A könyvek 2015-ben jelentek meg. Az elsõ a „Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Bõr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai klinikájának története” címet viseli, szerzõi Schneider Imre, a klinika egyik korábbi igazgató professzora, illetve két korábbi munkatársa, Cseplák György és Faust Fülöp fõorvosok. Szerzõk a kötet elején áttekintik a pécsi egyetem történetét a Nagy Lajos király 1367-ben alapította egyetemtõl kezdve, a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem 1912-ik évi megalakulásán, majd annak 1919-ben történt „kiûzetésén” át a Pécsre költözéséig, nevezetesen 1923-ig. A Bõrklinika 1924-ben foglalta el helyét az 1890-ben épült cs. és kir. Katonai Csapatkórházban a mai Kodály Zoltán úton, majd 2013-ban a korábbi Honvédkórházba (Akác u.1.) költözött. A könyv részletesen tárgyalja a klinika történetét. Sok ábra, irodalomjegyzék és névmutató, valamint angol és német összefoglaló emelik a mû értékét. No, és az érmek. A pécsi bõrgyógyászat történetében eddig három érem található, melyek az elsõ három pécsi klinikaigazgató professzorról készültek. Berde Károlyról 2001-ben, Melczer Miklósról 2002-ben, míg Beck Somáról 2005-ben mintázott érmet Fûz Veronika szegedi szobrászmûvész. A könyvben mindhárom érem képét láthatjuk.

Dr. Miseta Attila a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar (PTE ÁOK) dékánja 2015. áprilisában a Kari Tanács egyetértésével Bajnóczky Díj-at alapított, a mûvészet támogatására, valamint az alkotók és elõadók munkájának elismerésére. A díjjal néhai dr. Bajnóczky Istvánra, az ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézet volt igazgató professzorára kívánnak emlékezni, aki „a hallgatókat nem csak tanította, de nevelte is a mûvészet eszközével”.
Bajnóczky István (1942-2014) 1967-ben szerzett diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, ahol ezt követõen az Igazságügyi Orvostani Intézetben dolgozott és 1971-ben igazságügyi orvostanból szakvizsgázott. Majd 1977-ben a Gyõri Igazságügyi Szakértõi Intézet igazgatója lett. 1994-ben kapott megbízást a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatói teendõinek ellátására. Ugyanitt 1997-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Munkássága elismeréseként Fehér Dániel Emlékérmet, Harsányi László Emlékérmet, Halász Géza Emlékérmet és Japánban Kitasato Emlékérmet kapott.
A komolyzene iránti rajongása hallgatói körökben is ismert volt, az általa tartott „Halál az operaház színpadán” címû népszerû kurzusa alapján. A mûvek mélyebb tartalmát, azok irodalmi hátterét is ismerte.
Visszatérve a díjra, idézünk az alapítási okmányból: „A Bajnóczky-díjat az ÁOK és a Klinikai Központ oktatója, egyéb dolgozója, továbbá az ÁOK hallgatója kaphatja, aki az adott évben irodalmi, képzõmûvészeti, zenei, színmûvészeti, fotómûvészeti vagy táncmûvészeti területen kiemelkedõ tevékenységet végzett. A Bajnóczky-díj odaítélésérõl a dékáni vezetés elõterjesztése alapján – minden év október 31-ig négy fõs Kuratórium dönt, melynek tagjai: a mindenkori diákjóléti dékánhelyettes, Bajnóczky professzor úr özvegye (ill. az általa meghatalmazott személy), egy magyar és egy külföldi hallgató.
A Bajnóczky-díj 9 cm átmérõjû, 7 mm vastag bronz öntvény, melynek egyik oldalán Bajnóczky professzor úr arcképe, az érem alsó harmadában "Bajnóczky-díj" felirat látható. Az érem másik oldalán a köríven "Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar" felirat, középen pedig a díjazott neve és az adományozás évszáma olvasható. A díj átadásával együtt a kitüntetett oklevelet is kap a dékán aláírásával. A díjhoz pénzjutalom jár, melynek összege a mindenkori minimálbér kétszeresének megfelelõ összeg. A Bajnóczky-díjat évente két fõ, egy fõ dolgozó és egy fõ hallgató kapja. A díj a kari Adventi koncerten kerül átadásra.”
A kétoldalas öntött bronzérem alkotója Fábos György, akinek a mesterjegye az elõlapon a nyak mögött látható.
A Bajnóczky Díjat elõször 2015. decemberében adták ki, amikor is egy egyetemi hallgató mellett dr. Tóth Pál a PTE ÁOK Anatómiai Intézetének docense részesült a kitüntetésben, az oklevél tanúsága szerint „kiemelkedõ irodalmi és fotómûvészeti tevékenységéért”.

A háború befejezõdött. Már 1945. március 17-én elfogadták a földreform rendeletet és rövidesen megkezdõdött a földek elkobozása és osztása. A kisgazdák és földmûvesek a pártharcok során, a Dunántúlon is jelentõs erõt képviseltek. Az új és régi kisgazdák 1945. július 18-án megalakítják az Alsódunántúli Kisgazdák Termelõ, Értékesítõ és Fogyasztási Szövetkezetét Pécsett. A szövetkezet elsõ elnöke a kisgazda Vörös Vince lett.
Elkészült a szövetkezet üzletrészjegye, amelynek bemutatott példányára tintával ráírták, hogy alapítványi üzletrész. A Kovácsszénáján lakó Illés Ferenc 1000. sorszámú példányát kapta meg 1946. január 1-én. Mivel a pengõ boszorkánytánca is megkezdõdött, az értékét nem pénzben, hanem búzában adták meg. Az üzletrészt 1 métermázsa búza árán lehetett megszerezni, és értékét a mindenkori búzaár határozta meg. Pécsett ehhez az ötlethez nem kellett messzire menni. Pécs szabad királyi város is úgy tudott egy kis pénzhez jutni az összeomlás után, hogy Búzakölcsön kötvényt bocsátott ki 1944. december 20-án.
Az értékpapírra utólag tintával ráírták hogy 40 forint. Ezt már csak 1946 augusztusában, a forint bevezetése után lehetett.
Az üzletrészt a Kultúra Könyvnyomdai Mûintézet Pécs, Perczel utca 16 alatt 1932-1948-ig Mayer A. Géza és Társa nyomdájában állították elõ. Mérete: 202 x 142 mm.
Az államosítással a szövetkezet is állami tulajdonba került, 1948 nyarán már elenyészett, az üzletrész tulajdonosok pedig elvesztették befektetésüket. Csak ez a szerencsésen megmaradt üzletrész papírja emlékeztet az akkor történtek ma már sajnos feledésbe ment részleteire.

Eddigi ismereteink szerint, és Raýman János a „Bányászatról az érmek nyelvén” Pécs 2014. könyvében is a 88. és 89. oldalon az olvasható, hogy a Komló Építésért a DISZ szervezet által adományozott kitüntetõ éremnek csak egy fokozata volt, amelyet bronz fokozatnak lehetett tekinteni. Elõkerült egy ezüst fokozatnak megfelelõ darab, amelyet mellékelve bemutatunk.
Érdekessége, hogy az ezüst fokozat anyaga vas, amelyet fehér fémmel vontak be. Ekkor megvizsgáltuk a bronz fokozatot és kiderült, hogy az is vasból készült, csak bronzszínû bevonattal látták el.