|
|
|
 |
| Aktuális
híradó |
|
 |
 |
|
224.
híradó |
2020.
március 1. |
XX.
évf. / 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
 Kelta
tauriscusi (kelet-noricumi?), boi esetleg velemi típusú
obulusok? |
| Könyv
a csehszlovák pénzjegynyomdáról |
| Zsolnay
Vilmos (1828 – 1900) |
|
|
| |
|
Az
50 éves MÉE
jelvénye
|
|
|
|
A
MÉE tagsági jelvényei
|
| |
| |
1969.
november 2-án a Fõvárosi Mûvelõdési
Ház (XI. Fehérvári u. 47.) külön
helyiségében 66 szavazatra jogosult tag részvételével
megalakult a Budapesti Éremgyûjtõk Egyesülete.
A megalakulást követõen nemcsak a fõvárosból,
hanem vidékrõl is sokan jelentkeztek a Budapesti
Egyesületbe. A jóváhagyott alapszabállyal
rendelkezõ budapesti törzsegyesület vidéken
lakó 10 tagja helyi éremgyûjtõ
csoportot alakíthatott. Az 1970-es év végére
már 35 csoport mûködött az országban,
a pécsieket a Vasutas Klubkönyvtárban összejövetelét
tartó tagság képviselte.
Az 1973. január 7-ei ülés kimondta a Budapesti
Éremgyûjtõk Egyesületének
a megszûnését és a Magyar Éremgyûjtõk
Egyesülete (MÉE) megalakulását.
Az Értesítõ 1976/2. száma ír
az egyesület tagsági jelvényérõl: |
| |
|
| |
„Értesítjük
a gyujtotársakat, hogy Egyesületünk jelvénye
rövidesen elkészül. Az elsõ magyar
pénzt, I. István királyunk CNH. I.
1. ezüst féldénárját ábrázoló
jelvény Csúcs Ferenc szobrászmûvész
gyûjtõtársunk munkája. 900-as
ezüstbõl készül az eredeti dénár
nagyságában, de több mint kétszeres
vastagságban. A hátlapra a mûvész
begravírozza (beüti!) az egyesületi tagsági
számot. A jelvény önköltségi
áron kerül eladásra. Megvételét
a választmány nem teszi kötelezõvé,
de 1976. október 1-tõl az Egyesület összejöveteleit
tagjaink csak feltûzött, azonos számú
jelvénnyel látogathatják. Kérjük
a vidéki csoportok vezetõit, hogy ezt az intézkedést
õk is, a jelzett idõponttól kezdve
vezessék be.”
|
| |
|
| |
Az
Egyesület 40-ik évfordulójára is
jelvény készült, melynek fõ motívuma
az I. István féldénárosának
a képe, melyet négyzet keretez. A négyzet
négy oldalánál MÉE / 1969 / 2009
/ MMIX felirat olvasható. A hátoldalán
a felerõsítést szolgáló
tûzõ. Mérete: 20 mm átmérõjû,
készült a Szegedi Éremverdében.
A jelvényt minden MÉE tag, aki az 1969-es tagsági
díját befizette, térítés
nélkül megkapta.
A MÉE fennállásának 50-ik évfordulóján
az alakulás helyén, a Fõvárosi
Mûvelõdési Házban tartotta ünnepi
küldött gyûlését. A közgyûlés
a még élõ elsõ 50 tagnak átadta
a MÉE jubileumi jelvény ezüst példányát
és oklevelét.
A jubileumi jelvényt minden MÉE tag is elõfizethette.
Az 50 éves jubileumi jelvény
- patinázott bronz változatban, 20 mm átmérõjû,
4 g. súlyú, ára: 800,- Ft.
(a hátoldalon tagsági szám bevéséssel)
- ezüst változatban, 20 mm átmérõjû,
finomsága 925 ‰, 4 g. súlyú, ára:
4.000,- Ft
(a hátoldalon tagsági szám bevéséssel)
- arany változatban, 20 mm átmérõjû,
finomsága 986 ‰, 7 g. súlyú, ára:
130.000,- Ft
(a hátoldalon tagsági szám bevéséssel)
Az ezüst és az arany változatoknál
a körbefutó felirat alapja tükrös (PP)
kivitelben készül.
Akik nem tagjai a MÉE-nek a hátoldalon T (támogató)
és sorszám begravírozással rendelhettek
jubileumi jelvényt.
A jelvény közepén I. István féldénárosa,
körbefutó felirat: - 1969 - 50 ÉVES - 2019
- MAGYAR ÉREMGYÛJTÕK EGYESÜLETE.
A hátoldalára a tagsági szám bevésésén
kívül a felerõsítést szolgáló
tû került.
A kitûzõk a Szegedi Éremverdében
készültek.
|
Hágen |
| |
|
| |
| |
|
|
|
Kelta
tauriscusi (kelet-noricumi?), boi esetleg velemi
típusú obulusok?
|
| |
| |
Az
elsõ ilyen „kagylós” érmével
(1. és 2. ábra) elõször a VATERA
internetes áruház kínálatában,
majd késõbb a H. D. Rauch 94. árverési
katalógusában a 98. sorszám alatt találkoztam
(2014. április 09–11.)
Ennek az éremnek az elõlapján (1. ábra)
egy stilizált „kagylófejet”, a hátlapján
(2. ábra) egy balra ügetõ lovacskát
látunk, amelyet különbözõ nagyságú
„pontok”, félgömbök díszítenek.
Az érme súlya 0.9 gramm, átmérõje
10 mm. Valószínûleg Veszprém megyében
találták. A H.D. Rauch szakembere az árverési
katalógusban kelet-noricumi - tauriscus típusként
határozta meg. Rudolf Paulsen boi érméket
bemutató szakkönyvében a 27. tábla
675. szám alatt tárgyalja ezt a pénzt,
és noricumi vagy azzal rokon típusúnak
írja le. Ezt elsõsorban a hátlapi jellegzetes
lóábrázolás miatt teszi, mely
rokonságot mutat a tauriscus érmékkel.
|
|
|
|
1.
ábra „Stilizált kagylófej
- Ló” típusú
obulus elõlapja |
2.
ábra Az érme hátlapja |
|
| |
Könyvének
72.–73. oldalán
ezt az érmét a Velem-Szent Viden elõkerült
típus változataként hozza, annak ellenére,
hogy nem ismert a lelõhelye. A Velemi típusú
pénzek esetében a tauriscus – noricumi
„rokonság” tisztázása szerintem
még továbbra is elõttünk álló
feladat. A velemi érmék – itt elsõsorban
a tetradrachmákra gondolok – formailag a noricumi-tauriscus
körhöz tartoznak. Közös az Apollon fej,
még ha sok-sok variációban is létezik.
Az ilyen pici pénzek azonban nagyon hely specifikusak,
és a noricumi, sot boi pénzverésekhez
attribuált (hozzájuk rendelt, nekik tulajdonított)
aprópénzek esetében számtalan
változat ismert. Velem ráadásul egy határterület
a boi és a noricumi/tauriscus kör között.
A kagylós aprópénzek nagyon távolról
emlékeztetnek a szõnyi „obulusok”-ra
is. Mindenesetre még sok és hiteles lelõhelyû
kontextusban (régészeti felfedezések
környezete) elõkerült darabra lenne szükség
a kérdések tisztázásához.
A másik tárgyalt aprópénzt (3.-4.
ábra) R. Paulsen monográfiája viszont
nem hozza, ez egyelõre publikálatlan típus.
Nagyon ritka érme lehet, eddig mindössze két
ilyen példányról hallottam, és
csak az egyik fotóját sikerült megszereznem.
A legújabb (2018) kelta katalógusban „Koštur-
Gáspár: Katalog Keltských Minci”
sem szerepel ez a változat.
Elõlapján egy jobbra nézõ fej,
a hátlapján pedig az elõzõ érem
elõlapján szereplõ stilizált „kagylófej”
látható.
Az alábbi érme is valószínûleg
ott kerülhetett elõ, ahol az elsõként
bemutatott, tehát Veszprém megyében.
Súlya 1.0 gramm, átmérõje 10 mm,
ezüstbõl készült.
|
| |
|
„Emberfej
– Stilizált kagylófej” típusú
obulus, elõlapján jobbra nézõ
fejjel |
| |
A
(fésûs)kagylószerû ábrázolásban
egyesek rendszerint leegyszerûsödött, erõsen
stilizált fejet vélnek felfedezni.
A ilyen pénzek elõfordulása Magyarországon
az észak – és nyugat-dunántúli,
elsõsorban a Balaton feletti régióra
jellemzõ. Egyes gyûjtõk szerint e típus
Visegrád környékén is elõkerülhet.
Ezt az állításukat azokra a régebbi
információkra alapozzák, melyeket valamikor
illegális fémkeresést végzõ
személyektõl hallottak. Érmegyûjtõk
véleménye szerint ezeket a kisebb súlyú
pénzeket valószínûleg a Kr. e.
100 – Kr.e. 50 közötti idõintervallumba
lehet beilleszteni az elõkerült egyéb,
boioknak tulajdonított „Athéne Alkis”
típusú ezüst aprópénzek és
egy-két kisebb súlyú aranypénz
alapján, melyekrõl azonban nem tudtam több
értesülést beszerezni.
Köszönöm Dr. Torbágyi Melindának,
a MNM Éremtára osztályvezetõjének
a lektorálást és a kiegészítéseket,
F. Zs. gyûjtõtársamnak és más
gyûjtõknek az információkat és
a 3. és 4. ábra fotóját! |
| |
Irodalom:
Rudolf Paulsen: Die Münzprägungen der
Boier, Verlag Anton Schroll &CO. Wien, 1974, 72–73.
oldalak, valamint a 27. tábla 675. sorszáma. |
(vir
ex pannonia inferiore) J. M. . |
| |
|
|
|
Könyv
a csehszlovák pénzjegynyomdáról
|
| |
| |
Állami
pénzjegy nyomda. Josef Brýdl szövegével.
Prága, 1988. 83 oldal. (Angol, francia, spanyol és
német nyelvû összefoglalóval.)
Nem lehet új kiadványnak nevezni, de a magyar
numizmatikusok elõtt aligha terjedt el. Néhány
példánya mostanában jelent meg árverésen,
egyébként nem bocsátották kereskedelmi
forgalomba a könyvet, talán ezért ismeretlen.
A Csehszlovák Köztársaság Bankjegy
nyomdáját 1928-ban alapították
a helyi jól képzett nyomdászok, grafikusok,
vésnökök, képzõmûvész
tervezõk munkájára alapozva. A nyomdászati
szakismereteket a cseh technikai fõiskolán tanulták.
A pénzjegy nyomda kiadványaiknak kiemelkedõ
és jelképes alakja volt Alfons Mucha, a rendkívül
tehetséges cseh festõmûvész, aki
nálunk is ismert, még Pécsett is volt
két kiállítása az utóbbi
években. Kiváló bankjegy tervezõjük
volt Max Švabinský is. Persze itt sem ment minden
az állam megalakulásakor azonnal. Elsõ
1000 és 5000 koronásukat például
az Egyesült Államokban, New Yorkban nyomtatták.
De az új állami nyomda hamar felnõtt
a feladathoz. 1937-ben Párizsban a Nemzetközi
Mûvészeti és Technikai Kiállításon
bemutatott bankjegyeikkel már kitüntetõ
oklevelet nyertek. Fokozatosan átvették az állam
számára fontos értékpapírok
és oklevelek nyomtatását is. De szakemberei
segítségével a bélyeg nyomtatás
is feladatukká vált.
A második világháború itt is megtorpanást
jelentett, 1945-ben az 500 és 1000 koronást
az angol Bradburry, Wilkinson & Co nyomtatta, de 1947-ben
már Lengyelországnak 50, 100 és 500 zlotyist,
Romániának 1948-ban 100 leit nyomtattak az újjá
szervezett prágai pénzjegy nyomdában.
|
| |
|
| |
Azóta
folyamatosan nyomtatják a csehszlovák, majd
a cseh bankjegyeket, de a legtöbb értékpapír
is ebbõl a nyomdából kerül ki. A
termékeik védelmét biztosítja
a jól mûködtetett nyomdatechnikai felszerelés,
megfelelõ szakismeret és a hamisítványok
vizsgálatára is jól felszerelt laboratóriummal
rendelkeznek.
A könyv jó minõségû papíron,
kiváló minõségû ábrákkal
ad képet a nyomdáról. Az utolsó
lapokon még egy sorozatot is elhelyeztek válogatott
pénzjegyeik kiváló ábráival.
Számomra a több helyen is bemutatott pénztervek,
vagy azok részleteinek metszetei voltak az igazán
érdekesek.
Azt hiszem a papírpénzekkel foglalkozók
mellett mindazok, akik a szépet kedvelik, szívesen
forgatják ezt a könyvet. |
Raýman
János. |
| |
|
|
|
| Zsolnay
Vilmos (1828 – 1900)
|
| |
| |
1828.
április 19-én született Pécsett.
Festõmûvésznek készült, de
szülõi kívánságra elõbb
a családi üzletet irányítását,
majd 1863-ban bátyja agyagárugyárát
is átvette. Miközben világhírû
üzemet hozott létre, végig alkotómûvész
is maradt. Az Õ találmánya a porcelánfajansz,
valamint az épületdíszítésre
is alkalmas fagyálló pirogránit. Wartha
Vince segítségével megalkotott eozinnak
elnevezett lüszteres máz technikájával
hozta létre a szebbnél szebb dísztárgyakat,
burkoló elemeket. Az 1878-as párizsi világkiállításon
elért sikerei (Grand prix) okán a francia Becsületrenddel
is kitüntették. Sokat tett szülõvárosáért,
Pécsért is.
Zsolnay Vilmos 120 éve, 1900. március 23-án
hunyt el Pécsett, ekkor a pécsi Budai városrész
ótemetõjének Szent Mihály kápolnájába
temették el.
Már 1901-ben veje, Szikorszky Tádé megtervezte
a Zsolnay család síremlékét, mely
12 év és a gyár dolgozóinak a
munkájával el is készült.
1913. október 13-án este fél 10-kor hozták
ki a külvárosi temetõbõl vállukon
Zsolnay Vilmos ezüstözött ónkoporsóját
Miklós fia és a három fiúunoka,
Zsolt, László és Tibor és vitték
fel a mauzóleumhoz. Az istentisztelet után levitték
a mauzóleum kriptájába elhelyezett szarkofágba,
ahol a mai napig nyugszik. 1919-ben felesége Bell Teréz
halálakor a szarkofágot kimélyítették
és férje fölé temették el.
|
| |
|
| |
Zsolnay
Vilmosról a Török János keramikus
által mintázott éremmel emlékezünk.
Az érmen a gyáralapító kalapos
portréja látható ZSOLNAY VILMOS GYÁRALAPÍTÓ
1928 – 1900 körirattal. Az Ø 96 mm méretû
öntött bronz érem mindössze nyolc számozott
példányban készült. |
Hágen |
| |
|
|
|
| A
Baranya Megyei Éremgyûjtõk 2020. március
29-én
numizmatikai és filatéliai találkozót
rendeznek
|
| |
| |
A
Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete
Baranya Megyei Szervezete
2020.
március 29-én (vasárnap) 8.00
– 13.00 között
a Delta Étteremben
Pécs, Indóház tér 2.
numizmatikai és filatéliai találkozót
rendez
A találkozó helye a Pécsi Fõpályaudvar
mellett, az Indóház tér nyugati oldalán
található .
Tagjainknak egy asztalt 1500,- Ft támogatásért
biztosítunk.
Asztalt igénylõktõl érvényes
tagsági igazolvány felmutatását
kérjük.
Asztalfoglalás: Lang Ernõnél
mobil: 06-30-9395 158, e-mail:
langerno100@gmail.com
A gépjármûvel érkezõknek
az épület melletti parkolók a találkozó
idején ingyen állnak rendelkezésre.
|
| |
|
| |
| |
| |
|
|
|
Szerkesztõk:
Hágen J. – Raýman J. – Süle
T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf
325
e-mail: info@pecsidenar.hu |
|
|
| |
|
| |
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs
- pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
- numizmatika |
|
|
|
