Régebbi híradók - 173. szám
  
173. híradó
2015. december 1.
XV. évf. / 12.
 
 
 
   Kitüntetés
   Egy mesterjegy nélküli pécsi érem alkotójáról
   Orvosi numizmatika
   Numizmatikai és Filatéliai találkozó Pécsett
   A Kapos-völgyi kelta érmék
   Helyreigazítás
 

 


Boldog Karácsonyt kívánunk!

Az érmet Rónai Attila mintázta, mérete Ø 42,5 mm.


Kitüntetés
 
 

Örömmel vettük a Magyar Orvostörténelmi Társaság meghívóját, amely szerint a Zsámboky János Emlékérem Bizottság ez évben a szabályzat szerint kiadható két Emlékérem közül az egyiket dr. Jakó János nyíregyházi fõorvosnak, a MOT Orvosi Numizmatikai Szakosztálya elnökének ítélte „az orvosi numizmatika területén jelentõs tudományos kutatói és szakirodalmi tevékenységéért, amellyel nagyban hozzájárul az Orvosi Numizmatikai Szakosztály hazai és nemzetközi hírnevének emeléséhez.” (A másik Emlékérem tulajdonosa dr. Rákóczi Katalin orvostörténész lett.) A kitüntetések átadására 2015. november 5-én, Budapesten a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár dísztermében került sor. A kitüntetés tárgyi attribútumait egy latin nyelvû oklevél és Borsos Miklós szobrászmûvész képeinken látható érme képezik. A kitüntetett ilyenkor szokásos elõadását „Bibliai motívumok magyar orvosi érmeken” címmel tartotta meg Jakó János, aki egyébként a Pécsi Dénárnak is alkalmi szerzõje. A kitüntetetteknek gratulálunk!

 
 

Végezetül megjegyezzük, hogy Zsámboky János, latinul Ioannes Sambucus (Nagyszombat, 1531. június 1. – Bécs, 1584. június 13.) orvos, filológus, író és történész „Emblemata” c. híres könyvében egyebek mellett 90 érem képét is közli korabeli metszeteken. Továbbá munkásságának baranyai és pécsi vonatkozásai is vannak, amennyiben tanulmányt írt Szigetvár 1566. évi ostromáról, illetve 1569-ben kiadta Janus Pannonius írásait.

S. T.
 
Egy mesterjegy nélküli pécsi érem alkotójáról
 
 
A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Baráti Egyesülete 1938-ban egy rendkívül igényes, 80 mm átmérõjû vert érmet adott ki, amellyel az egyetem érdekében kifejtett áldozatos munkát kívánták jutalmazni. Az érem képe és leírása szerepel Süle Tamás „Százötven év pécsi orvosi érmei 1845-1995” címû katalógusában is, az alkotó nevével azonban mindeddig adós maradt a numizmatikai szakirodalom.
Ilyen méretû, és minõségû vert érem elõállítására abban az idõben Magyarországon kizárólag a M. Kir. Állami Pénzverõ volt képes. És valóban: az érem képe és leírása 209. sorszámmal szerepel a cég – belsõ használatra készült – mintakönyvében, ami választ ad kérdésünkre is.
 
 
 
Gecsõ Sándor szobrászmûvész 1890-ben Budapesten született. Düsseldorfban, Berlinben tanult, majd 1928 és 1935 között Budapesten a Képzõmûvészeti Fõiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmondnál képezte tovább magát. Az õ mûve többek között Heim Pál (1931) és Scipiades Elemér (1944) Pécsen található mellszobra. Szobrok és kisplasztikák mellett érmeket is készített. 1962-ben Salzburgban hunyt el.
Török Pál
Fotó: Kádi Balázs
Orvosi numizmatika
 
 

A Magyar Orvostörténelmi Társaság Orvosi Numizmatikai Szakosztálya 2015. november 25-én tartotta õszi ülését a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.
Elsõként Sallay Gergely Pál „Elsõ világháborús vöröskeresztes és katonai egészségügyi numizmatikai emlékek a Hadtörténeti Múzeumban” címû elõadását hallgathattuk meg. A kérdés szakavatott ismerõje, a Hadtörténeti Múzeum éremgyûjteményének a vezetõje logikusan felépített, vetített képek sokaságával szemléltetett szép elõadásának elsõ részében a Vöröskereszt I. világháborús kitüntetéseit ismertette.

 
 
Az 1914-ben alapított kitüntetésnek öt fokozata volt, amelyek közül a hadiékítménnyel díszített változatokat valódi érdemekért adományozták, míg az ékítmény nélkülieket a Vöröskereszt anyagi támogatása fejében meg is lehetett vásárolni. A 6. fokozat, a képen is bemutatott, 1915-ben alapított hadiékítményes Tiszti Díszjelvény viszont kizárólag érdemek elismerésére szolgált. Elõadása második részében elõbb katonai egészségügyi jelvényeket ismertetett, majd a hátország, végül pedig a Vöröskereszt Egylet egészségügyi intézetei jelvényeit.
 
