Régebbi híradók - 233. szám
  
233. híradó
2020. december 1.
XX. évf. / 12.
 
 
A Pécsi Dénár több mint 19 éve jelenik meg!
Az elsõ szám 2001. augusztus 2-án látott napvilágot.
Azért ez már valami…
   Soltra Elemér: Seres Gábor
   A RECHENPFENNIG
   Egy másik kelta Tótfalusi típusú dénár
   Egy PAC érem
 
Borsos Miklós rézkarca

Békés, boldog Karácsonyt kívánunk!
   KÖNYVISMERTETÉS
Király Csaba József: Egykori most határon túli magyar vármegyék
és települések numizmatikai emlékei 1800–1944.
 
 
Érmek, plakettek, dombormûvek, kitüntetések, jelvények bárcák és néhány ma már nem létezõ, vagy újra felállított emlékmû, szobor. Szerzõi magánkiadás, Budapest, 2020. 173 oldal, illusztrált.
A szerzõ több éve végez kutatómunkát és publikációs tevékenységet a történelmi Magyarország Trianonban elcsatolt területein 1800 és 1944 között kiadott érmek, plakettek, jelvények, bárcák feldolgozása terén. Munkája eredményének elso részét 2020-ban jelentette meg könyv formájában. A kötet a Délvidékhez kapcsolódó, 1800 és 1944 között kiadott numizmatikai, továbbá és kis részben falerisztikai, valamint néhány köztéri alkotás bemutatását tartalmazza. (A következõ kötetek Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Várvidék hasonló tematikájú mûvészi alkotásait tervezi bemutatni.)
 
 
A Délvidéket bemutató kötet is három fõ részre tagolódik: Vajdaság, Horvát–Szlavónország és Fiume. Ezeken a fejezeteken belül abc-sorrendben kereshetõk ki az egyes települések, vármegyék vagy esetleg nagyobb területi egységre vonatkozó tematikák. Ha valaki megértette a könyv szerkesztési logikáját, elég nagy biztonsággal tud keresni benne. Ezt megkönnyíti a kötet végén található helymutató is. Az érmekrõl, plakettekrõl, bárcákról, jelvényekrõl pontos leírás olvasható a könyvben, tartalmazva a készítés évét, szerzõjét, méretét, anyagát, az elõ- és hátlap leírását, valamint a vonatkozó szakirodalom megjelölését.
Az egyes mûleírások és a hozzájuk kapcsolódó ismertetések révén a könyv lapjain a magyar múlt hajdani emlékei mellett korrekten bemutatásra kerülnek az adott terület, vagy település más nemzetiségeihez kötõdõ vonatkozások is. Király Csaba József kötete egyszerre értékmentõ és értékteremtõ vállalkozás.
A szerzõ könyve kultúrtörténetileg is hasznos vállalkozás és bizonyára hasznos segédanyag lesz az éremgyûjtõk és a numizmatika iránt érdeklõdõk számára.
A szép kivitelû, kemény borítójú kötet szövegét jól egészítik ki a színvonalas színes mûtárgyfotók (nagy részüket Csóka Zsuzsa és Király Levente készítette). A könyvet bibliográfia, mûvész- és helymutató zárja.
P.L.
Megjelent Trianon 100. évfordulójára! 145/A4 -es szöveges oldal és 28 oldal színes képtábla. Megjelent 100 példányban. Érdeklõdni lehet: Király Csaba e-mail címén: info@aranypengo.hu
 

Soltra Elemér: Seres Gábor

 
 
Seres Gábor (*Pocsaj, 1923. 11. 01. - †Pécs, 1999. 06. 04.) szülész-nõgyógyász fõorvos* a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, az akkor Lajos László professzor igazgatása alatt mûködõ Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikán dolgozott 1950-tõl 1955-ig. Ezt követõen a Páli Kálmán fõorvos vezette pécsi Megyei Kórház Szülészeti és Nõgyógyászati Osztályán gyakorolta hivatását elõbb adjunktusi, majd fõorvosi rangban. (A Megyei Kórház szülészeti osztálya 1956-tól az Akác utca 1. szám alatt mûködött a korábbi Honvéd Kórház épületében, majd 1969-tõl a Dischka Gyõzõ utcában, az onnan az új 400 ágyas Klinikára költözött I. sz. Sebészeti Klinika helyén.)
Seres Gábor szakirodalmi munkásságán kívül rendszeresen tartott ismertterjesztõ elõadásokat is a nõgyógyászat és a szülészet témaköreibõl. Ezekrõl a helyi sajtó adott hírt. Így pl. 1958. március 1-én a Dunántúli Naplóban olvashattuk, hogy „A kertvárosi nõtanács rendezésében március 11-én este 6 órai kezdettel dr. Seres Gábor kórházi adjunktus filmvetítéssel egybekötött elõadást tart „A terhesség megelõzésérõl és a rákmegbetegedésrõl”. Míg 1958. április 25-én a TIT elõadójaként „A házasság orvosi szemmel” témáról beszélt.
Seres Gábort a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetõsége a Vöröskeresztes Munkáért ezüst fokozatával tüntette ki 1969-ben, míg a Kiváló Munkért kitüntetést 1982-ben és 1986-ban is elnyerte.
Az emlékét õrzõ érem 1989-ben készült. A 88 mm nagyságú, kétoldalas öntött bronz medál Soltra Elemér alkotása. Elõlapján a profil portré balra néz. Körirata: • Dr. SERES • GÁBOR • SZÜLÉSZ – NÕGYÓGYÁSZ • 1989 •. A SE mesterjegy jobb oldalt, a nyak mögött látható. A hátlapon két kéz bölcsõt formálva újszülöttet tart. A SE mesterjegy és alatta a 89 évszám lent, bal oldalt kapott helyet.
Süle Tamás
 
 
 
A fenti életrajzi adatokat dr. Gracza Tünde a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pekár Mihály Orvosi és Élettudományi Szakkönyvtár igazgatója bocsájtotta rendelkezésünkre, amiért szerzõ ezúton is köszönetét fejezi ki! Sajnos ezeken kívül egyéb életrajzi adatot nem sikerült felkutatni Seres Gáborról.
 
A RECHENPFENNIG
 
 
A Rechenpfenniget (denarius ratiorum) Dél-Németországban és Ausztriában Raitpfennignek nevezik, de a Counter, Jeton, Legpenning elnevezések is a számolópénz fogalmát takarják. A nálunk legtöbbször a Rechenpfennigként ismert számolópénz használata a XIII. és XIV. századra vezethetõ vissza. Franciaországban vertek elõször, majd a XVI-XVIII. században már a német területeken, Hollandiában, Angliában is, de végül Nürnberg lett a számolópénzek verésének központja.
Ezek a kisméretû, vékony, kerek, pénzre emlékeztetõ érmék az elsõ idõkben kizárólag a vonalon való számolás eszközeiként szolgáltak. A 16. századtól már másik céljuk is lett, a reprezentáció. Az eredeti feladatuk mellett. Az ajándékozási célból megrendelt érmek személyes élményeket jelenítettek meg. Évforduló, vagy családi képek jelennek meg rajtuk. Az új felhasználásnál nagyobb lett az átmérõ, az ábra kidolgozása igényesebb és az eredetileg rézötvözetekbõl készült érmék már ezüstözve, néha ezüstbol, elvétve aranyozva is készültek. Így távolodott el a Rechenpfennig az eredeti felhasználásától, ami fokozatosan eltûnt és játékpénzzé váltak. Az Osztrák Birodalomban is készültek, de inkább õk is Nürnbergbol szerezték be a szükségleteiket. Késõbb Tirolban, Csehországban kezdték el gyártásukat, amit követtek a további Habsburg tartományok is, kivéve Magyarországot, ahol az egyetlen rövid ideig tartó kiadás a Szepesség részére készült. Ausztriában a 17. század elejétõl egyre kevesebbet gyártanak, majd az utolsókat 1667-ben adták ki. Nürnbergben egész családok és generációk foglalkoztak a Rechenpfennig eloállításával, ellátva Angliát, Franciaországot és Hollandiát is. Készítoi a „Bádogos és Rézkaparó” céhekhez tartoztak. Munkájukat felkészülten végezték. Elõször a szakma elsajátítására volt szükség, és a munkájukat is csak akkor kezdhették el, miután errõl számot adtak.
A Rechenpfennig elsõdleges felhasználása a vonalon való számoláshoz kapcsolódik, azaz az Abakuszhoz, a legelsõ olyan számolóeszközhöz, amivel összeadást és kivonást is el tudták végezni. Az elsõ abakuszt vagy a Távol Keleten alkották meg legelõször (Kína, Japán), vagy még az egyiptomi birodalmat is megelõzõ berberek voltak a feltalálói. Az abakusz egy bevonalazott tábla volt, melyek vonalain apró tárgyakat mozgattak (kavics, korong, golyó), és az összeadás vagy kivonás eredményét a vonalakon való elhelyezkedésük adta meg. A rómaiak vonalazott márványtábláikon kavicsot (calculus) használták fel a számoláshoz. A kavicsokat késõbb a zsetonok váltották fel, a táblák helyett pedig az asztalra rajzolt vonalakon mozgatták ezeket. A számolás a 10-es számrendszerben történt, és a számjegyek betûvel való jelölésével: I V X L C D M, amin belül egy 5-ös alszámrendszer is megfigyelhetõ: V L D.
A korai kultúrák ötös (görög, római, kínai), ill. a sumérok, babiloniak, egyiptomiak tízes számrendszere feltehetõen abból adódik, hogy az ember az elsõ számolását a 10 ujjával végezte.
Az abakusszal való számolás annyira idõtállónak bizonyult, hogy a Közel- és Távol-keleten, ill. a volt Szovjetúnió területén, még ma is használják. A nagyszerûségét mi sem bizonyítja jobban, mint a következõ történet: 1946-ban egy Tokióban megrendezett versenyen a japánok által már 450 éve használt abakusz, a szorobán mérte össze képességét az elektromos számológéppel, ahol a négy alapmûvelet elvégzésének pontosságát és sebességét pontozták. Ezt a kihívást a szorobán nyerte meg 4:1-re. Idõközben a szorobán számolási módszernek a pedagógiai jelentõségét is felismerték, és Magyarországon már több általános iskolában is bevezették az oktatását.
A Rechenpfennigek történetét idõközben feldolgozták és katalogizálták. Külföldön kedvelt gyûjtési terület.
Duducz József
Abakusz
 
Nürnbergi Rechenpfennig 1553-ból, az abakuszon számolóval
 
Források: Bernhard Prokisch : Die Sammlung Österreichische Raitpfennige, Inge C. Rudowsky: Die vielfalt und Schönheit der Rechenpfennige. 2014. Berlin.
 
Egy másik kelta Tótfalusi típusú dénár
 
 
A Tótfalusi típusú dénár egyik változatát már ismertettem a Pécsi Dénár 227. számában. Ezúttal egy másik típust szeretnék röviden bemutatni gyûjtõtársaimnak. Az érme elõlapja (1. ábra) különösen érdekes ábrákkal rendelkezik, melyeknek értelmezése ma már igazi rejtvénybe illõ, megfejthetetlen a gyûjtõnek és szakembernek egyaránt. A kelta érmék egy részének ábrázolásmódja egyébként is gyakran igen absztrakt, sokszor stilizált és leegyszerûsített.
Ahhoz kevéssé ismerjük a kelta hitvilágot és a vésnök szándékát, hogy konkrét megoldással álljunk elõ az éremképek magyarázatát illetõen, sok minden a múlt homályába veszett már. Ilyenkor, az ábrákból kiindulva, persze beindul a gyûjtõ fantáziája is. Eljátszik a lehetõségekkel, próbálja beleélni magát az egykor élt kelta mester képzeletvilágába. Hasonló éremképeket keres más, korábbi vagy a korabeli pénzeken, ismerve azt a tényt, hogy a kelták elég gyakran görög és római érméket imitáltak, esetleg más törzsek szimbolikáját utánozták. Ezek számukra mintául szolgálhattak, esetleg az ábrák egy részét átvették és a saját „képükre” formálták. Természetesen ez a találgatás csak meddõ kísérlet, játék a képzelettel, nem valószínû, hogy e „rejtvény” megfejtését valaha is megtudjuk.
 
1. ábra Az érme elõlapja
2. ábra A dénár hátlapja
 
Az elõlapon (1. ábra) látható, meglehetõsen összetett és elvont ábráról nekem a római légiók jelvényei (3.- 4. ábra) jutnak eszembe, elsõsorban akkor, amikor a körökre és a bennük lévõ pontokra nézek.
A Tótfalusi típusok között egyébként akad olyan, aminek római dénár lehetett az elõképe, konkrétan egy Memmius dénár elõlapja (Pink 539-es típus, RRC 313, Róma Kr. e. 106).
Én ezért elképzelhetõnek tartom azt is, hogy akár az Eraviscus dénárok verése elõtt - elvétve ugyan – de már római motívumok, például a jellegzetes légiós jelvények „átformált” ábrázolásai megjelenhettek egyes korábbi kelta érméken, így esetleg a bemutatott pénzen is. Természetesen ez csak óvatos hipotézis, az „igazság odaát van”.
 
3. - 4. ábra Római légiós jelvények
 
A dénár hátlapja (2. ábra) egy lovacskát ábrázol különbözõ szimbolikákkal: a ló alatt két egymásba átmenõ karikát, benne félgömböket láthatunk, a ló felett szintén karika és benne egy félgömb van.
A bemutatott érme, nagy valószínûséggel Nyergesújfalun, a Duna-partján került elõ, súlya 2.5 gramm, átmérõje 17 mm. Ezüstbõl készült.
 
Köszönöm Dr. Torbágyi Melindának a lektorálást!
Ugyancsak köszönet jár egy gyûjtõnek, B. T. -nek, aki a fotókat a publikáláshoz elküldte
Irodalom:
Ladislav Kostur-Gergely Gáspár: Katalog Keltských Minci, Argo Numismatika, Vydáni, 2018, 247. oldal, 201.15. sorszám (typ Tótfalu); Rudolf Paulsen: Die Münzprägung der Boier, Verlag Anton Schroll & CO. Wien, 1974, 43-53. táblák, 52. tábla 1159. sorszám; Gróf Dessewffy Miklós barbár pénzei, Budapest, 1910, VII. tábla 202, 203, 204 sorszámok, XXX. tábla, 751. sorszám.
 
(vir ex pannonia inferiore) J. M.
Egy PAC érem
 
 
A Pécsi Atlétikai Club története 1886. november 28-án megtartott alakuló közgyûlésen kezdõdik. Alapszabályát a belügyminisztérium 1886. december 18-án jóvá is hagyta. Lövészet, vívás, korcsolyázás, torna, atlétika, ökölvívás voltak az elsõ idõk sportjai. 1887-ben 96 rendes és 20 pártoló tagja volt. Jelvénye Pécs szabad királyi város címere.
 
 
A labdarúgó szakosztály is megalakult, az elsõ mérkõzést a Tettyén játszották 1898-ban. Majd az új évezredben szünetelt a labdarúgás, csak Zsolnay Miklós elnöksége alatt 1907-tol kezdõdött újra. De sok vereséget sikerült begyûjteniük. (Szabadkától 4:0-ra kaptak ki 1907-ben, megverte õket Kecskemét, és a budapesti csapatok is.)
1910-ben a MAC (Magyar Atlétikai Club) már csak 2: 1-re tudta legyõzni. 1910-ben a Vidéki bajnokságban már részt vettek és a Délnyugat kerületben elsõk lettek a Székesfehérvár TC második, a Kaposvár AC a harmadik. A vidéki bajnokság döntõjében a Kassai AC 2:0-ra gyõzött ellenük.
 
 
Az alábbi érem ebbõl az idõbõl való. A két férfi a labdával csak némi tanakodás után fogadható el labdarúgónak, mert nem annak látszanak. De ekkor még a gyeplabda és a kézilabda Pécsett ismeretlen volt.
Érdekessége miatt mutatunk egy ilyen régebbi labdarúgókat ábrázoló képet, ma alig hisszük el, hogy fociznak. (Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok 1879. könyvébõl)
A PAC érem alább látható.
 
 
Az érem elõlapján két alak látható meg a labda. Hátoldalán bevésés olvasható: P. A. C. / 1911 / IX. / 10.
Az érem ezüstözött bronz. Mérete: 30 x 42 mm, füllel 46 mm.
Tervezõjét, gyártóját nem ismerjük. Az szinte biztos, hogy nem a Scheid GA érme. Labdarúgó érmei már kicsit focistábbak.
Az érem keltezése alapján annyit sikerült megtudni, hogy ekkor folytak a Magyar Kupa mérkõzései, de a sajtó az alacsonyabb osztályban folyó mérkõzéseket nem részletezte. A PAC, az NSC és Törekvés MK csapatait a mérkõzés lejátszására szeptember 10-én meghívta Pécsre. Erre adományozták volna a PAC érmet? Ez nem túl valószínû. A PAC játékáról nem sikerült adatra bukkani.
Raýman János
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán