben Pro Sanitate, 2002-ben pedig a Vesebetegek Országos Szövetsége Ádám Edit Díja kitüntetésekben részesült.
A Magyar Nephrológus (Vesegyógyász) Társaságnak alapító és vezetõségi tagja volt. Tagja volt továbbá a Magyar Urológus és a Belgyógyász Társaságnak, valamint az EDTA-nak (Európai Dializáló és Transzplantációs Társaság).
Mielõtt rátérnénk a Karátson doktorról készült portré éremre, ide kívánkozik az orvosi numizmatikával történt korábbi találkozásának a története is. Hozzávetõlegesen harmincöt évvel ezelõtt, vagyis az 1980-as évek elsõ felében betege volt Asszonyi Tamás szobrászmûvész egyik hozzátartozója. A Pécsett született, majd Szentendrén élõ és alkotó Munkácsy Díjas, Kiváló Mûvész az eredményes mûvese kezelést egy éremmel honorálta. Ennek elõoldala egy „Átváltozások I-IV” címû, 1974-ben készült sorozat negyedik tagjaként született meg. (Lásd címlapi képünkön jobboldalt alul.**) A kompozíció az eredeti értelmezés szerint úgy írható le, hogy a lenti szabálytalan csõgomolyag fent „átváltozik” szabályos, négyzetes csõhálózattá. De az érem tíz év multával maga is ”átváltozott”, ugyanis az éremkép alsó fele itt már a vese egyik alkotóelemét, a glomerolust, felül pedig a szabályos csõhálózat révén a mûvesét szimbolizálja. (Glomerolus: a vese kéregállományában elhelyezkedõ mikroszkopikus nagyságú érgomolyag, amely a vizelet kiválasztásban játszik fõ szerepet.) Fentiek Karátson doktor megfogalmazásában: „Az egészséges és a mûvese, ahogyan a mûvész látja.” Az AT mesterjegy jobboldalt, fent látható.
Ehhez az „átváltozott” elõlaphoz a mûvész az alkalomhoz illõ hátlapot is társított: fent három vízszintes sorban latinul: SINE / SPE VITA / TRISTIS ESSET (Remény nélkül az élet szomorú), lent ugyancsak három vízszintes sorban latinul:
DEDICO: / D.A.KARÁTSON / FECIT:T.ASSZONYI (Ajánlás: Dr. Karátson Andrásnak készítette Asszonyi Tamás) szöveg olvasható. Az immáron kétoldalas, 100 mm nagyságú, öntött bronz érem az idõk folyamán Karátson doktor orvosi pályájának egyik becses emlékévé patinásodott. (képeinken)
Végül bemutatjuk Karátson András 80. születésnapjára készült, az alábbi képünkön látható portré érmét. Körirata: PROF. DR. KARÁTSON ANDRÁS - 2019 - A 100 mm átmérõjû, egyoldalas öntött bronz érem alkotója Csóka Zsuzsa éremmûvész, akinek mesterjegye jobb oldalt, a váll fölött látható. Az érmet az ábrázolt családja méltó születésnapi ajándéknak szánta és ezt a hátlapra be is gravíroztatta. Mivel az érembõl több darabot is öntöttek, így kedves emlékként a családtagok is örülhettek egy-egy példánynak.