 
Második elõadónk Süle Tamás, az Orvosi Numizmatikai Szakosztály tiszteletbeli elnöke volt. „Hámori Artur és kortárs pécsi professzorok érmeken” címû elõadásában olyan érmeket és emléktáblákat mutatott be, amelyek az õt medikus korában tanító nagy elõdök, Boros Béla, Cholnoky László, Donhoffer Szilárd (képünkön), Ernst Jenõ, Hámori Artur, Kerpel-Fronius Ödön, Környey István, Lajos László, Lissák Kálmán, Melczer Miklós, Romhányi György és Szentágothai János arcvonásait örökítik meg. A beszámolómban felsorolt professzorok némelyikének portréját több mûvész is megmintázta. Az alkotók között Bartos Endre, Bodosi Mihály, Borsos Miklós, Fûz Veronika, Horváth János, Kubászova Tamara, Lakatos Aranka, Nagy Benedek, Nowotarski István, Rétfalvi Sándor, Soltra Elemér, Tóth Sándor és Trischler Ferenc egyaránt megtalálható. Az elõadás mindannyiunk számára igazi csemege volt. Az érmek ismertetése mellett ugyanis az elõadó az ábrázoltak szakmai életútjáról, egyetemi oktatói tevékenységérõl, emberi tulajdonságairól ugyanúgy beszélt, mint az egy-egy professzorral kapcsolatos medikus kori vagy, késõbbi személyes emlékeirõl.
Mindkét elõadó és elõadás osztatlan sikert aratott.
Jakó János
 
Numizmatikai és Filatéliai találkozó Pécsett
 
 

2015. november 22. Vasárnap. Esõs, borult, nyírkos volt az idõ. A Mecsekben havasesõ esett. Ennek ellenére mégis sokan választották idõtöltésül a MÉE Baranya Megyei Szervezete által rendezett Országos Numizmatikai és Filatéliai találkozót. Már a reggeli órákban sokan elfoglalták a szervezõk által biztosított mintegy 58-60 asztalt, és kirakták „portékájukat”. Kilenc óra tájékán már zsúfolásig megtelt a Zsolnay díszterem és a mellette lévõ kisterem is. Mintegy 200-250 fõre volt tehetõ a megjelentek száma. Jöttek éremgyûjtõk Kaposvárról, Siófokról, Mohácsról, de voltak távolabbról Budapestrõl és Horvátországból érkezõk is. Érdeklõdésemre, hogy „hogy megy az üzlet?” a legtöbb helyrõl azt a választ kaptam, hogy a kereslet-kínálat terén ma a kínálat van nagyobb súlyban. Ennek ellenére a cserenap vége felé mintha megnõtt volna a vásárlási és a csere-bere kedv. Az „utolsó pillanatban” több üzlet is létrejött. Ami a filatéliai részét illeti a találkozónak elég kevés asztalon lehetett látni bélyegeket, levlapokat és képeslapokat. Itt-ott felbukkant egy két vaskos bélyeg album is. Volt kártyanaptár gyûjtõ, és volt aki római korabeli, illetve még régebbrõl származó eszközöket is kínált megvételre. Jelen volt, amit eddig személy szerint is sokat hiányoltam, a szakirodalom és a numizmatikai kellékek tára. Dél közeledtével a terem lassan kiürült és a cserenapnak a végére az idõ is megjavult. Összességében a korábbi évekhez és összejövetelekhez hasonlóan ez a találkozó is jó és baráti hangulatban telt el. A büfé pedig gondoskodott az adás-vétel, csere-bere utáni lehetséges áldomásról. Távozóban az elköszönõk abban a reményben kívántak egymásnak boldog új évet, hogy jövõre is találkozzanak itt Pécsett.

 
Kvéder László
 
Kép az összejövetel résztvevõivel
 
A Kapos-völgyi kelta érmék
 
 
Magyarországon az egyik leggyakrabban elõforduló kelta érmék közé tartoznak a Kapos-völgyi kelta pénzek. Különösen a billonból és bronzból vert példányok közül kerül elõ nagyon sok, de az ezüstbõl készült drachma nagyságú érmék is viszonylag gyakran fordulnak elõ a gyûjteményekben. Ez mindenképpen azt feltételezi, hogy talán hosszú ideig és/vagy nagy mennyiségben verték õket, esetleg sokkal tovább voltak forgalomban, mint más típusú érmék. E típusú pénzek verési idejének meghatározása, számottevõ feldolgozott leletek hiányában, ma is problematikus.
Dr. Torbágyi Melinda, a Magyar Nemzeti Múzeum kelta érmészettel foglalkozó kutatója egy 15 évvel ezelõtt megjelent numizmatikai értekezésében a következõket írta: „… problémás egy másik nagy dunántúli kelta éremverés kronológiája, a Kapos-völgyi pénzeké. … A szórványos régészeti adatok alapján csak az biztos, hogy a La Téne D-re keltezhetõek, vagyis legkorábban a Kr. e. 2. század végére. Ez numizmatikai alapon sem kizárt, de ebben az esetben a típus verésére is, de fõként forgalmára több mint száz évet kell feltételeznünk. …” Az enemonzói (észak-itáliai) éremkincs fényében azonban számos dunántúli éremverés kronológiája, köztük a Kapos-völgyié is revízióra szorul, e típus éremverése már a Kr. e. 2. század közepén elkezdõdhetett, amint azt Torbágyi Melinda 2009-ben Szegeden tartott elõadásában felvázolta. (TM: A dunántúli kelta pénzverések az enemonzói lelet fényében. in: A VIII. Numizmatika és a társtudományok konferencia. Szeged 2009. október 7-9. Szeged 2011.23.) Ugyancsak õ csoportosította e típus érméit: „Az ezüstökön belül három, világosan elkülöníthetõ csoport van, amelyet követnek – esetleg részben már az ezüstökkel párhuzamosan is vert – bronzok, végül pedig a dunaszekcsõi néven ismert típus zárja ezt az éremverést.”
Osztrák numizmatikus ismerõsöm, egy Hetesen (Somogy megyében) elõkerült leletre hivatkozik, amelyben a „Baumreiter” - Criseni-Berchies néven is ismert, Preda munkái nyomán - késõbbi, „degenerált” példányaival együtt találtak két darab korai Kapos-völgyi érmét. Külföldi gyûjtõtársam úgy gondolja, hogy egyrészt ez az utóbbi típus szolgálhatott a Kapos-völgyi érméknek mintául, másrészt segíthet egy viszonylagos verési idõrend megállapításában. (Erre már korábban, 1997-ben dr. Torbágyi Melinda is utalt a Numizmatische Zeitschriftben megjelent cikkében, a Hetesi leletrõl konkrétan pedig a Monete celtiche in Ungheria, Milano 2000. p. 37. alatt írt.) Külföldi éremgyûjtõ társam négy periódusra osztaná a Kapos-völgyi érmék készítési idejét. Az elsõ, legkorábbi Kapos-völgyi érmék (OTA 487/1) verését kb.: Kr.e. 150-140 közé teszi. Ebben az idõintervallumban tetradrachmák, drachmák és obol nagyságú pénzek is készültek. Az érmék elõlapján hosszúkás, keskenyebb, szakállas arcábrázolás szerepel. A második verési fázisra is jellemzõek a tetradrachmák (OTA 487/7) és drachmák. Szalacskán több, drachmák készítésére szolgáló verõtövet is találtak.) E típus elõlapján kerek, gyakran „pontszeplõs” arc és rövidebb (turcsi) orr látható. A hajábrázolás és a szakáll „lángokra” hasonlít. Készítési idejüket H. Jandrasits kb.: Kr. e. 160 és 50 közé teszi. (Több mint 100 év!) A harmadik verési idõszakot õ kb.: Kr. e. 50 és 30 közé datálja.
A készítõket Y-csoportnak (OTA 488/8) nevezi, mert az elõlapján az arcon a hajviseletnél egy Y- forma ismerhetõ fel, és hátul a hajtincsek villa-alakzatban végzõdnek. Harald Jandrasits a negyedik fázisba teszi azokat a billon- és bronzérméket, melyek a dunaszekcsõi típushoz (Kostial 796.) köthetõk, és amelyek elsõsorban Baranya és Tolna, de Somogy megyében is elõfordulnak. Itt közelebbi idõpontot nem jelölt meg, de azt feltételezte, hogy ezek verési idõpontja egybeeshet a harmadik verési fázis idõszakával vagy/és ahhoz közeli lehet. A gyûjtõk némelyike által hangoztatott vélemény, hogy a Kr. u.-i elsõ évszázad elsõ évtizedeiben is lehetett még Kapos-völgyi kelta pénzverés, bizonyítékok hiányában, igazolásra szorul.
Hogy az elsõ és második verési fázis nyugodt történelmi idõszakra enged következtetni, melyben a pénzverés is virágkorát élhette, azt megerõsítik Szabó Miklós akadémikus sorai is: „A keleti kelták civilizációjának a Kr.e. 190-tol 120-ig terjedõ periódusát, ez a La Téne - idõszak (LT C2), a folytonosság jellemzi.” Ez valószínûleg elmondható a Közép- és Dél- Dunántúl területekre is, ahol a legtöbb ilyen típusú érme elõkerül. Hogy kik lehettek e pénzek készítõi, egyáltalán köthetõk-e egy és ugyanahhoz a törzshöz, az ma is viták tárgyát képezheti. Valahol a boiok, tauriscusok és scordiscusok érdekterülete között születhettek meg a Kapos-völgyi pénzek, esetleg ezek valamelyikének alávetve, és ezért név szerint nem ismert törzs készítményei is lehetnek. Véleményem szerint a legkorábbi Kapos-völgyi veretek néhány típusához, így a most bemutatotthoz is, hasonlít néhány velemi tetradrachma elõlapjának arcábrázolása.
Ezúttal két Kapos-völgyi érmét mutatok be a kelta érmék „szerelmeseinek”. Mindkettõt a korai verési fázishoz kötöm, ritkábbak is a késõbbieknél. Az egyik egy tetradrachma, melyet Göbl: OTA 482/2, M. Kostial 771. sorszám alatt említ. Az elõlapon jobbra nézõ arc látható, szája két elkülönülõ ponttal jelzett, homloka elõtt jellegzetes, felfelé kunkorodó hajtinccsel. A hátlapon pedig a megszokott, balra tartó ló jelenik meg, amelyen kinyújtott karokkal ül lovasa. A ló szügyétõl elõre egyenes „vonal” indul ki, mely balra nyitott, hold-féle alakzatban (torquesben?) végzõdik. (Ez a vonalas ábrázolás szintén ritkábbnak mondható.) Az érme ezüstbõl készült, súlya: 13. 1 gramm, átmérõje 29 mm, vastagsága 3 mm.
A drachmát (Gróf Dessewffy M. IX. tábla, 243. sorszám) szintén egy korábbi fázishoz kötöm, nemcsak nagyobb súlya, de ábrázolásmódja miatt is. Anyaga: ezüst, súlya: 3,23 gramm, átmérõje 15,2 mm, vastagsága 2,1 mm. (A késõbbi drachmák súlya 2,7 gramm körül ingadozik.)
A két érme nagyon sok azonos jellegzetességet, ábrázolási stílust, verési sajátosságot mutat. Ezen az érmén is hosszúkás az arc és még nem jelennek meg a késõbb ábrázolt sûrû„pontszemölcsök” sem. Úgy is mondhatjuk, ennek a tetradrachmának - a maga korában – ez lehetett a „váltópénze”. Mindkét érme Baranya megyében kerülhetett elõ, az utóbbi Mohács környékén.
A szaktanácsokért köszönetemet fejezem ki dr. Torbágyi Melindának és Harald Jandrasitsnak!
 
Felhasznált forrásanyag:
Torbágyi Melinda: Bemerkungen zur Chronologie der keltischen Münzen von Kapostaler-Typ. In: Stephanos nomismaticos, Berlin, 1998. 631- 642. oldalak; Torbágyi Melinda: A keleti kelta éremverés kronológiai problémái. in: A numizmatika és a társtudományok IV. Konferencia Esztergomban, 1999. október 1-3. Budapest 2002. 63-69.; Szabó Miklós: A keleti kelták, L’ Harmattan kiadó, Budapest 2005, 54. oldal; Michaelis Kostial: Kelten im Osten, München, 2003, 796. s. sz.; www.numismatik-café.at, Harald: Kapostaler Typ, 2010.november 11; R. Göbl: OTA, Kleinhardt & Biermann, Braunschweig, 1973, 39. tábla, 482/2; Gróf Dessewffy Miklós barbár pénzei, NK. Külön-Melléklete, Budapest, 1910, IX. tábla, 243. s. sz.
 
Korai Kapos-völgyi tetradrachma elõlapja
Korai Kapos-völgyi tetradrachma hátlapja
 
Korai Kapos-völgyi drachma elõlapja
Korai Kapos-völgyi drachma lapja
 
J.M.
 
Helyreigazítás
 
 
A Pécsi Dénár 2015. augusztusi, 169. számában jelent meg a „Hásságy község díszpolgár jelvényei” c. írásunk, melyben – egyebek mellett - azt írtuk, hogy „A korábban adományozott díszpolgári kitûzõt lecserélték. A mostani, ugyancsak kitûzhetõ díszpolgári jelvény kerek, 23 mm átmérõjû, aranyszínû fém, melybe Hásságy címerét gravírozták bele, annyi változtatással, hogy a címer alján a falu neve után az adományozás éve, a 2015 évszám is helyet kapott.” Nos, azóta jutott tudomásunkra, hogy ez a díszpolgári jelvény nem „aranyszínû fém”, hanem a hozzá mellékelt tanúsítvány szerint 14 karátos arany, súlya pedig 5 g.
S.T.
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán