|
|
|
 |
|
| |
| Régebbi
híradók - 190. szám |
|
 |
 |
|
190.
híradó |
2017.
május 1. |
XVII.
évf. / 5. |
|
|
|
|
|
|
|
| |
 Az
50 éves Ipari emlékérmérõl
|
|
|
|
|
| |
|
Az 50 éves jubileumi érem
|
|
|
Az
50 éves Ipari emlékérmérõl
|
| |
| |
55
éve 1962. május 26-án ünnepelte
a Pécsi Zipernovszky Károly Gépipari,
Erõsáramú és Mûszeripari
Technikum fennállásának 50-ik évfordulóját.
105 éve a m. kir. Kereskedelmi Minisztérium
1912 évi 29696. sz. rendeletével létesítette
az iskolát, mely a Rákóczi út
és a Légszeszgyár utca sarkán
(ma már nem létezõ) Littke –
Kaszárnya épületében kezdte meg
mûködését 39 tanulóval,
egy házban Sudár István kocsmájával.
Az ötvenedik jubileumát már az 1929 õszén,
a Rákóczi úton felépült,
ma is az iskolának otthont adó új épületében
ünnepelhette a diákság és a tanári
kar.
A Pécsi Nemzeti Színházban tartott
központi ünnepségen kívül az
iskolában és annak folyosóin iskolatörténeti,
mûszaki – gyakorlati és rajzkiállítások
várták a vendégeket és az érdeklõdõ
öregdiákokat.
A kiállítások látogatóit
az intézmény tanítványai megajándékozták
egy jubileumi éremmel is. Az érmet Kovács
Dénes technikus tanár tervezte, és
ezt a tanulók mûanyagból, az általuk
konstruált és kivitelezett présgépen
a kiállítás helyszínén
sorozatban gyártották. Az érmek különféle
színekben ismertek, ennek az oka az, hogy a gyártáshoz
szükséges granulátumból egy –
egy színbõl csak kis mennyiség állt
rendelkezésre.
|
| |
|
| |
Az
érem elõoldalán középen az
iskola épületének fohomlokzata látható,
fölötte
- GÉPIPARI TECHNIKUM -, alatta
- 1912 – 1962 - / - PÉCS - felirat olvasható.
Az érmet gyöngykör díszítés
keretezi.
A hátoldalon 50 / ÉV feliratot két olajágból
kialakított koszorú keretezi. Fölötte
az iskola pajzs alakú emblémája, amely
tulajdonképpen az intézmény sapkajelvénye
is. Mellette baloldalon a gépészek, jobboldalon
az elektromos szakmát választó tanulók
jelvényeivel. Alul az érmet tervezõ és
a fröccsöntéshez szükséges szerszámokat
elkészítõ KOVÁCS DÉNES
mesterjegye olvasható. Az elõoldalhoz hasonlóan
a hátoldalt is gyöngykör díszíti.
Az Ø 40 mm méretû, fröccsöntött
mûanyag érem sok színben készült.
Az elõoldali ábra kék (címlapon),
a hátoldali fekete színû mûanyagból
készült.
|
Hágen |
| |
|
|
|
Helfried
Ehrend emlékére
|
| |
| |
A
magyar és a pécsi gyûjtõk által
is ismert kiváló német numizmatikusra,
Helfried Ehrendre emlékezünk. 1930. június
14-én születet és 86 éves korában,
2017. január 2-án hunyt el. Több mint ötven
éve tevékeny részese volt a Speyeri Numizmatikai
Társaság megalapításának,
amelynek hosszú ideig vezetõ egyénisége,
lapjának szerkesztõje és állandó
szerzõje volt. A numizmatika számos területe
érdekelte. Írt bárcákról,
szükségpénzekrõl, régi pénzekrõl,
emlékérmekrõl és azok alkotóiról.
A pécsi érmegyûjtõk Szent Eligiusz
Társaságának is tagja volt. Eligiusz
kutatásai révén került velünk
kapcsolatba. A hídat a hajdani Szent Eligiuszt ábrázoló
pécsi tagsági érem hozta létre.
Eligiusz kutatásainak elképesztõ gazdag
anyaga, sok magyar vonatkozásút is tartalmaz.
A magyar Eligiusz érmekrõl, ötvös
pecséteinkrõl gazdag anyagot gyûjtött
össze és mutatott be könyveiben. Nyolc kötete
jelent meg. A kilencedik kibocsátását
tervezte, amelynek nagyjából össze is gyûlt
az anyaga. A 2009-ben megjelent Eligiusz könyvének
címlapját a pécsi ötvös céh
pecsétjérõl készült, Sopianae
Sörözõ eltûnt üvegablakának
színes Szent Eligiusz képe és a váci
missálé Szent Eligiuszt ábrázoló
iniciáléja ékesíti. (Pécsi
Dénár, 10. (2010). 104. sz.) |
|
|
| |
Érdeklõdésére
adjon képet néhány önkényesen
kiválasztot munkája:
-Speyer und das Rheingold 1969
-Münzschatz von Liengenfeld 1969
-Vinum in nummis 1971
-Die Frankenthaler Notmünzen in 30-jährigen Kriege
1972
-Münzporträts der Speyerer Bischöfe 1973
-Von Zahlenzeichen auf Münzen 1973
-Gegenstempel aus Münzen 1975
-Speyerer Münzgeschichte 1976
-Münzschaftzkunde der Pfalz 1978
-Die modernen Speyerer Medaillen 1985
-Das süddeutschen Münzsammlertreffen und Gepräge
1985, 1990
-Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten
2000. 576 oldal
-Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten
(3. nachtrag zu Eligus IV) 2009.
-Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten
(4. nachtrag zu Eligus IV) 2013.
Utolsó munkája a „Speyerer Münzgeschichte”
Band 4. 554 oldalon 2016-ban jelent meg.
A sokoldalú numizmatikus a pécsiek igaz jóbarátja
volt, emlékét szeretettel megõrizzük.
|
Raýman
János |
| |
|
|
|
| Egy
pécsi éremgyûjtõ a dualizmus korából:
Dittmayer Jakab (1825-1887) |
| |
| |
Múzeumaink
(elõ)történetének fontos szereplõi
azok a ma már szinte ismeretlen polgárok,
akik gyûjteményüket a köz javára
ajánlották fel. Jelen tanulmány egy
ilyen önzetlen adományozó életrajzát
mutatja be.
Dittmayer Jakab György Pesten, Terézvárosban
1825. április 25-én nyerte el a római
katolikus keresztséget, Dittmayer Lorinc (Laurentius
Tittmayer) és Spiesländer Anna gyermekeként.
Apja a bajorországi Gmündenben (Gmünden
am Main) tímármesterként 1823-ban csõdbe
ment, majd Magyarországon próbált szerencsét
pékmesterként.
Dittmayer Jakab elõször cipészként
próbálkozott egzisztenciát teremteni,
s vargamesterként tûnik fel 1848. július
15-én a pesti (pestmegyei) IV. nemzetorzászlóalj
1. századában. A Bach-korszakban Baranyában
próbálkozott új életet kezdeni.
Neve elõször 1854 szeptemberében jelent
meg Pécs város mutatókönyvében,
az irat „vaspályai hivatalnok”-ként
említi. 1856-ban Dittmayer Jakab gyakornok az alispáni
mutatókönyv szerint fegyverviselési engedélyt
igényelt. 1861-1862-ben napi díjasként,
pécsi szolgabírói díjnokként
állt Baranya megye szolgálatában, majd
1862-ben Pécs városánál lett
adóügyi, illetve alapítványi pénztárnok,
1866-tól templomgondnok. A pénztárnoki
állás betöltéséhez szükséges
1500 forintos biztosítólevélhez jövendõbeli
második felesége, Wiedemann Anna vállalt
kezességet. 1866-ban nyugdíjazását,
ill. végkielégítését
kérte. 1869-ben tiszteletbeli esküdtnek választották
a siklósi járásban. 1872-ben kinevezték
a pécsi járás szolgabírói
írnokává. 1872-tõl 1882-ig királyi
ügyészségi végrehajtó a
Pécsi királyi törvényszéken.
1877-ben több társával együtt vízvezetéki
kérelmet adott be. 1883-tól nyugdíjas,
majd 1884-ben letette esküjét, és haláláig
községi iskolagondnokként tevékenykedett.
Akkoriban ez a tisztség egyfajta gazdasági
vezetõi pozíció volt, õ nyújtotta
be az éves gazdasági számadásokat,
s felelt a leltárért. 1885-ben tagja volt
az iskolaszék által az Ágoston téri
menhely elõkészítésére
kirendelt bizottságnak. Dittmayer Jakab 1887. április
27-én 62 évesen, szélütésben
halt meg. Végrendeletében ötszáz
forint törzstõkével alapítványt
létesített az iparostanoncok megsegítésére,
melybõl évente három, az iskolaigazgató
által jelölt, vasárnapi iskolát
látogató, jó tanuló, szegény
sorsú szülõktõl származó
tanonc részesült ösztöndíjban.
Végrendelete kultúrtörténeti,
társadalomtörténeti adalékkal
is szolgál. Az ismert fõglalkozásai
alapján vélhetõen átlagos jövedelmû
és anyagi helyzetû polgár komoly és
áldozatkész gyûjtõ volt. 1882-ben
írt testamentumában 42 darabos fegyvergyûjteményrõl,
több mint 1000 darabos, arany, ezüst, réz
és bronz pénzekbõl álló
éremgyûjteményrõl, mamutcsontokról,
régi órákról, gyûrûkrõl
és egyéb ezüst, réz és
bronz régiségekrõl rendelkezett. Késõbb
több alkalommal is változtatott – talán
iskolamesteri hivatása hatására –
gyûjteményei kedvezményezettjén.
1884-ben a fõreáliskolára hagyta gyûjteményeit,
majd 1887-ben, egy hónappal halála elõtt
másként döntött. Mesterházy
Károly a teljes fegyvergyûjteményét
kapta. Az. 1200 darabra becsült éremgyûjteményt
és numizmatikáról szóló
különbözõ munkáit a belvárosi
elemi népiskolára hagyta.
|
Kitömött
állatait, csontvázait, kövületeit
16 vitrinnel az Ágoston téri elemi népiskolára,
kagylógyûjteményét, a mamutcsontokat,
egyéb kövületeket és könyvespolcait
a polgári leányiskolára, nyolc olajfestményét
pedig a fõreáliskola festménygyûjteményére
hagyta. Érdekes végrendeletérõl
a helyi sajtó is beszámolt. A sajtóban
nem egyértelmû, hogy a numizmatikai írásoknak
csak gyûjtõje, vagy szerzõje volt-e, valószínûbb,
hogy gyûjtõje. Gyûjteményei közvetve
a városi múzeum hiányára is rávilágítottak,
és így talán, ha korlátozott mértékben
is, de a helyi múzeumügyre is hatottak. Az 1887.
augusztus 16-i városi közgyûlésen
Bolgár Kálmán bizottsági tag felrótta,
hogyha a helyi múzeumot már felállították
volna, akkor a „Dittmayer-féle nagyértékû
hagyományok most bizonyára a városi múzeumot
gazdagítanák és nem forgácsolódtak
volna el.”
Dittmayer Jakab a kor régészei és numizmatikusai
körében nem volt ismeretlen. Nevét a Pécsre
látogató Hampel József többször
is feljegyezte naplóiban, sõt 1872-ben készült
jegyzékében leírást is adott a
gyûjteményrõl: „Ditmayer Jakab:
m. kir. végrehajtó: görög meglehetõs
számban, de Lipcsébõl hozatta õket,
van egy-két Baranyában lelt barbárja
is, római (elég szép), magyar és
külföldi csekély.” Feltehetõen
részt vett az 1876-os budapesti õsrégészeti
kongresszuson, mert a tagok névsorában szerepel.
Numizmatikusként nemzetközi szinten is ismerhették,
ugyanis Horváth Antal és Wiesner Rajmár
mellett megemlíti pécsi gyûjtõként
egy olasz numizmatikai címtár. Az 1882-ben több
mint ezer darabos éremgyûjteménye 1887-re
körülbelül 1200 darabra bõvült.
Bolgár Kálmán felvetése értõ
fülekre talált az éremgyûjteményt
illetõen, ugyanis az 1889. december 3-án tartott
városi közgyûlés határozatot
hozott, miszerint a csatolt jegyék alapján 908
darabból álló régi pénz-
és éremgyûjteményt három,
polgármesteri pecséttel lezárt dobozban,
a városi pénztárban helyezték
el a városi múzeum megalakulásáig.
A Pécsi Városi Múzeum megnyításakor,
1904. július 12-én, Deutsch Kornél fõszámvevõ
által készített „Pécs szab.
kir. városházi pénztáránál
õrzés végett letett pénzek kimutatása”
c. jegyzékben szerepel a Dittmayer-gyûjteményt
rejtõ három doboz 1906. október 25-én
Pécs szab. kir. város letétjeként
került a múzeum gyarapodási naplójába
a tételesen felsorolt 908 darab tárgy. „2
drb régi bélyeg, 8 drb régi pecsétlenyomat,
14 drb régi papírpénz, 884 drb régi
érczpénz.” A jegyzéküket
a múzeumi irattárba helyezték, mára
azonban sem ott, sem pedig a megyei levéltárban
nem lelhetõ fel az irat.
Dittmayer Jakab 1200 darab érmet említ, köztük
arany- és ezüstpénzeket is, míg
a gyarapodási napló bejegyzése csak 908
tárgyat sorol fel, és nemesfém pénzt
egyáltalán nem. Így nem zárható
ki, hogy a hagyományozás és a polgármesteri
pecséttel ellátott dobozokban történõ
biztonságba helyezés között, a gyûjtemény
értékesebb, nemesfémpénzei eltûntek.
Bár a Dittmayer-gyûjtemény tételenként
bizonyíthatóan ma már nem lelhetõ
fel a múzeum állományában, de
Dittmayer Jakab tevékenysége mindenképp
érdekes adalékkal szolgál az éremgyûjtés
baranyai történetéhez.
|
Wéber
Adrienn |
| |
|
|
|
| A
„Baumreiter – Lovas fával” típusú
kelta tetradrachma
|
| |
A
„Baumreiter – elõlapi körszakállas
portréval” típusú kelta érmét
az egyik legszebb keleti kelta pénznek tartják
némely numizmatikusok. Criseni-Berchies „A”
típusúnak (Dacia, 9.1965.1.) is nevezik egyik
romániai, 1963-ban felfedezett lelõhelye (82
db) alapján. Ez a terület Kolozs megyében
található, valahol Magyarfráta (Frata)
és Magyarszovát (Suatu) között.
A katalógusokban Göbl: OTA 129.1-5, Kostial: 691,
Ziegaus: Slg. Flesche 691. számon jegyzik. A típus
kelta vésnöke verõtövén minden
bizonnyal II. Philipposz makedon király ezüst
tetradrachmájának éremképét
imitálta a feliratok nélkül.
Dr. Torbágyi Melinda az érme korának
meghatározásánál, román
és szerb kutatók datálását
alapul véve, a Kr. e. 150 körüli idõpontot
említi meg. Elsõsorban C. Preda munkájára,
a „Monedele Geto-Dacilor”-ra hivatkozik,
ahol az ismert szakértõ ezt a típust
az erdélyi kelta, kelto - dák pénzverés
elsõ fázisába, kb. Kr.e. 250 és
150 közé sorolta.
Harald Jandrasits osztrák numizmatikus kb. Kr. e. 180
és Kr.e. 150 közé teszi az ilyen típusú
pénzek készítését. Egyes
gyûjtõk mindenképpen a Kr. e. a 3. század
elsõ harmadára gondolják a „Baumreiter”
típus elsõ példányainak készítését,
de ezek a vélemények még a régészet
által is alátámasztott megerõsítésre
szorulnak.
A pénz „Baumreiter” elnevezése a
neves kelta szakembertõl Karl Pinktõl, a Bécsi
Éremtár egykori igazgatójától
származik. Az elnevezés egyébként
az érme hátlapján látható
”fa” szimbólumra utal, melyet a lovas tart
a kezében. E típus elterjedése elsõsorban
Erdély területére jellemzõ, de kereskedelemmel,
vagy hadjáratok alkalmával zsoldként,
vagy zsákmányként, távolabbi vidékekre,
így többek között a Kárpát
– medencébe, a késõbbi Pannoniába,
és a mai Szerbia területére (pl. a Szerémségbe)
is eljutott. Itt készülhetett e pénzek
egy csoportja, esetleg részben itt is verhették
a „B” fázis érméit.
Néha még messzebbi vidékeken is elõkerülnek
a típus egyes példányai. Hogy ezt a reprezentatív
pénzt mely törzs verette, pontosan nem tudjuk.
Van olyan numizmatikus, aki a scordiscus törzs produktumának
véli, esetleg a törzs által is birtokolt
területen készülhetett.
Mások a dákoknak vagy hozzájuk kötõdõ
csoportnak tulajdonítják verését.
Az érme legalább három címletben
létezik. Ezek tetradrachma, drachma és obulus.
Drachmáját (és obulusát?) a legkorábbi
aprópénzek közé sorolják
a numizmatikusok és nem gyakoriak. Kedvelt pénz
lehetett mindenfelé a „Baumreiter” a Kr.
e. 2. században, elsõsorban nagy súlya
(gyakran 14 gramm felett), valamint ezüst finomsága
és mûvészi kidolgozottsága miatt
is.
Számtalan imitációja készült
már a maga korában, de késõbb
is sokan, sokféleképpen utánozták,
és nem kevés kelta vésnök tekintette
e típust mintának verõtöve készítésekor.
A kelták „verwilderte Gruppe”
ún. „elvadult csoportjának” pénzei
(OTA, 138-146), a „B – Reiter” típusú
érmék (Tonciu cu sigla B – OTA, 308) valamint
a „Mit liegendem Achter – Fekvõ
nyolcassal” (Chriseni „B” – OTA, 147)
típusok hasonlítanak a legjobban az eredeti
érmékhez.
|
A
pénz elõlapján (1. ábra)
Zeusz babérkoszorús fejét hullámos
hajjal és körszakállal ábrázolta
a vésnök, a pénz hátlapján
(2. ábra) egy balra tartó, robusztus
lovat látni, rajta egy „sisakos” lovas
ül, sisakján pedig hátrahajló dísz
ékeskedik. (Más érméken a ló
elott és alatt, de néha a lovas mögött
is gyakran egyéb kisebb szimbólumok, így
(négylábú) állat, vadkan (?),
virág, növény, váza) is feltûnnek.)
Ezt az érmét „megcsonkították”,
rajta több vágás nyoma is látható,
egy darabot pedig kimetszettek belõle. Az mindenképpen
érdekes, hogy csak egy ilyen apró darab hiányzik
az érmébõl. A kelták gyakran félbe
vágták pénzeiket, de elõfordult
háromnegyedes, esetleg negyedes, és más
darabolási forma is.
Hogy az érméken lévõ bevágásokat
vagy a „csonkítást” az aprópénz
hiánya, az érme fémanyagának vizsgálata
(pl. hogy bélelt-e) vagy esetleg más egyéb,
esetleg némely esetben kultikus ok indokolta volna,
arról eddig már többféle elgondolást
olvastam. Mindegyik fejtegetésnek lehet igazság-magva.
Az érme súlya: 13.92 gramm, átmérõje:
25.8 mm, vastagsága 5.1 mm. A bevágás
mélysége: 5,7 mm. Az általam bemutatott
érme Tolna megyébõl, állítólag
Dombóvár környékérõl
származhat.
Köszönöm F. A. - nak, hogy
e példány fotóit közlésre
rendelkezésemre bocsátotta.
Külön köszönet jár Dr. Torbágyi
Melinda numizmatikus lektorálási munkájáért!
|
| |
|
|
1.
ábra Az érme elõlapja |
2.
ábra Az érme hátlapja |
|
| |
Felhasznált
forrásanyag: Harald Jandrasits: Ostkelten-Baumreiter,
Numismatik-Café, 2009.06. 08.; Melinda Torbágyi
& István Vida, The coin hoard of Abasár.
Dissertationes Archaeologicae, Ser. 3, No. 1, 7-20. oldalak,
ELTE, Budapest, 2013; Bernward Ziegaus: Kelten Geld, Slg.
Flesche, München, 2010, 254. oldal, 691. sorszám.
|
(vir
ex pannonia inferiore) J. M. |
| |
|
|
|
A
MÉE Baranya Megyei Szervezete szokásos heti találkozóhelye |
| |
| |
A
MÉE Baranya Megyei Szervezete szokásos
heti találkozóhelye Uránvárosban,
a Mecsek Piccola Perla étteremben.
(Pécs, Ybl Miklós u. 2.)
A 6-os számú fõút mellett, az
uránvárosi piacnál.
Az összejövetel ideje: minden vasárnap délelõtt
9.00 – 10.30-óráig.
|
| |
|
|
|
Az összejövetel helye városi
autóbusszal elérhetõ:
- Nendvich A.- út – Ybl Miklós
u. megálló a Piccola Perla étterem elõtt:
22, 22Y, 122, 122Y, 23, 23Y, 123, 123Y, 24, 24Y számú
járatokkal.
-
Nendvich A.- út – Ybl Miklós u.
megálló (PTE Kancellária épületénél):
25, 26, 26Y, 27, 28Y számú járatokkal.
-
Mecsek Áruház megálló:
1, 2, 2A, 21, 121 számú járatokkal.
Személygépkocsival
érkezõk hétvégén a PTE
Kancellária épülete elõtti parkolóhelyet
is használhatják. |
| |
| |
| |
|
|
|
Szerkesztõk:
Hágen J. – Raýman J. – Süle
T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf
325
e-mail: info@pecsidenar.hu |
|
|
| |
|
| |
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs
- pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
- numizmatika |
|
|
|
