Régebbi híradók - 183. szám
  
183. híradó
2016. október 1.
XVI. évf. / 10.
 
 
 
   Ex libris és képkultúra
   Magyar Papírmúzeum nyílt Dunaújvároson
   Újabb éremmel gazdagodott Varannai Gyula numizmatikai         arcképcsarnoka
   Szent István érem született
   27. A kelta pannoniai „cikkcakk-csoport” tetradrachmája
   Ferenczy Béni éremmûvészete
 

 



Érmét lopó szarka


 
 

Ez évben jelent meg a Kossuth Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában a fenti címmel Vasné Tóth Kornélia szerkesztésében egy 350 oldalas könyv, amely 14 témakörben 1059 ex libris képét adja közre. A „fülszöveg” az alábbi eligazítást nyújtja a leendõ olvasónak: „Az ex libris, magyarul könyvjegy eredeti funkciójában a könyv tulajdonosát megjelölõ, gyakran mûvészi kivitelû, kisméretû grafika, melyet rendszerint a könyv táblájának belsõ oldalára ragasztottak. Mára inkább már önálló gyûjtés tárgyává vált. A kötet szerzõje a legkülönbözõbb tematikájú 20-21. századi magyar ex libriseket mutatja be.”

 
Természetesen mi - egyebek mellett – azt is firtattuk, hogy a könyvben szerepel-e, és ha igen, milyen nagyságrendben a numizmatika. Nos, szerepel, de sajnos, csak szerény mértékben. A kilencedik, a „Foglalkozás, hobbi” címû fejezetben az „Érme- és éremgyûjtés” alcím alatt négy numizmatikai témájú könyvjegyet láthatunk (képünkön). Kettõ Szigeti István, egy-egy pedig Pávó Elemér és Ujhely Kálmán nevére szól, akik – amint az közismert – jó nevû numizmatikusok és a Numizmatikai Társulat tisztségviselõi is voltak. Szigeti ex libriseit Fery Antal és Balázsfy Rezsõ, míg Pávóét Andruskó Károly, végül Ujhely könyvjegyét F. von Bayros alkotta. Kétségtelen tény, hogy a magyar könyvjegyek több tízezres példánya között relatíve kevés a numizmatikai vonatkozású, de azért a fentinél vélhetõen nagyobb arányt képviselnek. (Kár, hogy a szerzõ figyelme nem terjedt ki Az Érem c. közismert szaklapra, mert pl. annak a 2013. évi 2. számában további éremtani tárgyú ex libriseket talált volna.)
 
 
A könyv egyik nagy értéke, hogy az ábrái szépek. Az alkotókat a képek alatt nem olvashatjuk, de minden fejezet után tételesen felsorolja a szerzõ a grafikusok neveit. Hiányosság viszont, hogy nem tünteti fel az egyes könyvjegyek készítésének a technikáját, nevezetesen linó-, fa-, vagy rézmetszet-e, netán egyedi grafika a látott alkotás. A kötet értékét emeli a névmutató, amely a könyvjegyek tulajdonosait sorolja fel, de a grafikusok betûrendes mutatóját joggal hiányolja az olvasó.
Süle Tamás
 
Magyar Papírmúzeum nyílt Dunaújvároson
 
 

A Hamburger Hungária Látogatóközpont Magyar Papírmúzeum Dunaújváros „Kalandos papírtörténet” címmel papír-, vízjel- és ipartörténeti állandó kiállításán a magyar papírnak állított felejthetetlen emléket. A jelentõs gyûjteményt bemutató múzeumot 2016. szeptember 8-án nyitotta meg Pelbárt Jenõ a vízjelek tudója és a kiállítás rendezõje, a múzeum igazgatója, és Bedõ József a kiállítás másik rendezõje és társkurátora. A múzeum nem jöhetett volna létre a Hamburger Hungária Kft, a Prinzhorn Csoport tagvállalata hathatós támogatása nélkül. Szerencsére nem a fõvárosban, hanem itt Dunaújvárosban létesült ez az új múzeum.
A bemutatott anyag egyik része a papírgyártást, hazai és nemzetközi történetének mozaikjait állítja elénk. Kezdve az õsi kínai papírkészítéstõl a magyar papírgyártó vállalkozások és gyárak történetéig. A gyártás technológiát modellen, míg a papírmerítést valóságában is meg lehetett ismerni. A gyártás külön részét képezték a papírgyárak védjegyei, a vízjelek. Ezek készítése és gazdag választéka a magyar és mindennemû papírtörténetnek maradandó és fontos része. Ezek segítségével a papírtermékek korát lehet viszonylag nagy pontossággal meghatározni. A papírpénzek gyûjtõi és a bélyeggyûjtõk jól ismerik ennek fontosságát és hihetetlen gazdag választékát.

 
 
A múzeum másik részében a kész papír sokféle felhasználásáról adnak képet a látogatóknak. Ezekbõl számunkra a legfontosabbak nyilván az értékpapírok termei. Érdekesség, hogy minden egyes terem egy jeles magyar, vagy külföldi papírral foglalkozó személyrõl kapta a nevét. Külön a papírpénzek és szükségpénzek, majd részvények, kötvények, utalványok, kedvezményjegyek, váltók, amelyekbõl jól áttekintheõ témabemutató kerekedett. Nyilván minden téma, ami itt még szerepel, képeslapok, szentképek, céges nyomtatványok és még sok más önálló múzeumot is megtölthetnének. De így együtt, lenyûgözõ az a színes választék, amely a papírból készült és készülhet napjainkban is.
Csak fõhajtással jár köszönet a kiállítás létrehozói és támogatói felé. Az éremgyûjtõknek különösen ajánlható, de aki a betût ismeri, talál itt látnivalót.
Raýman János
 
Újabb éremmel gazdagodott Varannai Gyula numizmatikai arcképcsarnoka
 
 

A magyar orvosi numizmatika megalapítója Faludi Géza (1874-1953) budapesti gyermekorvos volt. Tõle, tanítómesterétõl vette át a stafétabotot Varannai Gyula (1905-1993) fõvárosi belgyógyász, Zugló köztiszteletben álló, népszerû orvosa, aki a „medicina in nummis” („orvostudomány érmeken”) elméleti és gyakorlati mûvelése terén kifejtett munkássága eredményeként a magyar orvosi numizmatika kiemelkedõ alakjává vált. Tudományos ténykedését 56 numizmatikai tárgyú közlemény jelzi, gyakorlati, gyûjtõi munkáságát pedig egy rendkívül gazdag orvosi éremgyûjtemény létrehozása. Gyûjteményének ritkább darabjai még életében a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum éremtárába kerültek. Neve a Nemzeti Múzeum Éremtárának a vezetõjével, Huszár Lajossal (1906-1987) közösen írt „Medicina in nummis” címû, 1977-ben megjelent magyar orvosi éremkatalógus (az ún. „Huszár-Varannai”) révén vált fogalommá az orvosi numizmatika iránt érdeklõdõk körében.

 
 
Varannai Gyuláról korábban öt portrés érem készült, közülük kettõ Reményi József, egy-egy pedig Csúcs Ferenc, Madarassy Walter és Fritz Mihály munkája. A most bemutatásra kerülõ hatodik Varannai portrés érmet ifj. Varannai Gyula tervei alapján Fritz Mihály készítette ez év tavaszán. Szokatlan az érem alakja. Amint a képeken is látható, az elõlap egy szokványos (kör alakú) érem és egy álló téglalap alakú plakett „ötvözetére” hasonlít leginkább, a hátlapon a hullámos oldalú ferde téglalap megjelenítése is ezt a gondolatot erõsíti. A téglalapok két-két sarka mindkét oldalon néhány mm-rel túlér az érem kontúrján. A körkörös vonallal határolt elõlapon téglalap alakú keretbe foglalva Varannai Gyula könyvet olvas, az érem mindkét „összetevõjén” áthaladó körirat: „DR. VARANNAI GYULA ORVOSTÖRTÉNÉSZ JUBILEUMÁRA”. A hátlapon a szabálytalan téglalap alakú részben négy címer figyelhetõ meg, fölöttük, három sorban a „MAGYAR ORVOSTÖRTÉNELMI TÁRSASÁG/ Dr. Varannai Gyula úrnak/ Weszprémi Emlékérem” felirat olvasható, alul Dr. Schultheisz Emil (a Weszprémi Emlékérem Bizottság elnöke) és Dr. Antall József (a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója, késõbbi miniszterelnök) aláírása látható.Az elõlaphoz hasonlóan ugyancsak körkörös vonallal határolt kör alakú éremrész bal, illetve jobb oldalán a „WESZPRÉMI-DÍJ” és a „KITÜNTETETTJE” szavak szerepelnek. A címerek közül a bal oldali felsõ a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a jobb oldali felsõ Zugló, míg a bal oldali alsó Ábrahámhegy címere. (A községhez sok szállal kötõdik a család, Varannai Gyula végsõ nyughelye is itt található.) A negyedik címer hazánk közismert egykori címere, feltehetoleg azt a kort szimbolizálja, amelyben Varannai Gyula numizmatikai munkássága kiteljesült. A hátlap bal oldalán középen az érmet tervezõ ifj. Varannai Gyula kézjegye, alatta pedig az érmet alkotó szobrászmûvész, Fritz Mihály mesterjegye látható. A kétoldalas öntött bronz emlékérem kör alakú részének az átmérõje 125 mm, a kiálló téglalapok sarkainál mérve 135 mm, évszám nem található rajta.
Az elõlap köriratának „jubileumára” szava minden bizonnyal a Magyar Orvostörténelmi Társaság Orvosi Numizmatikai Szakosztályának 40 éves jubileumára utal. A szakosztályt ugyanis Varannai Gyula 1976-ban szervezte meg, s amely azóta is rendszeresen, évente két alkalommal tart összejövetelt. A tavasszal és õsszel sorra kerülõ rendezvényekrõl lapunkban is meg szoktunk emlékezni.
Jakó János
 
Szent István érem született
 
 
A legújabb Szt. István érem története hatvan évvel ezelõttre, vagyis 1956 májusára nyúlik vissza. Mégpedig azért, mert akkor érettségizett Esztergomban az I. István Gimnázium IV. B. osztálya. Az osztály a hatvanadik érettségi találkozót 2016. szeptember 17-én tartotta. Erre az alkalomra az egykori osztálytárs, Raýman János a találkozó résztvevõinek maradandó emlékként megmintázta az ábránkon bemutatott érmet, melyen az iskola névadójának, Szt. Istvánnak a „képzeletbeli” portréja látható, két oldalán pedig az aktuális évszámok (1956-2016), valamint az iskola székvárosának neve (ESZTERGOM) olvasható. A JR mesterjegy a Szt. István képmás vállánál, jobb oldalon kapott helyet. A 80 mm nagyságú, egyoldalas égetett agyag érem 20 példányban készült, kivitelezõje pedig az alkotó leánya, Raýman Johanna volt. Tekintve, hogy e sorok írója is a fentebb nevesített osztály tagja volt, így örömére, õ is gazdagodott ezen érem egy példányával.
Süle Tamás
 
 
27. A kelta pannoniai „cikkcakk-csoport” tetradrachmája
 
 
A „cikkcakk-csoport – Zickzack-Gruppe” elnevezés Pinktõl, a neves, kelta érmékkel foglalkozó szakembertõl származik. Ebbõl a típusból, elõlapja alapján, két féle változat ismert: a jobbra valamint a balra nézõ Zeusz fejjel ábrázolt. Az elõbbit Göbl 454 - 457-es, az utóbbit 459 - 461-es sorszámokkal jelöli az Ostkeltischer Typenatlas (OTA) címû munkájában. Nem gyakori típus, bár inkább az utóbbi változat a ritkább. Szakemberek véleménye szerint ezt az érmét valószínûleg a Hercuniates törzs verethette valahol a Balatontól délre, kb: Kr. e. 170 és Kr. e. 140 között. (id. Plinius az eraviscusok és a latobicusok közé, Ptolemaiosz alsó - Pannoniába tette a törzs székhelyét. Némely baranyai gyûjtõ elképzelhetõnek tartja, hogy a Hercuniates törzs szállásterülete, az elõkerülõ érmék miatt, esetleg a mai Baranya megye területének egy részét is magában foglalhatta. (Ezt a feltételezést a jövõben azonban még a régészeti anyagnak is igazolnia kell.) Persze e pénzek kereskedelmi kapcsolatok révén is idekerülhettek. Pink úgy gondolta, hogy a „cikkcakk - csoport” vésnökének, különösen a korai érmék esetében, az Audoleon típus szolgálhatott mintaként. Ebben, véleményem szerint, lehet igazság. A cikk-cakk típus hátlapi ábrázolása, elsõsorban a ló formája mutat némi rokonságot a tauriszkusz érmekkel. Ismert mászlonypusztai típusú verõtõvel felülvert cikk-cakk típusú érem. Ez a típus részlet-gazdagságával tûnik fel, és arról is árulkodik, hogy e pénz verõtövének vésnöke kiváló mestere lehetett szakmájának.
 
1. ábra A tetradrachma elõlapja               2. ábra A tetradrachma hátlapja
 

Az elõlap (1. ábra) pontkörben a stilizált Zeusz fejet ábrázolja három soros babérkoszorúval, csökkenõ számú babérlevéllel valamint szakállal, és jobbra „dõlt” S-végû bajusszal, ponttal a végén. Szeme mandula alakú, orra kicsi. A száját két pont imitálja. Az érme hátlapján (2. ábra) egy pontsörényû, balra tartó ló látható. (A ló bal mellsõ lába felett három nagy pontdísz ékesíti az állatot.) Hátra dõlõ lovasának feje „gubbasztó” madár-formára emlékeztet. (Hogy a lovas fejét miért éppen madár motívummal ábrázolták? Ennek „gyökereit” valószínûleg a kelta mitológiában és hitvilágban kell keresni.) A lovas mögött betû imitációk helyezkednek el: négy háromszög-féle ábra pontokkal, amelyeknek az alsó vonala hiányzik, és még egy négyzet (négy pont) ezektõl balra. Az „írás” alatt egy kör van. A ló elõtt egy négyzetszerû ábra helyezkedik el, melynek jobb oldala „görbe vonal”, az alakzat közepén pedig egy kör található.
Az érme anyaga: ezüst, súlya: 12.02 gramm, átmérõje: 23,5-25 mm, vastagsága 3 mm. A bemutatott pénz nagy valószínûséggel Baranya megyében, Pécs környékén kerülhetett elõ.

Köszönet dr. Torbágyi Melindának és Harald Jandrasitsnak a szakmai tanácsokért és kiegészítésekért!

 
Felhasznált forrásanyag: www. Wikipedia: Hercuniates; Harald Jandrasits: Numismatik-Café. at, 2010. január 2.; Robert Göbl: OTA, Klinkhardt & Biermann kiadó, Braunschweig,1973; Miklós Szabó: Bevor die Römer kamen (in: Die Römer in Ungarn), Darmstadt, 2014;Szabó Miklós: A keleti kelták, L Harmattan kiadó, Budapest, 2005; Bernward Ziegaus: Kelten Geld (Sammlung C. Flesche), München, 2010, 113. és 215. oldalak.
 
Ferenczy Béni éremmûvészete
 
 
címmel új könyv jelent meg Tóth János avatott tollából, amely a Ferenczy Család Mûvészeti Alapítvány és a Szerzõ kiadása. Kereskedelmi forgalomba nem kerül. A Szerzõ az Éremkedvelõk Egyesülete tagjainak és Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete szervezeteinek ajándékozott egy-egy példányt, amelyet e helyütt is megköszönünk. A 140 oldalas kötetben 128 érem leírása szerepel, amelyekhez 43 változat csatlakozik. Úgy véljük Tóth János igyekezett az eddigi leírások és katalógusok adatait tüzetesen átfésülni és kihagyta a katalógusból az inkább szobrászati alkotásokat, a kétoldalú érmek egyoldalú kiadásait, mint önálló érmeket. Nagy türelemmel igyekezett összeszedni a leírt érmek ábráit, sajnos nem sikerült valamennyit. Számomra szellemesnek tûnik az a megoldás, hogy a hiányzó éremképek helyére egy sötét korongot helyezett, mert ide tehetõ az éremnek az ábrája, ha mégis valahogy elõkerül, bár valójában erre nem nagy az esély.
Mivel Ferenczy Béni életérõl és mûvészetérõl több könyv és dolgozat is megjelent, ezért nem bocsátkozott az életrajz és a mûvészeti pálya újbóli ismertetésébe. Megelégedett Ferenczy Béni 1956-ban írt rövid önvallomásával, és életrajzként a mûvész életének néhány tucat fontosabb évéhez tartozó eseményét rendezte sorba.
Az éremkatalógus elsõ sora a sorszám, az érem címe, amely vagy a mûvésztõl ered, vagy a leírások során alakult ki, végül elkészültének éve. Ezt követi az érem nagyon rövid leírása, felirata, (ha nincs azt is egyértelmuen jelöli) Mesterjegy, ha van, majd az anyaga és a kivitelezés megjelölése, mérete. Amit nem mindig szeretnek közzétenni, az érmek lelõhelyei, és az éremre vonatkozó irodalom.
Az éremkatalógushoz 17 oldalnyi jegyzet csatlakozik, amelyben az egyes érmekkel kapcsolatos egyéb tudnivalókat adja meg. Esetünkben legtöbbször az ábrázolt személyrõl ad felvilágosítást. Ez tulajdonképpen a lábjegyzet, de lábjegyzetként szerkesztve valószínû nagyon összeszabdalta volna a szépen szerkesztett oldalakat, mert van érem, amihez nem tartozik jegyzet, van ahol nincs mondanivaló, és ha van, azok hossza sem azonos. A magam részérõl a lábjegyzetet jobban szeretem, mert ott van azon az oldalon, amelyet olvasok, nem kell lapozgatni és megkeresni. De sajnos a mûvészettörténészek szeretik úgy használni, hogy minden tücsköt bogarat hozzárendelnek egy adott témához és a lábjegyzet akár több oldalon követi a néhány soros mondanivalót. Ez a szokás sajnos divatos, és igen rossz. Leginkább arról árulkodik, hogy a szerzõje nem tudja mi fontos és mi nem.
A kötet végén névmutató található, amely segít a keresésnél. Továbbá örömmel láttam, hogy Szigeti István »Az Éremben« 1956-ban megjelent katalógusát Ferenczy Béni javításaival és kiegészítéseivel mellékletként közreadták a könyvben.
A könyv egyébként igen szépen szerkesztett, levegõs, nincsenek kihasználatlan üres fél oldalak.
Jó minõségûek az ábrák fénykép felvételei. Nekem a fõcímek barna szedése is tetszik. Jó papíron, szép címlappal a legkényesebb ízlést is azt hiszem, ki tudja elégíteni.
A könyvet az érmek kedvelõi mellett mindenkinek tudom ajánlani, akik a mûvészetet és a szép könyvet kedvelik
Raýman János
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán