Melléklapok
  
9. Melléklap
2010. szeptember 1.
9. szám
 


Garami Erika

Az Osztrák–Magyar Monarchia
papírpénz tervezõi

1000 pengõ 1943. A „Hungária fej” Ferdinánd Schirnböck metszete

     
Kezdetben a papír anyagú fizetõeszközöket ideiglenesnek szánták, errõl árulkodik külsejük. Az idõ múlásával egyre nagyobb hangsúly helyezõdött a biztonsági elemekre, amely most is és a jövõben is a tervezési szakasz egyik leg-fontosabb szempontja, de fokozatosan a megjelenés formája a látvány, amelyben a szöveg és a képi elemek egysége, illetve annak igénye is formálódott.
A köztörténeti és a pénztörténeti korszakok sokszor nem esnek egybe, illetve az új pénzrendszer késve követi az új politikai változásokat. Erre jó példa az Osztrák–Magyar Monarchia is. Az 1867-es kiegyezés változatlanul hagyta az 1857 óta érvényben lévõ osztrák értékû valutát. A bankjegyeket kibocsátó Osztrák Nemzeti Bank csak 11 évvel késõbb, 1878-ban alakult át a dualista állam közös bankjává, és 1880-tól adta ki a jegyeit.
Sokat elárul egy korról a pénz kibocsátásának körülménye, idopõntja, anyaga, névértéke, szín- és képi világa, nyelve, tervezõi. Ebbõl a rendkívül sokrétû kérdéskörbõl most csak egyetlen elemet emeljünk ki: a tervezõk személyét. Kik alkották a papírpénzeket a monarchia évtizedei alatt? A mester, vagy mûvész kezdetben a névtelenség homályába burkolózott, vagy személye egyenesen titkos volt, részben a biztonsági elõvigyázatosság miatt. Az még a modern korban is szokás, hogy a papírpénz tervezés és gyártás folyamatát szinte egyetlen ember sem láthatja át, csak a részfolyamatokét. A szakemberek munkája fontosabb volt, mint az alkotók személye. A bankjegytervezõk között a kor jeles mûvészeit találjuk, ám, ha mûvészeti vagy életrajzi lexikonokat, összefoglaló munkákat ütünk fel az adott neveknél, a mûvészek pénztervezõi munkásságára történõ utalás csak a legritkább esetben található.*1 Vajon csak a hamisítás elleni védelem ennek az oka? Vagy a mûvészettörténészek, történészek sem tekintették a pénzterveket mûvészi feladatnak? Ha a mûvészek életrajzát egymással összevetjük, kirajzolódik egy „virtuális” mûvészi iskola, tanárok és tanítványok „családfája”. Magasan képzett, más mûvészeti ágakban is maradandót alkotó embereket találunk köztük.
A tervezõk, rézmetszõk, rajzolók, a technikai szakemberek tevékenysége át-nyúlik egyes korszakokon. Különösen a századfordulóra jellemzõ a technika és a mûvészet szoros kapcsolata. A mûvészek és szakemberek és a mûvészet szoros kapcsolata. A mûvészek és szakemberek tudomásunk szerint a korszakban mind férfiak, és Hegedûs László kivételével mind osztrákok voltak, bár többen cseh származásúak, vagy csehországi, esetenként németországi születésûek. A jegyek kibocsátásáról Bécsben döntöttek, ott születtek a tervek és ott történt a nyomtatás is a bank saját nyomdájában. A „termékeket” a Monarchia mintegy 49 és fél millió lakosa használta. *2
A Monarchia születése idõszakában még a korábban, az Osztrák Nemzeti Bank által kiadott bankjegyek (például Carl Josef Geiger tervei alapján), valamint a K. K. Staats-Central Kassa által kiadott pénztárjegyek forogtak. A dualizmus éveinek gulden/forint jegyei öt névhez fûzõdnek.
Tervezõk: Josef Storck, August Eisenmenger, Ferdinand Julius Laufberger. Metszõk: Johannes Sonnenleiter és Ferdinand Schirnböck. Figyelembe véve, hogy a tervezés és a kivitelezés nem egy ember munkája, hanem csapatmunka, a tervezõt mégis fõleg a fõ motívum, vagy motívumok tervezõjeként szokás megjelölni. A tervezõ egyik meghatározása a következõ: „Az igazi bankjegytervezõ olyan tehetséges mester,- és mûvészember, aki pontosan tud követni utasításokat úgy, hogy szemnek is tetszetõs jegyek kerülnek ki a keze alól, amelyeket lehetetlen hamisítani.” *3
     

10 forint 1880. Tervezte Josef Storck és Ferdinand Julius Laufberger.
Metszette Johannes Sonnenleiter


 
A 80-as évek dualista bankjegysorozatának képét meghatározta a Monarchia azon törekvése, hogy a soknemzetiségû állam egyetlen nemzete se kerüljön túlsúlyba. A szövegnél ez úgy alakult, hogy az egyik oldal lett a német nyelvû, a másik a magyar oldal, míg a német oldalra kerültek a nemzetiségi nyelveken írott szövegek, elsõsorban a címlet. Képileg az elsõ sorozaton az elõ- és hátoldali fõ motívum azonos volt. Nem egyes személyeket, hanem idealizált nõi fejeket választottak. Az elsõként megjelent 10 forintos még technikai problémák nyomait viselte. Elvileg a fény felé tartva a két oldal leányfejének fednie kellett volna egymást. A korabeli újságok cikkeztek is a kétorrú leányról. (Terv: Storck, Laufberger, metszet: Sonnenleiter).

Az 1888-as 1 forintos több szempontból kiemelendõ. Az egyetlen álló formátumú jegy. Az 1888-as 1 és 5 forintos bankjegyek az elsõk, amelyen valós, ráadásul élõ személyt ábrázoltak, az uralkodót, Ferenc Józsefet. A késõbbiekben sincs példa térségünkben élõ személy ábrázolására papírpénzen.

 
 



1 forint 1888.

 


5 forint 1888.

 
Mégpedig olyan stílusban ábrázolták, mintha érmére került volna a király profilja. Tervezte Josef Storck és August Eisenmenger, metszette Ferdinand Schirnböck.
Ferdinand Julius Laufberger (1829–1881) zsáner, portré és tájképfestõ, tanár, többek között Klimt mestere. Papírpénzeit a két síkon mozgó, szimmetrikus, címertartókkal díszített elrendezés jellemzi.
     
 


August Eisenmenger síremléke

 
August Eisenmenger (1830–1907) történeti festõ, a német Johannes Sonnenleiter (Nürnberg, 1825 – Bécs, 1907) a Bécsi Mûvészeti Akadémia réz,- és acélmetszet tanára. Eisenmenger és Storck tervezte a központi pénztár jegyeit is. Josef Strock tervei alapján készült az elsõ sorozat svájci bankjegy is, amelyet ideiglenes jelleggel 1907-ben vezettek be, de csak 1945-ben vonták ki a forgalomból.
 
 


Svájci 100 frank 1907. Tervezte Josef Storck

 
Nagy változást az 1890-es évek hoztak a Monarchia pénzrendszerében és mûvészetében. 1892-ben bevezették a koronát, a mûvészetben pedig az évtized végétõl a szecesszió hódított, és rázta fel a mûvészeti életet. Követõi az összmûvészetet hirdették, minden mûvészeti ágra ki akarták terjeszteni, egyetlen terület sem maradhatott ki. Az esztétikai élményt a hasznossággal kívánták ötvözni. A mûvészet a mindennapokban is megjelent, miért is maradtak volna ki a fizetõeszközök? A pénzek alapvetõen konzervatív, akadémikus stílust szoktak képviselni – jelen esetben a historizmust –, mégis a szecesszió nyomot tudott hagyni a Monarchia pénzein. A fémpénzeken is tettenérhetõ a „Jugendstil”, még ha csak egy-egy elem erejéig is.
A sajátos osztrák-magyar bankjegystílus pedig függetlenül attól, hogy a hagyományos, vagy az újszerû elemek jelentek meg, nemzetközi összehasonlításban mûvészi és technikai szempontból is a legszínvonalasabbak közé tartozott.

 
A tervezõk mellett a Monarchia idején különösen nagy szerepük volt a réz-metszõknek. Nem minden mûvész van és volt birtokában a rézmetszés tudo-mányának, mûvészetének. Ferdinand Schirnböck (1859-1930) bár tervezett is, metszõként meghatározó egyénisége a korszak és a térség alkalmazott grafikai munkásságának.
 
 


Ferdinand Schirnböck
Korabeli metszet


 
Az egyetlen magyar mûvész által tervezett koronabankjegyet, Hegedûs László (1870-1911) 100 koronását is Schirnböck metszette.
 
 


Hegedûs László festõmûvész arcképe (Mozaik Kalendárium. Szentesi Évfordulónaptár
2010. január.
Összeállította: Tajnai Dóra és Tímár Ferenc)


 
A bankjegyrõl és alkotójáról az 1997-es Numizmatika és a társtudományok III. nyíregyházi konferencián részletesen beszélt Rózsa Gábor. Itt csak arra térek ki, hogy míg a többi korabeli OMB jegyén ez elõ- és hátoldali ábrázolás megegyezik, Hegedûs két különbözõ kompozíciót alkotott a két oldalra.
 

 


Hegedûs László munkást ábrázoló rajza a 100 K pénztervhez.
(Megjelent: Diener-Dénes József: Budapest magánképtárai az Enyedi gyûjtemény =
Mûvészet 2. (1903/1). 50-56 old.)


 
 


100 korona 1902.
Hegedûs László rajzait Ferdinand Schirnböck metszette rézbe


 
A mûvészek elõtérbe kerülésére példa, hogy az elõoldalon megtalálható Schirnböck szignója a férfialak attribútumai között a csövön. *4
Laufbergernél a Bécsi Alkalmazott Mûvészeti Iskolában (Wiener Kunstgewerbeschule), a Bécsi Mûvészeti Akadémia (Wiener Kunstakademie) rézmetszõ tagozatán Sonnenleiter tanítványaként tanult. Elõször Argentínában dolgozott, papírpénzeket és postai értékpapírokat tervezett és metszett. 1892-ben, a korona bevezetésének évében tért vissza a Monarchiába, ahol az Osztrák–Magyar Bank és az Állami Nyomda szolgálatába állt.
Nemzetközi hírnevet Koloman Moser által tervezett bélyegsorozat metszésével szerzett. Bosznia-Hercegovina számára tervezett bélyegei eltértek a kor szokásos címerábrázolásaitól: újszerûen tájképeket jelenített meg.

     
 


Koloman Moser bélyegtervei: A Monarchiához csatolt Bosnia–Hercegovina részére készült bélyegsorozatból, kitûnõ tájképekkel

 
1908-ban Ferenc József császárrá koronázásának 60. évfordulójára készített bélyegei a szecesszió hatását tükrözik. Ennek az alkalomnak köszönhetünk a mûvészet szinte minden ágában színvonalas alkotásokat. Schirnböck számos ország számára tervezett bélyegeket, például Liechtenstein, a Vatikán vagy Magyarország számára (1917-es légiposta bélyeg). Munkáját élete végéig a legmagasabb színvonalon végezte, annak ellenére, hogy egy balesetben elvesztette egyik szeme világát. Aktívan részt vett a századforduló élénk mûvészeti életében, egyik társulásnak, a Hagenbundnak egy ideig elnöke is volt. Nevéhez fûzodik a rézmetszés széleskörû alkalmazása a bankjegynyomtatás területén. Õ cserélte le az allegorikus jeleneteket, idealizált fejeket kortárs portrékra a pénzeken. Az 1910-es években kibocsátott bankjegyek közül néhánynak nem csak metszõje, hanem részben vagy egészben tervezõje is, például az 1913. január 2-ára keltezett 20 koronásnak, amelyen a nõi fejek Josef Pfeiffer (1864-1915) munkáját dicsérik.
     
 


20 korona 1913.

 
Pfeiffer festõ, a bank mûvésze, alkalmazottja. 1904 és 1915 között vett részt a korona jegyek tervezésében. Magas színvonalú technikai bankjegygyártási újításokat vezetett be.
Schirnböck munkássága nem csak a gulden és a korona rendszerre hatott, de a Monarchia felbomlása után Magyarország és más utódállamok: a jugoszláv (1920), a cseh (1922) és a lengyel (1928, 1930) és természetesen az osztrák pénzekre is. 1925-ben az állami nyomdában rézmetszõ iskolát hozott létre. Tanítványai is meghatározók voltak az osztrák-magyar, majd az utódállamok nemzeti bankjegyei és bélyegei megteremtésében. Az elsõ magyar pengõ bankjegyek metszõje is az õ tanítványa, Franke Ruppert. Az 1926-os magyar pengõk domináns részeit Schirnböck metszette, munkáját Franke Ruppert folytatta és tanította be magyar követõjét, Helbing Ferencet.
 
A szecesszió egyik vezéregyéniségének egyetlen bankjegyterve sem valósult meg teljes egészében, mégis hatása vitathatatlan a kor legtöbb mûvészére. Õ Gustav Klimt (1862-1918). Sokoldalú munkásságát lehetetlen lenne egyetlen elõadás alatt bemutatni. A historizmus idõszakában indult pályája, de mûveivel már a modernizmus felé mutat. Az Iparmûvészeti Fõiskolán a bankjegyeket is tervezõ Laufbergernél is tanult. S ahogy az õ bankjegyeibõl nem lett törvényes fizetõeszköz, úgy a portréjával díszített 2005-ös tervbõl sem.
 
Ez utóbbi tervezõje az a Robert Kalina, aki az euróbankjegyeket is jegyzi. A bécsi múzeumi vitrinben végigkövethetõ a modern bankjegy születésének jónéhány fázisa: az eredeti fotó, a ceruzarajz, a metszet, a számítógépes modell készítése, a számítógépes támogatottságú lézer kép, a mélynyomólemez és a mintaív. Klimt és tervezõtársa, Franz Matsch terveit 1893 júniusában bírálta el a jegybank üzletvezetõsége. A terveket azzal az indoklással utasították el, hogy egész egyoldalú koncepciójában legkevésbé sem felel meg a kiíró elvárásainak. Így nem marad más hátra, – így a banki akta – mint más mûvészeket megbízni a feladattal . *5
Rössler festõmûvész terveit kivitelezhetõnek minõsítették.
Klimt hatását különösen épp Rudolf Rössler (1864-1954) jegyein szokták kimutatni.
A Rössler által tervezett 1902. január 2-i keltezésû 1000 koronás portréját a társtervezõ, Heinrich Lefler (1863-1919) az ideális portrénak nevezte. A zsáner és tájképfestõ, grafikus és iparmûvész Rössler az Iparmûvészeti Fõiskolán Klimt tanítványa – bár csak két évvel fiatalabb mesterénél. 1887-tõl maga is tanít.
 
 



A Rössler tervezte 1000 és 10 000 koronáshoz a nõi arcképet Heinrich Lefler rajzolta, késõbbi felesége Mina Wiesmüller operaénekes arcképével

 
A jegy másik tervezõje, Heinrich Lefler is a kor mûvészeihez hasonlóan rendkívül sokoldalú mûvész és tanár. Sógorával, a szintén mûvész Josef Urbannal New Yorkban nyitottak mûvészeti stúdiót a szecesszió jegyében, ami a divat elmúltával a 20-as években zár be. Lefler nevéhez fûzõdnek az Esterházy-kastély termeinek freskói, valamint õ az Operaház színpadi kivitelezõje Gustav Mahler alatt.
 
A szecesszió másik meghatározó egyénisége viszont nem csak bankjegyterve-ivel, hanem megvalósított bankjegyekkel is beírta magát a pénztörténetbe. Koloman (Kolo) Moser (1868-1918) a korszak egyik legsokoldalúbb mûvésze: portré-, zsáner-, és tájképfestõ, grafikus, könyveket illusztrál, képeslapokat tervez, foglalkozik üveg, plakát, tapéta, bútor, tipográfia, divat, színpadkép, színpadi jelmez tervezésével a bécsi szecesszió alapítója.
 
 


Koloman Moser arcképe osztrák 500 Schillingen 1989

 
1900-tõl tanít is. Kiemelkedõ az 1908-as, jubileumi bélyeg-, és képeslap sorozata a császár koronázásának 60. évfordulójára.
 
 


Boszniai bélyeg Ferenc József arcképével

 
Késõbbi éveiben az impresszionista festészetnek szentelte idejét. Európa számos városában állított ki, többek között Budapesten. Bankjegyterveivel sikerült szakítania az akadémiai, konzervatív stílussal.
1910. január 2-ára keltezett 100 koronása mûvészi szempontból a korszak legkiemelkedõbb jegye.
     
 

100 korona 1910. január 2. Koloman Moser terve
és az idealizált nõi fej a 100 koronáson


 
A pepitának becézett jegy akkor igen nagy vásárlóértéket képviselt, így hamar megkezdõdött a hamisítása, így két év múlva új típust adtak ki Josef Pfeiffer terve alapján. A jegy új biztonsági elemeket is tartalmazott: a leány fej körül védõvonalakat és a háttérben különbözõ motívumok egymásra nyomtatását, amely azt eredményezte, hogy minden sarok más színû. *6 Szintén nehezen hamisítható, és különösen szép a színátmenetes címerábrázolás is.
 
A háború a fent említetteken kívül további mûvészeket is bevon a bankjegytervezésbe. Megváltozik a jegyek külseje, a domináns kékes árnyalatokat is egyszerûbb színvilág váltja fel. Megjelennek a kis címletû korona jegyek, mint az ezüstpénzek kiegészítõi, legalábbis elvileg. Hans Alois Schramm (1864-1919) Rösslerrel együtt tervezte az 1916-os 1 koronást.
 
 


1 korona 1916. Schramm és Rössler terve

 
Rössler erõssége a portré volt, a bankjegyeken általában õ rajzolja a fejeket. Ugyanaz a Schramm festette a „Négy grácia egy virágzó fa alatt” címû festményt. Mûvei között pre-Raffaelita, neo-barokk és poszt-impresszionista stílusú egyaránt megtalálható. Érdekesek színmegoldásai, ami a papírpénzeken nem érzékelhetõ. Teljes örökségét a bécsi képzõmûvészekre hagyta, hogy munkáikat ily módon támogassa.
 
 
 


2 korona 1917. Rudolf Junk terve, a fejet Rössler rajzolta, Schirnböck metszette

 
Az 1 koronáshoz tartozó sorozat a 1917. évi március 1-jére keltezett 2 koronás. Metszõje Schirnböck, a fejet Rössler rajzolta, a tervet viszont Dr. Rudolf Junk (1880-1943). Junk a bécsi akadémián Heinrich Leflerrel járt egy osztályba, fest, fametszeteket, könyvdíszítéseket, grafikákat készít. A bécsi egyetemen germanisztikát és kelta nyelveket tanult, ezen a területen szerezte doktori címét még 1903-ban. Az Osztrák Állami Nyomdától rendszeresen kapott megbízásokat bélyegek, sorsjegyek, plakátok tervezésére. 1924-tõl a Bécsi Grafikai Iskola igazgatója. Professzor és udvari tanácsos.
 
A koronák után az új osztrák schilling jegyek tervezése is a nevéhez fûzõdik.
 
 
 


Rudolf Junk és Rudolf Rössler tervei alapján készült az új osztrák
bankjegysorozat. Ebbõl a 10 és 100 korona 1922.


 


1000 korona 1922

 
1918 egy korszak vége. Meghal Gustav Klimt, Kolo Moser, Egon Schiele, az építész Otto Wagner. A szecesszió is már a múlté. Nemcsak az elsõ világháború ért véget, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia is. Bár az Osztrák–Magyar Bank érvényes szabadalma csak 1919. december 31-én járt le, tehát jogilag köteles ellátni a Monarchia egész területét bankjeggyel, mégis az 1918 végét követõ kibocsátások egy másik fejezetét képezik a pénztörténetnek. Felülbélyegzések, átmeneti jegyek következnek, a szétesõfélben lévõ Monarchia utódállamai már formálódnak. A témáról a Numizmatika és a társtudományok VI. konferencián 2004-ben már hallhattak ismertetést, amelynek szövege a konferencia kötetben *7 olvasható, de témáját tekintve is egy önálló elõadás témáját képezi.
 
Az Osztrák–Magyar Bank 100 koronásainak ábráit Adamovszky István: Magyarország papírpénzei. Koronarendszer pénzei 1892-1925 munkájából, a többi pénz ábráját magángyûjteményekbõl vettük át.
 
 

*1
Michael Pabst: Wiener Grafik um 1900. München, 1984, Verlag Silke Schreiber.
Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. Herausg. Hans Vollmar. Leipzig, 1936, Verlag von E.A. Sleman.
Werner J. Schweiger: Wiener Werkstätte. Design in Vienna 1903-1932. Introduction by W.G. Fischer. New York, 1984, Abbenville Press. (vissza)

*2
Alexander Sixtus von Reden: Az Osztrák–Magyar Monarchia. Történelmi dokumentu-mok a századfordulótól 1914-ig. Budapest/Salzburg, 1989, Széchenyi Kiadó/Druckhaus Nonntal Bücherdienst. p. 19. és 38. (vissza)

*3
Willibard Kranister: The Moneymakers International. Cambridge, 1989, Black Bear Publishing. p. 9. (vissza)

*4
Rózsa Gábor: A „kékhasú” százkoronás bankjegy és alkotója: Hegedûs László festõmûvész. In = Numizmatika és társtudományok III. foszerk.: Németh Péter. Nyíregyháza, 1999, k.n. p. 336. (vissza)

*5
Meyer igazgató az üzletvezetõségének, Direktionsakt Nr. 1210/1893. Bécs, 1893. június 13. Oesterrechische Nationalbank, Geldsammlung. (vissza)

*6
Kranister i. m. p. 115. (vissza)

*7
Garami Erika: A magyar pénzek ikonográfiája az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásától az önálló magyar pénz megszületéséig (1919-1926). In = A numizmatika és a társtudományok VI. Konferencia Székesfehérváron. Székesfehérvár, 2007, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára/Magyar Numizmatikai Társulat. pp. 223-232. (vissza)
A Magyar Numizmatikai Társulat és a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete a 2010. évben a bajai éremgyûjtõk rendezésében Baján tartotta a XXII. Hóman Bálint Numizmatikai Nyári Egyetem elõadásait.
A Nyári Egyetemen 2010. június 12-én elhangzott egyik érdekes elõadás:
Dr. Garami Erika: » Az Osztrák-Magyar Monarchia papírpénz tervezõi « címet viselte.
Garami Erika elõadásának szerkesztett szövegváltozatát kérésünkre átengedte a Pécsi Dénárnak közlésre.
A Szerzõ hozzájárulásával az elõadás anyagát kiegészítettük néhány jellegzetes a papírpénz és tervezõ mûvész ábrájával.
A Pécsi Dénár szerkesztõi köszönetet mondanak Garami Erikának, hogy a kis kiadvány összeállítását lehetõvé tette.
 
 
A képen a háttérben Zbysek Sustek pozsonyi numizmatikus látható, aki »A Csehszlovákia börtönpénzei« címû elõadást tartotta. Elõtérben Garami Erika figyeli Török Pál az »Elfeledett éremalkotók a XX. század elsõ felébõl« címû elõadását.
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán