Aktuális
  
192. híradó
2017. július 1.
XVII. évf. / 7.
 
 
 
   Az elsõ nemzetközi urológiai kongresszus jelvénye
   Új könyv
        Bene Attila. C. RADNITZKY WIENNÆ Carl Radnitzky bécsi         éremmûvész élete és alkotásai
   25 éves a kecskeméti Éremgyûjtõk Híradója
   Egy másik Lysimachus típusú kelta tetradrachma
 





Soltra E. Tamás: Városháza - érem



Emlékülés a pécsi városházán
 
 

A Pécs Városi Önkormányzat 2017. június 8-án „110 éves a pécsi városháza” címmel emlékülést rendezett. Az egész napos konferenciát Páva Zsolt polgármester nyitotta meg. Egyebek mellett elmondta, hogy a pécsi az ország egyik legszebb városházája, amely a korábbi külsõ felújítás után méltán csatlakozott a Széchenyi tér többi nevezetes látványosságához. Ezután Lovász István Pécs város jegyzõje üdvözölte a közgyûlési termet megtöltõ hallgatóságot, majd vázolta városháza történetét. Az elsõ elõadó Pilkhoffer Mónika volt, aki „A városháza, mint épülettípus, különös tekintettel a pécsi városháza épületére” címmel építéstörténeti és építészeti szempontból ismertette a házat.
Ezt követõen hallhattuk Raýman János „A pécsi városháza érmeken” címû elõadását, melyben azon medálokat sorolta elõ, melyeken a városházát ábrázolták a mûvészek. Sajnos nem kellett megküzdenie a bõség zavarával, mert meglepõ módon, mindössze négy alkotáson látható a nevezetes épület. Az elsõ érem, amelyet az elõadó bemutatott rangos kitüntetés attribútuma. Nevezetesen Soltra E. Tamás pécsi származású, de már régóta Sopronban élõ mûvész alkotása, a Városháza Emlékérem, amelyet a városért tevékenykedõ polgároknak adományoznak 1991 óta. A 100 mm nagyságú, öntött bronzérem elõoldalán a városháza nyugati és kis részben az északi homlokzata és a torony látható, továbbá a bal alsó szegmensben felsejlik a korábbi városháza balra dõlõ részlete is. A hátlapon a körirat: VÁROSHÁZA EMLÉKÉREM PÉCS, az éremmezõben pedig Pécs város kiscímere kapott helyet. (címlapunkon)
A második bemutatott alkotás Trischler Ferenc szobrászmûvész kissé ovális alakú, 112x108 mm méretû, öntött bronz érme, melyen észak-nyugatról (a Nagy Lajos Gimnázium felõl) nézve látjuk a teret, elõtérben a Szentháromság szoborral, hátrébb Hunyadi János lovas szobrával, végül az éremkép fõ motívuma, a városháza épülete zárja a kompozíciót (lásd: Pécsi Dénár 97. szám). A harmadik érem a fentebbinek az érdekes „utóélete”, miután késõbb készült egy olyan változata, amelyen az elõtérben egy függõón is látható, szimbolizálván az építészetet, ugyanis ez lett a helyi Építész Kamara jutalomérme. Végül – negyedikként – láthattunk egy kulcstartót is, melyen a városháza sematikus, mûvészinek éppen nem mondható ábrázolása volt a fõ motívum.
A további tizenegy neves elõadó sok érdekes, a várossal kapcsolatos témáról értekezett, de terjedelmi okokból ezt itt nem részletezhetjük. Az ülést a levezetõ elnök, Vargha Dezso ny. fõlevéltáros zárszava rekesztette be.

Süle Tamás
 
 
Az elsõ nemzetközi urológiai kongresszus jelvénye
 
 
Százkilenc éve, vagyis 1908-ban rendezték Párizsban az elsõ nemzetközi urológiai kongresszust. A helyszín nem volt a véletlen mûve, ugyanis Párizsban jött létre az elsõ urológiai klinika Európában. Míg a második(!) Budapesten 1920-ban kezdte meg mûködését az elsõ magyar urológus, Illyés Géza vezetésével. Róla Csúcs Ferenc mintázott klasszikusan szép kétoldalas érmet, melynek elõlapján a professzor arcmását, hátlapján pedig mûtõi jelenetet láthatunk. (képeinken) Pécsett kezdetben, azaz 1924-tõl az Erzsébet Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján látták el az urológiai betegeket, mígnem városunkban is megalakult ezen fiatal orvosi szakág önálló klinikája 1952-ben Huth Tivadar igazgató vezetésével. A Magyar Urológiai Társaság 1925-ben létesült.
 

Sajnos, arról nincs konkrét adatunk, hogy az elsõ nemzetközi urológus kongresszusnak volt-e magyar résztvevõje, csak következtethetünk rá, hogy igen. Gondoljuk ezt abból a ténybõl kiindulva, hogy az itt bemutatandó, meglehetõsen ritka kongresszusi jelvény hazánkba is eljutott.

 
 
A jelvény elõlapján I er CONGRÈS/ INTERNATIONAL /d’UROLOGIE / # # # / PARIS 1908 szöveg, fent pedig hegyestalpú pajzsban URBI ET ORBI felirat, alatta napkorong és három gém (vízimadár) látható. A pajzsot két oldalról növényi ornamentika fogja közre. A hátlapon fent ívelt szalagon: SCIENTIA (tudomány) szó, alatta mikroszkóp elõtt széken ülõ nõalak, a mikroszkóp elõtt könyvek és papírtekercs láthatók. A szék mögött függolegesen a Morlon szó, vélhetõen az alkotó neve olvasható. Az ezüstbõl vert, 40x25 mm nagyságú kongresszusi medál felsõ részén karika és belefûzött zsinór látható.
Süle Tamás
 
         Új könyv
         Bene Attila. C. RADNITZKY WIENNÆ Carl Radnitzky bécsi          éremmûvész élete és alkotásai.
Magyar Numizmatikai Társulat,          Argumentum Kiadó. (2017) 337 oldal.
 
 

Radnitzky valóban a nálunk alig ismert éremmûvészek közé tartozik, hiszen a Mûvészeti Lexikonunk mindössze 8 sort szentelt leírásának. Ezért örömmel üdvözölhetjük Bene Attila nagy szorgalommal, utánjárással és források felkutatásával összeállított könyvét, amelyben valójában szinte mindent összeszedett, amit Radnitzkyról tudni lehet. Nyilván legfontosabb a kiadási évek szerint rendszerezett, több mint 200 érem részletes leírása. Az érmeket kiváló minõségû színes ábrán mutatja be, amelyet gyakran egyes részlet nagyítása egészít ki. Egyetértek a Szerzõ véleményével, hogy az éremleírásainkban sajnos sok hiba került, amelyet kritika nélkül átvettek és átvesznek. Tehát sajnos csaknem az az egyetlen hiteles adat, amelynél volt lehetõség utánamérni, ellenõrizni. Ezért örvendetes, hogy a legtöbb adata tényleg hiteles és megadja forrásokkal az eltérõeket is.
Jó megoldásnak találom, osztrák mûvész esetében különösen, hogy német nyelven is minden elõlvasható az érmekrõl. Valamennyi érem leírása után külön, zöld mezõbe helyezve az érem keletkezésérõl, ábrája magyarázatáról ad rövid ismertetést.
Az érmek leírása mellett külön fejezet mutatja be az érmek verõtöveit is.

 
 
A könyvben felhasznált nagyszámú irodalomhoz témamutató, név- és helymutató tartozik. Továbbá az érmek jegyzékérõl összeállított és összehajtogatva csatolt két jókora táblázat, amely részben az érmekhez tartozó lelõhelyeket, és a felhasznált irodalmi forrásokat foglalja össze.
A kötet 50 példánya számozott díszkiadásban és 450 számozott keménytáblás változatban jelent meg.
Összefoglalóan annyit lehet mondani, hogy egy jól szerkesztett, szépen kivitelezett könyvben minden megtalálható, amit a nagyszerû éremmûvész Radnitzkyrol tudni lehet. Ajánlható az érem- és mûvészet kedvelõi mellett mindazoknak, akik a szép könyveket szeretik.
Raýman János
 
25 éves a kecskeméti Éremgyûjtõk Híradója
 
 
A MÉE Kecskeméti Csoportja 1993 márciusában bocsátotta útjára a csoport lapját, az Éremgyûjtõk Híradóját. Az idõ elrohant és ma már a 25. évfolyamát forgathatjuk. Az eltelt huszonöt év alatt évente átlagosan öt szám jelent meg a csoportot érintõ hírekkel, a városra és környékére vonatkozó rövid numizmatikai témák leírásával. (Jelvények, érmek, pénzek, bárcák stb.). A 25. évfolyam elsõ száma már a 138. füzet.
 
 
A kiadványt kezdettõl Leányfalusi Károly szerkesztette és a cikkek többségét maga is írta. A másik három szerzõ Berei József, Kenyeres Dénes és Kis János. Õk írták a numizmatikai híreket és helyi kiadású numizmatikai anyaggal kapcsolatsa cikkeket. Ezen kívül még egy-két név szerepel a szerzök közt. A lap kezdettõl 100 példányban, 2015-tõl 80 példányban jelenik meg. Tehát a gyûjtõk számának és érdeklõdõk csökkenése itt is tetten érhetõ.
A Pécsi Dénár születésében ez a kis lap is szerepet játszott. Példát mutatott, hogy lehet ilyet csinálni. Folyamatos, állandó munkával fenntartható és az eredeti elképzelés szerinti rövid híradásokat a helyi- és numizmatikai eseményekrõl meg tudja örökíteni, az utókornak is meg tudja õrizni.
Köszöntjük a kecskeméti gyûjtõk 25 éves kiadványát.
Pécsi Dénár szerkesztõi
 
Egy másik Lysimachus típusú kelta tetradrachma
 
 
1. ábra: A tetradrachma elõlapja
2. ábra: A tetradrachma hátlapja
 
A Pécsi Dénár 177. híradójában már bemutattam egy kelta Lysimachus (Lüszimakhosz) típusú tetradrachmát. Az a típus különbözik a most bemutatott érmétõl. Ezúttal tehát egy másik hasonló típusról (1.-2. ábra) szeretnék írni, ezt Robert Göbl: OTA katalógusában a 285-ös sorszámmal lehet megtalálni, Pink szintén 285-sel jelöli.
A bemutatott típusra elõször az interneten lettem figyelmes: 2011. szeptember 13-14-én a WAG 58. aukcióján 2020. sorszámmal bocsátották egyet árverésre. Itt dunai típusnak nevezték. Súlya 13,20 gramm volt. Ugyanez a példány nemsokára a First Auctions 2012.decemberi árverésén bukkant aztán ismét fel, itt már a helyes „Lysimachus” típus megnevezés szerepelt. WAG árverésen (60. Aukció, 767. sorszám) 2012-ben is árverezésre került egy példány. 2016-ban a magyar Vatera internetes piacterén is kínáltak egy ilyen darabot. Az érme elõlapját a Lysimachus fej mûvészi ábrázolásával, tûznyelvszerû hajtincseivel nagyon különlegesnek találtam, így eldöntöttem, hogy a szakirodalomban búvárkodom egy kicsit ebben a témakörben. Sajnos nem találtam sok segédanyagot. Dr. Torbágyi Melinda, a MNM Éremtárának fõosztályvezetõje sietett ismét segítségemre, mert utánanézett a más múzeumokban megtalálható ilyen típusú példányoknak. A MNM Éremtárában két példány létezik, ezek a Niklovits gyûjteménybõl származnak. /Érdemes talán ezúttal néhány adatot errõl az ismert numizmatikusról is megemlíteni. Niklovits Károly postatiszt (1886-1960) tatai származású gyûjtõ volt, hagyatékának nagy része az MNB Éremtárába került.

Ez az anyag 40.192 darabot számlált, feldolgozása évekig tartott, melyben az Éremtár munkatársain kívül neves numizmatikusok, Koszegi Tivadar, Martin Ferenc és Pohl Artur is részt vettek. Mindent összevetve az antik anyag 5.479, a magyar és erdélyi 14.216, a külföldi 1.036, továbbá az emlékérem-gyûjtemény 1.776 darabbal gazdagodott. Az anyag maradék része, közel 25. 000 darab a duplum gyûjteménybe került, amely cserék révén még évtizedekig gyarapította az Éremtár gyûjteményét./
Az egyik, múzeumban fellelhetõ érme 13.06 gramm, a másik 14.34 gramm súlyú. Pink 285. szám alatt szintén hozza ezt a típust, az a bécsi éremtár példánya (Dembski: KHM 1205). A bécsi darab egyébként Stradonitze (Csehország, Kladnói járás) lelõhelyrõl származik és 12.43 grammot nyom. Pink ezen kívül egy másik budapesti példányt is említ, ennek 12.91 gramm a súlya. Az általam ismert 7 példány átlagsúlya 13,44 grammot tesz ki. Ez a tény is mindenképpen azt látszik igazolni, hogy egy korai típusról beszélhetünk, amibõl arra tudunk következtetni, hogy akár már a Kr. e - i 3. század végén vagy a Kr. e - i 2. század elején is verhették. A Lysimachus érem elõlapján (1. ábra) valószínûleg Lysimachus makedon uralkodó szakállas, balra nézõ képmása látható, lángnyelvszerû, csavarodó hajtincseiben középen az Ámon - szarvval. (Egyébként kissé szokatlan Lysimachus ábrázolása ezen az érmén, mert általában szakáll és bajusz nélkül szokták a vésnökök megjeleníteni.)
A pénz hátlapján (2. ábra) egy jobbra tartó lovon lovas ül. A lovas felsõtestérõl két fátyolszerû (lobogó köpenyszerû) vonal tart hátra- illetve felfelé. A ló két mellsõ- illetve hátsó lábát pontokból álló lábbéklyó köti össze. A ló szügye elõtt egy szintén pontokból álló, körszerû vagy ovális ábra található. A bemutatott példány adatai: Súlya 13,51 gramm, átmérõje 21,5 mm, vastagsága 5 mm. Ez a példány valamikor egy budapesti, patinás magyar gyûjtemény darabjait gazdagította, lelõhelyét azonban nem ismerjük. Hogy mely törzs verhette ezt a dekoratív érmet és melyik régióban? Arról nincsenek információnk. Eddig hazánk területén vált ismertté a legtöbb ilyen típusú példány, és itteni gyûjteményekben fordul leginkább elõ. Ez sejtetni engedi, hogy esetleg „pannon” darabról lehet szó. Talán egy a késõbbi Észak- vagy Közép-Pannoniában megtelepedett kelta törzs verethette, bizonyos stílusjegyek alapján azonban bánáti vagy ahhoz közel álló típus is lehetne. Reménykedjünk abban, hogy az esetlegesen elokerülõ további leletek segítenek majd bennünket e pénz idõbeni és területi elhelyezésében.
Nagyon köszönöm Dr. Torbágyi Melindának, a MNM éremtára vezetõjének a pénzhez fûzõdõ kutatómunkáját, értékes kiegészítéseit és egyik baranyai gyûjtõtársam az érmérõl küldött fotóit! Felhasznált forrásanyag: Robert Göbl: Ostkeltischer Typenatlas, Klinkhardt & Biermann kiadó, Braunschweig, 1973, 24 tábla, 285. sorszám; Wikipedia (https://hu.wikipedia.org/wiki/Niklovits_Károly); WAG Auction 58, 2011. szeptember 13-14, Lot 2020; First Auctions, Auktion 1, 2012. december 1, Lot 71; Vatera, 2016. 02. 21, Kelta tetradrachma, Zeusz fej (Téves megnevezés. J. M.) balra.
(vir ex pannonia inferiore) J. M.
 
A MÉE Baranya Megyei Szervezete szokásos heti találkozóhelye
 
 
A MÉE Baranya Megyei Szervezete szokásos
heti találkozóhelye Uránvárosban,
a Mecsek Piccola Perla étteremben
.
(Pécs, Ybl Miklós u. 2.)
A 6-os számú fõút mellett, az uránvárosi piacnál.
Az összejövetel ideje: minden vasárnap délelõtt 9.00 – 10.30-óráig.

 
Az összejövetel helye városi autóbusszal elérhetõ:
- Nendvich A.- út – Ybl Miklós u. megálló a Piccola Perla étterem elõtt:
22, 22Y, 122, 122Y, 23, 23Y, 123, 123Y, 24, 24Y számú járatokkal.

- Nendvich A.- út – Ybl Miklós u. megálló (PTE Kancellária épületénél):
25, 26, 26Y, 27, 28Y számú járatokkal.

- Mecsek Áruház megálló:
1, 2, 2A, 21, 121 számú járatokkal.

Személygépkocsival érkezõk hétvégén a PTE Kancellária épülete elõtti parkolóhelyet is használhatják.

 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán