Régebbi híradók - 207. szám
  
207. híradó
2018. október 1.
XVIII. évf. / 10.
 
 
   Semmelweis vándorkiállítás a Janus Pannonius Múzeumban
   Dr. Török Pál (1941–2018)
   Bacchusz vagy Dionüszosz?
   Numizmaticke Vijesti 59. évf. 70. sz. 2017. tartalom
 
 
Pécsi Tudományegyetem
Általános Orvostudományi Kar címere

 
Száz éves a pécsi orvosi egyetem
 
 

A mai Pécsi Tudományegyetem jogelõdjén, az 1912-ben alapított pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen 1918 szeptemberében, vagyis kereken 100 évvel ezelõtt kezdte meg mûködését az Orvosi Kar. Aztán, amint tudjuk Trianon következményeként 1919-ben, Pozsony csehszlovák megszállása miatt Budapestre, majd 1923-ban Pécsre költözött az egyetem.

 
 
Most Tóth Lajos (*Kiskõrös 1856 - †Budapest, 1926) orvos, kultuszminisztériumi államtitkár egyetemünkkel kapcsolatos munkásságát idézve emlékezünk a centenáriumra. Neki ugyanis kimagasló érdemei voltak az egyetem alapítása, átmeneti budapesti mûködése és 1923-ban Pécsre költözése és elhelyezése körül. Az 1920-as évek gazdasági nehézségei miatt pedig, amikor felmerült a pécsi egyetem felszámolásának gondolata is – mások mellett – ez ellen Tóth Lajos is következetesen és eredményesen harcolt. Erre nézvést Entz Béla neves kortárs pécsi professzort idézzük: „Az orvosi kar munkásságát többször megzavarta az egyetem megszüntetésének terve, de mindig akadtak pártfogóink, akik ezt a tervet meghiúsították, ezek között nem szabad megfeledkeznünk egyetemünk legnagyobb barátjáról, néhai Tóth Lajos államtitkárról, mert az õ céltudatos munkásságának köszönhetõ elsõsorban egyetemünk megerõsödése és fejlõdése”.
1925 februárjában Scipiades Elemér professzor kezdeményezésére a pécsi Erzsébet Egyetem Barátainak Egyesülete kebelében megalakult az egyetem Tudományos Szövetsége. Az alakuló ülésen jelen volt Tóth Lajos is. Ugyanez év májusában avatták fel az „egyetem fennmaradása és pécsi elhelyezése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett négy férfiúnak: gróf Klebelsberg Kunó miniszternek, dr. Tóth Lajos államtitkárnak, Korb Flóris mûegyetemi c. tanár mûépítésznek és dr. Pekár Mihály orvoskari dékánnak Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászmûvész által készített és az egyetem dísztermében elhelyezett bronz szobrát.”
 
 
Kuriózumként1927-ben pedig az Erzsébet Egyetem Tudományos Szövetsége Orvosi Szakosztálya elévülhetetlen érdemeire való tekintettel Tóth Lajos emlékérmet alapított, melynek elkészítését Kisfaludi Strobl Zsigmond vállalta. Az alapszabály szerint a kitüntetettek emlékeloadást tartottak. Nevüket az érem hátlapjára vésték be. A 71 mm nagyságú vert bronzérmet fentebbi képeinken mutatjuk be. Címlapunkon pedig a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar címere látható. Az érem alkotója Soltra Elemér.
Süle Tamás
 
Semmelweis vándorkiállítás a Janus Pannonius Múzeumban
 
 
Mint korábbi írásainkban már beszámoltunk róla, 2018-at, Semmelweis Ignác születésének 200. évfordulóját hivatalosan Semmelweis Emlékév-nek nyilvánították. Ebbol az alakalomból már megjelent a legújabb Semmelweis emlékpénz és – stílusosan – a Semmelweis Kiadó gondozásában a névadóról szóló impozáns könyv is (lásd Pécsi Dénár 204. és 206. szám). De, az idõközben a Magyar Nemzeti Múzeumhoz csatolt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum is méltó módon kívánt megemlékezni névadójáról, ezért egy vándorkiállítást állított össze, amelynek – örömünkre - elsõ állomása Pécs városa lett. Amint az a képünkön bemutatott plakátról leolvasható a kiállítás a JPM Természettudományi részlegében (Pécs, Szabadság út 2.) kapott helyet és még november 12-ig látogatható. A szépen és áttekinthetõen elrendezett tárlaton sok eredeti dokumentum és korabeli fotó, festmény, kisplasztika, és szobor mellett érmek is láthatók. Ez utóbbiak Reményi József, Berán Lajos, Kampfl József és Csíkszentmihályi Róbert alkotásai. A kiállított gazdag anyag és a jól olvasható magyarázó szövegek jó áttekintést nyújtanak a leghíresebb magyar orvos életérõl és munkásságáról. A „közkeletû nevén” az anyák megmentõjének emlegetett Semmelweis Ignác megérdemli a megemlékezést, mert zseniális felismerése a gyermekágyi láz okáról és az ellene való sikeres védekezés módjáról nemcsak a szülõ anyák ezreinek, hanem születendõ gyermekeik életének is a megmentõje lett egyszer és mindenkorra. Ajánljuk, hogy aki még nem látta, az tekintse meg a kiállítást!
Képeinken a kiállítás pécsi plakátját és a kiállításon is szereplõ kisplasztikát, Borsos Miklós „Anyaság” c. szobrának elõképét mutatjuk be. Az életnagyságú szobor Budán, a szülõház udvarán, Semmelweis Ignác hamvainak végsõ nyughelye elõtt áll. (Bp., Apród u. 1-3.) Az épület ma az Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet, így azt a mindenkori múzeumlátogatók is megtekinthetik.
S.T.
 
 
 
Dr. Török Pál
(1941–2018)
 
 

A Magyar Éremgyûjtõk Egyesületének elnöke 77 éves korában, súlyos, méltósággal viselt betegség következtében mindannyiunk számára megdöbbentõen rövid idõ alatt távozott közülünk. Szombathelyen született 1941. december 14-én. Mûszaki egyetemet végzett, a MEDICOR Elektronikai Zrt., a magyar orvostechnikai ipar mindmáig ismert és elismert fellegvárának megbecsült, több vezetõ pozíciót is betöltött munkatársaként ment nyugdíjba.
A Magyar Éremgyûjtõk Egyesületébe édesapja révén került, õ szerettette meg vele az érmészetet. Az 1448. sz. tagsági számot is tõle örökölte. Kevés embernek adatik meg, hogy mûszaki, reál érdeklõdése, egész életében betöltött munkaköre, a gazdasági életben elfoglalt szerepe mellett a mûvészetek területén is olyan magabiztossággal mozogjon, és ismeretanyagra tegyen szert, mint Török Pál. Bár gyûjtési területe az emlékérmek volt, és ebben a témakörben több cikket, tanulmányt írt, valamint különbözõ fórumokon elõadást tartott, de ugyanekkora tudással rendelkezett az éremmûvészetben esetleg csak ritkábban felbukkanó szobrászok életérõl, teljes munkásságáról is. Elõadásai szakmai jellegükön túl minden esetben közérthetõk, figyelemfelkeltõk és ismeretterjesztõk voltak, párhuzamosan új adatokat, felismeréseket szolgáltatva a numizmatika és a mûvészettörténet számára. Mindez a tõle megszokott igényességgel látványos, jó minoségû érembemutatással párosult.
A Magyar Éremgyûjtõk Egyesületének mindezek alapján nem véletlenül választották 2006-ban elnökévé. A betöltött tisztét lelkesen, odaadóan és gazdasági oldalról nézve szigorúan szakmai szempontok szerint látta el. A Magyar Numizmatikai Társulatnak 2007-tõl volt tagja. Rendszeres résztvevõje volt a különbözõ MÉE és MNT összejöveteleknek, úgy, mint a Vándorgyûlések, Numizmatikai Nyári Egyetemek, numizmatikai konferenciák, kiállítások és könyvbemutatók. Felejthetetlen emléket jelentenek az ezeken a rendezvényeken vele tett séták az éppen felfedezendõ városokban, ahol hasonlóképpen érdekfeszítõen mutatta be a városok mindazon jellegzetes köztéri alkotásait is, amelyek az elhaladóknak csak egy-egy szobrot, kisplasztikát jelentettek házak falain, viszont a vele való beszélgetések után közeli ismerõsökké váltak. A magyar éremmûvészeti kutatás szempontjából óriási veszteséget jelent mindaz a feldolgozatlan, közre nem adott tudásanyag, amelyet magával vitt a nagy útra.
Fõ numizmatikai munkája – Magyarországi érem- és plakettmûvészet 1845–1945 – Huszár Lajos és Procopius Béla Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn címû katalógusának kiegészítése és folytatása 2011-ben jelent meg. E nagy léptékû munkára kritikai megjegyzés is érkezett, amelyre a szerzõ megfelelõen reagált, valamint a kézirat nyomdába adása után egy évvel kiegészítést és javítást is közzétett.
A katalógus megjelenésének évében közreadott egy összeállítást, ahol az alapmûben és az általa készített folytatásban leírt alkotásokon szereplõ, vagy azokhoz kapcsolódó személyek, helységek, intézmények és elvont fogalmak neve és elõfordulási helye szerepel betûrendben (index).
Numizmatikai szakírói munkásságát a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete Unger Emil Jutaloméremmel (2014), az éremgyûjtõk érdekében végzett tevékenységét Széchenyi Ferenc Jutaloméremmel (II. fokozat: 2010, I. fokozat: 2018) ismerte el és jutalmazta.

 
 
Emlékét tisztelettel megõrizzük!
 
Soós Ferenc
Magyar Numizmatikai Társulat
 
Dr. Török Pál emlékét és értékes numizmatikai munkásságát a Pécsi Dénár szerkesztõi is kegyelettel õrzik!
 
Bacchusz vagy Dionüszosz?
 
 
Az õsz az egész évi munka terméseinek betakarítása, a szüret az ünneplés idõszaka. A pogány népi magyar naptár a szeptembert szüret havának, az októbert borvetõ, a novembert borízlelõnek is nevezte.
A szüret és a bor ünnepén találkozhatunk Bacchus és Dionüszosz nevével, de tulajdonképpen ki is a két mitológiai személy? A kettõjük közötti különbség csak annyi, hogy Bacchus a római mitológia istene, míg Dionüszosszal a görög hitvilág tanulmányozásánál találkozhatunk. A közös bennük a szõlõ és a bor, mindkettõt a vidámság a jókedv isteneként tisztelték az ókorban, és tiszteljük ma is.
A Bacchus (Bakkhosz) név eredetileg nem is római, hanem keletrõl ered. A legenda szerint egy ügyes borkereskedõbõl vált a bor istenévé. Nevérõl egy hordótípust, a Bacchus-hordót is elneveztek, a kétfülû kisméretû hordót illették ezzel a megnevezéssel. Az ókori világban, úgy Rómában, mint Görögországban nagy becsben tartották a bort, ezért a bor istenének évente rendszeresen ünnepeket tartottak, ezek voltak a bacchanáliák. A szaturnáliáknak is nevezett ünnepeket minden év december végén tartották, ilyenkor egymást is megajándékozták.
A szintén a mitológiából ismert bacchánsnõ Bacchust kísérõ papnõ, aki az ünnepek alkalmával szinte önkívületben lejti táncát.
A görög mitológiából ismert Dionüszosz (Dionysos) is a szõlõtermesztés, a bor és a mámor istene. Dionüszosz Zeusz és halandó szerelmének, Szemelének a gyermeke. O volt az, aki elhozta az elsõ szõlõvenyigét az embernek. Dionüszoszt is elérte az istenek és Héra féltékenysége, ezért Zeusz parancsára a nimfák egy szõlõtõkével benott barlangba rejtették el. Itt kóstolta meg elõször a bort, innen vitte el az elsõ szõlõvesszõt Ikariosz athéni pásztornak. Kultuszát a kezdetekben vidám, csendes ünnepségek keretei között éltették, késõbb ezek féktelen tivornyákká váltak, mely jókedv a bor elfogyasztásának a mennyiségével csak nõtt.
1987-ben Trischler Ferenc szobrászmûvészt bízták meg a Borok Bora Baranyában rendezvénysorozat érmének az elkészítésével. A szokatlanul nagyméretû érem fõ alakja Bacchus, aki láthatóan nagy örömmel fogyasztja bal kezében lévõ kupájának tartalmát. Jobb kezében tekercset tart, melyen az 1987. évszám szerepel. Ettõl jobbra a mintázó mûvész TF mesterjegye látható. Az érem jobb oldalát szõlõlevelek és fürtök díszítik. Felül az esemény: BOROK BORA BARANYÁBAN olvasható. Az egyoldalas érem nem teljesen kör alakú: 145x154 mm méretû, öntött bronz.
A jól sikerült érmet késõbb a muûvész újra mintázta. Az elõzõ érem szövegfelirata elmaradt, helyette szõlõ és indadísz keretezi a fõalakot, akinek a kezében egy kissé díszesebb kupa került. A jobb kezébõl a tekercs egy szõlõfürtté változott. Alatta 87 / TRISCHLER mesterjegy kapott helyet.
Az egyoldalas érem 142x150 mm méretû öntött bronz. Mindkét érem néhai Balogh Imre öntõmester mûhelyében nyerte el végsõ formáját.
 
 
A harmadik érmen a bacchánsnõt mintázta meg Trischler Ferenc. Az érmen egy lobogó hajú nõ látható lenge öltözékben. Bal kezében szõlõfürtöt, a jobbjában köszöntésre emelt kupát tart. Jobbra lent TF, a mûvész mesterjegye látható. Az egyoldalas érem Ø 150 mm, anyaga öntött bronz.
Hágen
 
Numizmaticke Vijesti 59. évf. 70. sz. 2017. tartalom
 
 
Fabry, Edgar: A Horvát Numizmatikai Társaság jubileumának fontosságáról 3
Kovac, Damir: A dyrrachioni (Durrazo) staterek ismertetõ jegyei 5
Ujes Morgan, Dubravka: Baleja Risna (Montenegro) királya ezüst pénzei 16
Duca, Domenico: Fém alakzatok és kezdetleges fém darabok véletlen leletei a zadari strandon
24
Margetic, Davor és Dalibor: Sisciai Conservator Avgg tipusú antoninianus pénzek Diocletianustól és Maximianustól 31
Demo, Žejlko: Sirmiumi pénzek a migráció idejébõl 80
Smajlagic, Robert: Állat, vadállat és négyes szimbolika pénzeknél 1. rész 112
Benažic, Aleksandar: A horvát bánok pénzeinek szimbolikája 137
Šemrov, Andrej: Aquileai és trieszti ezüstpénzekroõ a 13. század második felébõl
Njivicából (Szlovénia)
166
Sulejmanagic, Amer: Boszniai pénzek ikonográfiája és metrológiája
1428 és 1443- bol
175
Mojsic, Andrej: Adalék a nagy boszniai aranypénz megismeréséhez 217
Matic, Branko: S horvát gazdaság és pénztörténet néhány különleges vonása 234
Geiger, Vladimir. A jugoszláv 1946. május 1. keltezésû 500 dinár hamisítása 247
Prister, Boris: Ápolók kitüntetései IV. Károly idejében 257
Šarinic, Marko: Két ezüstérem gróf Erdõdy Rudolf és Drasche Lujza esküvõjére
1906. okt. 1.
273
Gareljic, Tatijana: Janeš, Želimir (1916-1996) emlékérmei a Modern Galéria
alapján
277
Beštak, Branko: „Európai polgár” jutalomérem 286
Numizmatikai információk 293
 
 
 
A Pécsi Dénár elõzõ, 206. számának 5. oldalán olvasható köszönet- nyilvánításnál sajnálatos elírás történt.
A MONETA Könyvvizsgáló és Adótanácsadó KFT (Budapest)
ügyvezetõje Tóth József, akinek ismételten köszönjük a támogatást.
A hibáért elnézést kérünk!
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán