Régebbi híradók - 171. szám
  
171. híradó
2015. október 1.
XV. évf. / 10.
 
 
   A Mohácsi Nemzeti Emlékhely emlékérme
   Csarodai Szt. Kozma és Szt. Damján
   Mohácsi hír
   Kelta mesterjel?
        (A zichiújfalusi kelta tetradrachma)
 

 



Mohácsi Nemzeti Emlékhely emlékérme


A Mohácsi Nemzeti Emlékhely emlékérme
 
 

1526. augusztus 26-án Mohácstól délre, a Duna mentén szállt szembe a Tomori Pál és Szapolyai György által vezetett 25 000 fõs magyar sereg Szulejmán szultán hadaival. A nap végére a magyar sereg tizennyolcezer katonája esett el. A csatában életét vesztette még öt püspök, Szalkai László esztergomi érsek, az ország több zászlósura és maga a király, II. Lajos is. A csata emlékhelye a 450. évfordulóra készült el és 1976. augusztus 29-én avatták fel a parkot, amely 1700 katona végsõ nyughelye. (A MÉE és Szervezetünk ezen alkalommal és napon szervezte az egyesület VII. Vándorgyûlését, és az ekkor kiadott érmünk hátlapján II. Lajos portréja látható.)
A sírjelek többsége képzõmûvészeti alkotás, Kõ Pál, ifj. Szabó István, Kiss Sándor és Király József mûvei mellett láthatóak Bencsik István és Rétfalvi Sándor pécsi szobrászmûvészek munkái, amelyek angyalszárnyú Mária, csatabárdok, buzogányok, a csatában elpusztult lófigurák és szálhárfák formáival állítanak örök emléket az elesetteknek.
A mohácsi csatamezõ színtere 2012 óta hivatalosan is a 14 kiemelt történelmi helyszínünk egyike, nemzeti emlékhelyünk.
A nemzet hõsei és a mohácsi emlékhely tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank ez évben 2000 forint névértékû bronzpatinázott emlékérmet bocsátott ki a „Nemzeti emlékhelyek” emlékérme sorozat második darabjaként.
Az elõlap Kõ Pál által tervezett sírjeleket – szélharangot és kopjafát – ábrázol, balra fent a névérték 2000/ forint, baloldalon MAGYARORSZÁG felirat olvasható. Jobbra fent a BP. 2015 felirat beütve negatívan látható (lásd a címlapon).

 
 

A hátlapon a Mohácsi Nemzeti Emlékhely hivatalos emblémája, valamint egy számszeríj és jobb oldalon a nemzeti emlékhelyek közös jelképe került elhelyezésre. Jobbra lent 1526 évszám, alatta a tervezõ mûvész Szabó Virág mesterjegye látszik. Az érme körirata: MOHÁCSI NEMZETI EMLÉKHELY.
Anyaga: bronzpatinázott Cu90Zn10, átmérõje 37 mm, pereme recés

Hágen
 
Csarodai Szt. Kozma és Szt. Damján
 
 
 
Csaroda község (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) XIII. században épült, román stílusú, kazettás mennyezetû mûemlék templomának falain építésével egyidõs freskók találhatók, melyek többek között János, Péter és Pál apostolokat, Szent Annát és Máriát ölében a kis Jézussal, és az orvos szenteket, Kozmát és Damjánt ábrázolják. Ez utóbbi kettõ látható képünkön. Az orvos ikerpár áldozatos, a betegek ingyenes gyógyításának szentelt élete és keresztény hitükért vállalt vértanúhalála (Kr. u. 303-ban) mindazt jól szimbolizálja, ami az orvosi hivatás és a humánum jelképe lehet. Vélhetõen ez az oka annak, hogy számtalan festmény, dombormû és érem is õrzi emléküket.
 
 
Az orvosok és betegek védõszentjeit, az Anatóliából (ma Törökország) származó Szt. Kozmát és Szt. Damjánt az itt bemutatott érmen abban a formában örökítette meg a mûvész, ahogyan õk a csarodai freskón láthatók, annyi különbséggel, hogy közéjük került a kecses kis templom. Az egyoldalas, öntött bronzérem alkotója az a Nagy Lajos Imre nyíregyházi szobrászmûvész és fõiskolai tanár, akit a Semmelweis Múzeumban, a Magyar Orvostörténelmi Társaság Orvosi Numizmatikai Szakosztálya 2014. évi tavaszi ülésén ismerhettünk meg. Ott alkotásait elõadása keretében vetített képeken mutatta be, de néhány érmét nem csak valóságosan láthatták, hanem kézbe is vehették a résztvevõk, ahogyan errõl a Pécsi Dénár 154. számában olvashattunk (Raýman J.: Numizmatikai elõadások). A mûvész dicséretes ajándékozási gesztusaként azóta ez a szép Kozma-Damján érem a Semmelweis Múzeum éremtárát gazdagítja.
Süle Tamás
 
Mohácsi hír
 
 

Szeptember 6-án rendezte a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete Mohácsi csoportja az immáron 17. éremgyûjtõ találkozóját.
Az érdeklõdés a megszokottnál kicsivel több volt, ez az asztalfoglalásban mutatkozott meg. Ennyi asztalt még nem foglaltak.
Ennek megfelelõen a numizmatika minden területérõl találtunk valamit az asztalokon.
Így fém- és papírpénzek az Árpád–kortól napjainkig, ókori pénzek, külföldi fém- és papírpénzek, plakettek, érmek, jelvények, kitüntetések, képeslapok és egyéb gyûjtési anyagok vonzották az érdeklõdõket. Nemzetközivé horvát és szerb gyûjtõk tették a találkozót.

Grünfelder Lõrinc
titkár
 
Csorbai Ferenc, Grünfelder Lõrinc és Raýman János a mohácsi összejövetelen
 
A MÉE Mohácsi Csoportja nevében Hockstok Ede 2015. március 22-én javasolta a csoport titkárának, Grünfelder Lõrincnek a Mohács Tisztelete Jeléül díj adományozását. A díjat megkapta, melyhez a Pécsi Dénár szerkesztõsége is gratulál!
 
Megjelent a mohácsi Önkormányzati Hírek 2015. 09. 11-i számában.
 
                                Kelta mesterjel?
                                (A zichiújfalusi kelta tetradrachma)
 
 
A Pécsi Dénár e számában egy külföldön is jól ismert kelta érmét szeretnék bemutatni. Mi gyûjtõk a Dunántúl e jellegzetes kelta éremtípusát kissé magunkénak is valljuk, mert itt készülhetett, és hazánk területén a leggyakoribb az elõfordulása. Pink a „fordított babérkoszorús típus triskelessel” nevet adta ennek a típusnak, de „babalovas hármasforgóval” néven is „jegyzik” a gyûjtõk. Katalógusokban, így Pinknél 434, Göblnél: OTA 434, M. Kostialnál 724 -727-es sorszámokkal jelölik. Elsõsorban a Duna mentén, Pozsonytól egészen Bácsig, a Közép-Dunántúlon, a Balaton környékén ismertek lelõhelyek, de Ausztriában, Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában és máshol is tanúskodnak leletek arról, hogy mennyire kedvelt és megbecsült volt ez a kezdetben szinte színezüstbõl készült pénz. 1873-ban, a Velencei-tótól nem messze, Zichiújfaluban találták azt a kincsleletet, amelyrõl e típus a nevét kapta, amelyrõl csak késõbb, 1907-ben a Numizmatikai Közlönyben jelent meg egy rövid hír Gohl Ödön tollából. Hogy tényleg csak egy leletrõl van-e szó, arról eltér a szakemberek véleménye. Némelyek, így pl.: Bíróné-Sey Katalin is, legalább kettõrõl ír. Az is elképzelhetõ, hogy az elsõ leletbõl, bizonyos félreértések miatt, utólag kreáltak kettõt.
(A továbbiakban nem részletezem a lelethez kapcsolodó sokoldalú szakirodalmat. Egyébként késõbb is több lelet vált ismertté ebbõl a típusból. Így pl.: 1958-ban Sztálinvárosban, a korábbi Pentele területén, Butyorka János kukoricakapálás közben lelt a vaskori kincsre.) A következõkben inkább dr. Torbágyi Melinda részletes, mindenre kiterjedõ írását használom fel ebben a cikkemben.
Milyen ábrázolás látható a tárgyalt érmén? Az elõlapon egy jobbra nézõ, tömör bajuszos, szakállas Zeusz fej látható, fordított levélállású (három soros) babérkoszorúval. A homlok felsõ részén, a haj alatt, hullámvonal(ak) van(nak). Zeusz szemét egy szinte nyílhegy-szerû, ferde vonallal ábrázolta a vésnök. (A dunaújvárosi leletben pontszemû fordul inkább elõ.)
Az érme hátlapján általában pontsoron álló, pontsörényû, jobbra tartó, torques-fejû, délceg paripa „üget”, hátán holdarcú, jobbra tekintõ, bal kezét emelõ„babalovas” ül. A ló hasa alatt pontokban végzõdõ triskeles (triszkelesz, azaz „hármasforgó”), az állat felemelt bal mellsõ lába alatt ? -alakzat, felette jobbra „dõlõ” V-forma szerepel. A „babalovas” mögött meander-részlet figyelhetõ meg. Az egész érme rusztikus, a motívumok erõsen kidomborítottak. Az érmék súlya, figyelembe véve a zichiújfalusi leletet (leleteket), 10,50 és 13,50 gramm között ingadozik. Átlagsúlyukat, az érmék 66 %-át figyelembe véve, 13,15 és 13,30 gramm között jelölte meg dr. Torbágyi Melinda. A zichiújfalusi pénzek készítésének idejét a szakirodalomban – az idõk folyamán – többször módosították. A legújabb kutatások és leletek fényében az érmék verését a Kr. e. 3. század végére, esetleg középsõ harmadára datálják. Egyes külföldi gyûjtõk hasonló idõhatárok közé teszik e típust, Kr. e. 260 és 220 közé helyezik készítési idejét. A veretõk kilétérõl nincs adatunk.
A zichiújfalusi típusú érméken nem látható az a jelzés, mellyel most még külön is foglalkoznék. Az egyik ilyen típusú érme hátlapján egy érdekes jelet fedeztem fel. Elõször arra gondoltam, hogy talán ezt is „felülverték”, tehát késõbb más ábrázolás került az eredeti lapkára vert pénzre. Az átverést nem tartom valószínûnek. Erre a típusra egyébként sem jellemzõ, eddig ilyenrõl nem szereztem tudomást. Ezt azért sem tartom valószínûnek, mert a jel a lapka egyik legmélyebben lévõ, nem kidomborodó felületén van. Ezt egy újabb verés bizonyosan eltüntette volna. Nem beszélve arról, hogy a jelzés környezetében, de még az érme más részein sem utalnak egyéb „minták” arra, hogy errõl beszélhetnénk. Akkor hogyan került oda? Szerintem a vésnök tudatosan alkalmazta a „leheletfinom” jelzést, mely szaktudását is dicséri. Hogy ez mesterjelként fogható-e fel, vagy a kelta törzs jelét ábrázolta-e az ókori vésnök, néha erre is akad példa kelta érméken, vagy egy szakrális esetleg egyéb jelzésre utal-e, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Elõttem e jel formája más érmékrõl sem ismert. Elsõ ránézésre ez az alakzat egy stilizált, copfos nõi (?) arcot juttat eszembe. Kinagyítva mintha a félgömb formájú két szem, valamint az orr és az ajak is kirajzolódna rajta. De egy kis fantáziával egy szakállas férfi arc is lehetne, hisz a kelta férfiakra is jellemzõ volt a hosszú hajviselet. (A kelták elõszeretettel ábrázoltak mualkotásaikon, egyéb tárgyaikon jellegzetes fejeket és kifejezõ arcokat.) A jelzés belsõ része akár torques is lehetne. (De a kultikus totem, esetleg tetoválási jel lehetõsége is felötlött bennem, ilyen jellegû ókori adatokról is van tudomásunk.) Díszítõ, vagy helykitöltõ motívumnak sem gondolnám ebben az esetben, az ókori mester nem domborította, nem hangsúlyozta ki a jelet, mint ahogy más érmek esetén ez megfigyelheto és jellemzõ. Olyan, mint egy ma is használatos, egyedi, szinte utánozhatatlan fémjelzés a nemesfémekbõl készült tárgyakon. De ezt már a verõtõbe vésték be, nem utólag ütötték rá pl.: „ellenjegyként”, amire szintén találunk példát egyes kelta érméken. Kelta fegyverkovácsok mesterbélyegeirõl (mesterjegyeirõl), pl.: a kardokon, számos szakirodalom tesz említést. A vésnökök és pénzverõk gyakran kovácsmesterek lehettek, hisz a vas és más fémek megmunkálása (öntése, kovácsolása, verése) szorosan kötõdött ehhez a tevékenységhez. Ezzel a mesterjeggyel kívántak utalni a tárgy készítõjére, és bizonyítani az elkészült termék kiváló minõségét. Késõbbi kelta kerámia edények esetében is találunk példákat mesterjelekre.
Ha választanom kellene ennek a jelnek a jelentéstartalmai közül, bizonyosan a mesterjel (mesterjegy) mellett döntenék. A tetradrachma anyaga ezüst, súlya 10,26 gramm, átmérõje 21,50 mm, vastagsága 2,80 mm. Az érem valószínûleg Baranya megyében került elõ. Bár már több „gazdája” volt, utolsó tulajdonosa úgy hallotta, hogy talán Bóly környéke lehet a származási helye.
Köszönöm dr. Torbágyi Melinda numizmatikus szakmai segítségét!
 
Felhasznált forrásanyag: Melinda Torbágyi: Der Münzfund von Zichiújfalú 1873, VAMZ, 3. s., XLV (2012) 537-543. oldalak; Szabó Miklós: Régészet és numizmatika: a kelta pénzverés idõrendje, Szeged, 1994, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Numizmatikai Társulat, 55-58. ; https: // hu.wikipedia.org/wiki/Dunaújváros_története (Vaskor); Kelta temetõk Somogy megyében www.smmmi. hu/publikaciok/regeszet/ 1998/1998_nemet. pdf. 77. oldal.
 
A zichiújfalusi tetradrachma elõlapja.
A tetradrachma hátlapja a hátsó lábak közötti „mesterjelzéssel”.
 
A kinagyított „mesterjelzés” a ló két hátsó lába között.
JM
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán