Régebbi híradók - 222. szám
  
222. híradó
2020. január 1.
XX. évf. / 1.
 
 
   Egy eddig ismeretlen dunaszekcsõi típusú kelta érme?
   Horváth János (1801 k.–1869), egy éremgyûjtõ baranyai alispán
   Tájékoztató
 
BUÉK!
   A pécsi Krisztogram
 
 
Pécs európai hírû nevezetességei a római korból ránk maradt ókeresztény temetkezések emlékét õrzõ díszes sírkápolnák, sírkamrák és sírok. Az 1872 óta ismert I. számú, u.n. Péter-Pál sírkamra a IV. sz. végén épült. Freskóján a két apostol között látható a Krisztus monogram.
 
 

2000. január 24-én a rekonstrukciós munkák során ásatásokat végeztek Kárpáti Gábor és Katona Gyõr Zsuzsa régészek vezetésével. Ekkor került elõ egy korabeli, patinás bronz krisztogram. (Lásd a címlapon) Azóta Pécs világörökségi szimbóluma lett.
A történet szerint 312-ben Constantinus császár álmában jelent meg Krisztus névjele azzal, hogy e jelben gyõzni fogsz. A császár ezért parancsot adott katonáinak hogy ezzel a jellel induljanak a csatába, ahol valóban gyõzelmet arattak.
313-ban a milánói edictum engedélyezte a keresztény vallást, majd rövidesen államvallás lett.
A krisztogram, vagy krisztus névjele tulajdonképpen a görög Krisztus elsõ két betûjébõl alakított ikonográfiai jelkép. (Krisztosz a héber a messiást, a felkentet jelenti).
A két betû a X (khi) és a P (rho) egymásra helyezése mellett a pécsi leleten a görög alfa és omega is szerepel. A görög abc elsõ és utolsó betûje. Ennek jelentését a jelenések könyvében találjuk: „Én vagyok az alfa és az omega, az Isten, aki van, aki volt, és aki eljõ, a Mindenható.” Avagy „Én vagyok az alfa és az omega. Az elsõ és az utolsó, a kezdet és a vég.”
A megtalált krisztogram ábrája és leírása a Kereszténység és államiság Baranyában Pécsvárad 2000-2001 címû, több szerzõ munkájából összeállított könyv címlapján és ábrájában jelent meg elõször. Innen tudjuk, hogy az átmérõje 85 mm. (Gyarapodási napló-száma 7/2000)

 
 
A monogram másolatát a cella septichora felújításakor rendezett ünnepélyes átadáson résztvevõ vendégek részére készíttették el a Pécsi Zsolnay gyárban, vörös ökörvér színû eozin mázzal. Átmérõje 40 mm, kiegészített füllel magassága 55 mm. Hátoldalán csak a Zsolnay gyár márkajegye látható. Mintegy 200 db készülhetett.
 
A díszdobozban árusított másolat az eredeti pontos, mérethelyes mása.
 
 
A késõbb árusításra került egy másik krisztogram is, de ez nem a pécsi lelet másolata. Nagy omega betût kapott, lemaradtak a fülek és a díszítõ gömböket jelzõ díszek, és a körgyûrût egymásba érõ levélminta koszorúval díszítették. Hátuljába beütve MMIII. Egyoldalas bronz, átmérõje 57 mm.
 
 
A temetkezési helyek Világörökséggé nyilvánítás után Pécsett az esemény emlékére jelvényt készítettek. Mérete: Ø 22 mm.
 
 
A Cella Septichora Látogatóközpontnál és a Zsolnay Negyedben felállított éremkészítõ gépek sajtolt lemezeken több változatát is elkészítették a krisztogramnak, amelyeket Hágen József leírt a Pécsi Dénár 91., 166. és 187. számában.
Raýman János
 
Egy eddig ismeretlen dunaszekcsõi típusú kelta érme?
 
 
Nemrég az éremgyûjtõk szegedi találkozóján az egyik gyûjtõtársamnál egy érdekes éremképû tetradrachmára lettem figyelmes. Eddig ilyent még nem láttam, publikálatlan típus lehet.
Az elõlap (1. ábra) egy eléggé primitív, jobbra nézõ fejet ábrázol, alatta szakállszerû ábrával, ez alatt pedig legalább két - három ismeretlen tárgy rajzolata vagy egyéb számunkra ma már értelmezhetetlen szimbólum látható.
Az elõlap igazából nem emlékeztet a dunaszekcsõi típus jellegzetességeire. Inkább a hátlap (2. ábra) az, amely hasonlóságokat mutat ezzel a típussal: a ló feletti kör ponttal, valamint a csonka lóláb ábrázolása emlékeztet leginkább az egyik dunaszekcsõi típusra.
Érdekes a lófej „negatív - homorú” éremképpel történõ ábrázolásmódja is.
Mivel az érme nem Dunaszekcsõn vagy Bátán, hanem Nagydorogon került elõ, közvetlenül nem bizonyítható az, hogy a dunaszekcsoi típushoz tartozik-e vagy sem.
Persze kereskedelem útján is odakerülhetett, ezt sem lehet teljesen kizárni, hisz a dunaszekcsõi típusok is verési helyüktõl igencsak távol is elõfordulnak.
A stílusa is más, ezért azt is elképzelhetõnek tartom, hogy vagy a Kapos-völgyi vagy pedig a dunaszekcsõi típust próbálta egy másik, eddig ismeretlen kelta mûhely vagy vésnök imitálni.
1. ábra Elõlap
2. ábra Hátlap
A tetradrachma súlya 4,88 gramm, átmérõje 2,22 mm, vastagsága 2 mm.
Anyaga bronz. Lelõhelye Nagydorog környéke.
 
Köszönetemet fejezem ki Dr. Torbágyi Melindának, a MNM Éremtára vezetõjének lektorálási munkájáért, az egyik Tolna megyei gyûjtõtársamnak pedig az érme fotójáért!
(vir ex pannonia inferiore) J.M..
 

Horváth János (1801 k.–1869), egy éremgyûjtõ baranyai alispán

 
 
Horváth János (Paks, 1801 körül – Pécs, 1869. dec. 22.) halotti anyakönyvi bejegyzése szerint Pakson született 1801-ben, amit sajnos nem sikerült igazolni. Az 1801. március 27-én Pakson született Horváth János, akinek apja György, anyja Éva, nem lehet azonos vele.
Édesapja már nem élt, amikor 1812-ben, 11 éves korában beíratták a pécsi gimnázium második osztályába, amit 1816-ban sikerrel végzett el. Özvegy édesanyja Berze Mária (Marianna), illetve a gyámjának kinevezett nagybátyja, Horváth János abaligeti plébános nevelte fel. Jogi tanulmányait Pesten végezte. 1824. június 24-én kitunõ eredménnyel tette le az ügyvédi vizsgát. Beszélt latinul, magyarul, németül és értett rácul (horvátul).
1827. február 11-én Pécsett vette feleségül a római katolikus vallású Schöberl Teréziát (1802 – Pécs, 1865. máj. 8.). Az 1840-es években készült festményen Schoelberl néven szerepel. Három gyermekük érte meg a felnõttkort: Paulina (Abaliget, 1828. jún. 4. – Pécs, 1861. júl. 8.), férje Czirer József ügyvéd, 1861-es másodalispán; Etelka (Pécs, 1834. jún. 27. – Budapest, 1912. jan. 7.), férje Förster Béla ügyvéd, fõszolgabíró (1861–1865) és Móric (Pécs, 1836. szept. 12. – Pécs, 1913. dec. 29.) szolgabíró, majd járásbíró.
1827-ben, házasságkötésekor a Petrovszky uradalom alügyésze volt. Horváth Jánost 1833. január 16-án nevezték ki a mindszenti kamarai uradalom igazgató ügyvédjének. 1834. április 25-én a királyi kincstár (fiscus) Baranya megyei ügyésze (ügyvédje) lett. A királyi kincstárnak minden megyében egy ügyésze volt, így e tisztség viselése feltétlenül tekintéllyel és elismeréssel járt, illetve megbízhatóságot feltételezett.
A kamarai és kincstári ügyészi állás mellett szabadon lehetett folytatni ügyvédi gyakorlatot. Az 1830-as évek végén Horváth János elnyerte az egyik legnagyobb baranyai uradalom, a püspöki uradalom vezetõi tisztségét, prefektus lett. A püspöki prefektust több helyen fõtisztnek, uradalmi kormányzónak, uradalmi igazgatónak és uradalmi felügyelõnek is nevezték. Az 1839. május 21-i közgyûlésen Somssich Pongrác fõispán a táblabírói címmel tüntette ki.
Ebben a korban a nem nemesi származású értelmiség, a honoráciorok egy része már tisztséghez és hivatalhoz juthatott, illetve a nemességhez hasonlóan adómentes volt. Horváth János mégis folyamodott nemesi rangért. Az uralkodó 1847. március 4-én adományozott neki és mindkét nembeli utódjainak nemesi címereslevelet, amelyet az 1847. május 25-i megyei közgyûlésen hirdettek ki, és ekkor ismerték el nemességét. Az oklevél megfogalmazásából és 1848–1850 közötti politikai magatartásából egyértelmûen kitûnik, hogy Horváth János a baranyai konzervatívok vezetõje, Scitovszky János püspök köréhez tartozott.
Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc alatt is hû maradt az uralkodóházhoz.
1849 nyarán a szabadságharc felkelõ csapatai – különösen Noszlopy Gáspár – elol Scitovszky Márton alispánnal, Országh József járásbíróval, Barthos Eduárd és Perczel Vince országgyûlési követtel és másokkal együtt Grazba (Grác) menekült. Az 1973-ban kiadott naplója a korszak értékes forrása. A naplóíró Horváth János azonban nem azonos Horváth János fõszolgabíróval, és dezséri Országh Paulina (–1895. febr. 12.) nem a felesége.
Horváth János szerepet játszott a szabadságharc utáni megtorlásban és az új adók, illetékek bevezetésében. Cseh Ede cs. kir. kormánybiztos és elsõ alispán a fegyelmi (disciplinaris) bizottmány elnökének nevezte ki. A fegyelmi bizottmány október 21-én ült össze elõször, s a királyi, megyei és közhivatalnokok, tanszemélyzet igazolását végezte. Az érdekelteknek 1848. október 8-tól kellett igazolniuk a forradalom alatti cselekedeteiket. A bélyegilleték életbeléptetésekor tagja lett a bélyegilleték meghatározására alakult bizottmánynak. Ugyancsak dolgozott a földadó bizottmányban. Horváth János uralkodóház iránti hûségét Eckstein Rudolf cs. kir. kormánybiztos és megyefõnök 1850. augusztus 3-án kiadott igazoló bizonyítványa is tanúsítja.
1849. június 17-e és 1854. november 10-e között pécsi cs. kir. államügyész (álladalmi ügyész) volt, aki a Pécsi Megyei Törvényszék mellett látta el a vádképviseletet. 1854 és 1856 között nem állt állami szolgálatban. 1856. január 2-án nevezték ki a Baranya Megyei Cs. Kir. Úrbéri Törvényszék bírájának, tisztségét 1860. május 31-ig látta el. 1861. május 10-én a Baranya Megyei Törvényszék ülnökének (törvényszéki bírónak) választották.
A Schmerling-provizóriumban a megye új vezetõje Szalay Nikodém királyi biztos lett, aki az Októberi Diploma és Februári Pátens szellemében új megyei tisztikart nevezett ki: Horváth Jánost 1861. december 4-én Baranya vármegye elsõ alispánjává. Szalay Nikodém királyi biztos halála után a helytartótanács 1864. szeptember 3-án megbízta a királyi biztosi tisztség ideiglenes ellátásával és a megye kormányzásával.
A Schmerling-provizórium bukása után Majláth György kancellár 1865. augusztus 26-án utasította a fõispánokat, hogy segítsék az új országgyûlés összehívását és tegyenek javaslatot a „közönség” bizalmát nem élvezõ tisztviselõk leváltására. Csernyus Andor fõispáni helytartó 1865. október 10-én küldte fel a változtatási javaslatait Sennyey Pál báró tárnokmesternek, aki október 28-i rendeletével többek között elfogadta Horváth János elsõ alispán felmentését. Az alispáni hivatali névsor 1892. évi összeállításakor Saághy Lipót fõlevéltáros Horváth János hivatali idejének végét 1865. november 3-ikára tette. A nyugdíjazási táblázata szerint 1865. november 6-ig szolgált. A fizetését 1865. november 30-ig folyósították, nyugdíjat 1865. december 1-tõl kapott.
Az uralkodó 1866. március 21-i határozatával 31 év 7 hónap és 16 napi szolgálati idõ után évi 800 forint kegyelemi nyugdíjat biztosított neki, valamint kiváló szolgálatáért és hûségéért a királyi tanácsosi címmel tüntette ki.
Horváth János 1869. december 22-én 68 éves korában elhunyt Pécsett. Az 1840-es években róla készült festményt és a felesége arcképét, valamint naplóját a Janus Pannonius Múzeum õrzi.
Jelentõs éremgyûjtõ tevékenységére két forrás utal: két alkalommal kerültek tõle régi pénzek a pécsi ciszterci fogimnázium gyûjteményébe: elõször az 1866–67-es tanévben 94 darab „ércz és ezüst régi pénzt”, majd az 1868–1869-es tanévben teljes, 1013 db-os gyûjteményét adományozta az intézménynek, melyek között volt „4 db. igen becses régi aranypénz” a gimnázium értesítõje szerint. Az 1866-os éremadomány összetételérõl Vutkovics Sándor, a gimnáziumi éremtár õre így számol be a Kalauz c. oktatási szaklapban: „94 db. részint római, (Augustus, Caligula, Nero, Nerva, Aelius Hadrianus, Titus Aurelius Antonius Pius, Aurelianus, Probus, Diocletianus, Maximianus, Constantinus, Constantius, Constans, Julianus, Valens...) részint az árpádházi s a vegyes házakból származott királyok (Kálmán, II. István, II. Béla, IV. Béla, V. István, Kun László, Robert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond, I. és II. Ulászló stb.) ércz s ezüst pénzei…
Régészeti leleteket is gyûjthetett, ugyanis 1867-ben Pécs-Postavölgyben, 25 évvel korábban elõkerült mészbetétes edényeket adományozott a pécsi püspöki könyvtárnak, illetve a Nemzeti Múzeumnak, s a késõbb sikeres ügyvéd és régiséggyûjtõ Horváth Antalnak is, aki feltehetõen ugyancsak a Nemzeti Múzeumnak adományozta saját példányát. A szakfolyóiratok szerint 1869-ben 1050 darabos régiséggyûjteményét odaadományozta, vagy hagyományozta a pécsi ciszterci fogimnázium számára. A közel azonos évkör arra utal, hogy amennyiben nem elírásról van szó, akkor a 1013 darab érem mellett 37 darab „régiség” is része lehetett a gyûjteményének. A ciszterci fõgimnázium régiségtárának nem maradt fenn jegyzéke, így érem-, ill. régiséggyûjteménye ma már sajnos nem rekonstruálható.
Nagy Imre Gábor – Wéber Adrienn
 
Horváth János arcképe, Janus Pannonius Múzeum
Fotó: Füzi István JPM
 
Tájékoztató
 
 
A Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete
2019. november 9.- i küldött közgyûlésének
határozata alapján a 2020. évi tagdíj összege:
10 000.- Ft.
A közgyûlés 2017. évben határozott arról is, hogy a tagsági kártya csak a személyi igazolvány felmutatásával együtt érvényes.
A több mint négy évtizedes múltú
Baranyai Éremgyûjtõk
mûködésének költségeihez a
tagság hozzájárulása:
2 500.- Ft.
(Azok a gyûjtõk, akik a MÉE tagsági díját
fizetik, a hozzájárulás összegétõl mentesülnek.)

A tagsági díj a mellékelt utalványon befizethetõ,
vagy számlaszámunkra közvetlenül átutalható.
Számlaszám: 11731001-20042440
(Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete Bm-i Szervezete)

A befizetés határideje:
2020. január 28.
Kérjük a határidõ pontos betartását!

 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán