A Pécs Városi Önkormányzat 2017. június 8-án „110 éves a pécsi városháza” címmel emlékülést rendezett. Az egész napos konferenciát Páva Zsolt polgármester nyitotta meg. Egyebek mellett elmondta, hogy a pécsi az ország egyik legszebb városházája, amely a korábbi külsõ felújítás után méltán csatlakozott a Széchenyi tér többi nevezetes látványosságához. Ezután Lovász István Pécs város jegyzõje üdvözölte a közgyûlési termet megtöltõ hallgatóságot, majd vázolta városháza történetét. Az elsõ elõadó Pilkhoffer Mónika volt, aki „A városháza, mint épülettípus, különös tekintettel a pécsi városháza épületére” címmel építéstörténeti és építészeti szempontból ismertette a házat.
Ezt követõen hallhattuk Raýman János „A pécsi városháza érmeken” címû elõadását, melyben azon medálokat sorolta elõ, melyeken a városházát ábrázolták a mûvészek. Sajnos nem kellett megküzdenie a bõség zavarával, mert meglepõ módon, mindössze négy alkotáson látható a nevezetes épület. Az elsõ érem, amelyet az elõadó bemutatott rangos kitüntetés attribútuma. Nevezetesen Soltra E. Tamás pécsi származású, de már régóta Sopronban élõ mûvész alkotása, a Városháza Emlékérem, amelyet a városért tevékenykedõ polgároknak adományoznak 1991 óta. A 100 mm nagyságú, öntött bronzérem elõoldalán a városháza nyugati és kis részben az északi homlokzata és a torony látható, továbbá a bal alsó szegmensben felsejlik a korábbi városháza balra dõlõ részlete is. A hátlapon a körirat: VÁROSHÁZA EMLÉKÉREM PÉCS, az éremmezõben pedig Pécs város kiscímere kapott helyet. (címlapunkon)
A második bemutatott alkotás Trischler Ferenc szobrászmûvész kissé ovális alakú, 112x108 mm méretû, öntött bronz érme, melyen észak-nyugatról (a Nagy Lajos Gimnázium felõl) nézve látjuk a teret, elõtérben a Szentháromság szoborral, hátrébb Hunyadi János lovas szobrával, végül az éremkép fõ motívuma, a városháza épülete zárja a kompozíciót (lásd: Pécsi Dénár 97. szám). A harmadik érem a fentebbinek az érdekes „utóélete”, miután késõbb készült egy olyan változata, amelyen az elõtérben egy függõón is látható, szimbolizálván az építészetet, ugyanis ez lett a helyi Építész Kamara jutalomérme. Végül – negyedikként – láthattunk egy kulcstartót is, melyen a városháza sematikus, mûvészinek éppen nem mondható ábrázolása volt a fõ motívum.
A további tizenegy neves elõadó sok érdekes, a várossal kapcsolatos témáról értekezett, de terjedelmi okokból ezt itt nem részletezhetjük. Az ülést a levezetõ elnök, Vargha Dezso ny. fõlevéltáros zárszava rekesztette be.

Sajnos, arról nincs konkrét adatunk, hogy az elsõ nemzetközi urológus kongresszusnak volt-e magyar résztvevõje, csak következtethetünk rá, hogy igen. Gondoljuk ezt abból a ténybõl kiindulva, hogy az itt bemutatandó, meglehetõsen ritka kongresszusi jelvény hazánkba is eljutott.

Radnitzky valóban a nálunk alig ismert éremmûvészek közé tartozik, hiszen a Mûvészeti Lexikonunk mindössze 8 sort szentelt leírásának. Ezért örömmel üdvözölhetjük Bene Attila nagy szorgalommal, utánjárással és források felkutatásával összeállított könyvét, amelyben valójában szinte mindent összeszedett, amit Radnitzkyról tudni lehet. Nyilván legfontosabb a kiadási évek szerint rendszerezett, több mint 200 érem részletes leírása. Az érmeket kiváló minõségû színes ábrán mutatja be, amelyet gyakran egyes részlet nagyítása egészít ki. Egyetértek a Szerzõ véleményével, hogy az éremleírásainkban sajnos sok hiba került, amelyet kritika nélkül átvettek és átvesznek. Tehát sajnos csaknem az az egyetlen hiteles adat, amelynél volt lehetõség utánamérni, ellenõrizni. Ezért örvendetes, hogy a legtöbb adata tényleg hiteles és megadja forrásokkal az eltérõeket is.
Jó megoldásnak találom, osztrák mûvész esetében különösen, hogy német nyelven is minden elõlvasható az érmekrõl. Valamennyi érem leírása után külön, zöld mezõbe helyezve az érem keletkezésérõl, ábrája magyarázatáról ad rövid ismertetést.
Az érmek leírása mellett külön fejezet mutatja be az érmek verõtöveit is.