|
|
 |
|
|
Régebbi
híradók - 170. szám |
 |
 |
 |
|
170.
híradó |
2015.
szeptember 1. |
XV.
évf. / 9. |
|
|
 |
|
 |
|
Albert
Schweitzer emlékezete pécsi vonatkozású
érmeken |
A
MÉE 45-ik vándorgyûlése |
Kelta
obulus Héraklész fejjel |
|
 |
Soltra
Elemér munkája
|
 |
|
Albert
Schweitzer emlékezete pécsi vonatkozású
érmeken
|
|
|
A
Nobel békedíjas teológus, lelkész,
filozófus, író, orgonamûvész
és orvos Kaysersbergben (Németország,
ma Franciaország) született 1875. január
14-én és Lambarénében (Afrika,
Gabon) halt meg 1965. szeptember 4-én. Megemlékezésünket
– egyebek mellett - az is motiválta, hogy az
UNESCO 2015-öt, Schweitzer halálának
50. évfordulóját emlékévnek
nyilvánította.
Harmincéves volt Albert Schweitzer, amikor elhatározta,
hogy orvos lesz. Errõl „Az õserdo peremén”
c. könyvében ezt írja: „A strasbourgi
egyetem tanára, orgonista és író
voltam. Mindennel felhagytam, hogy orvos legyek Egyenlítõi
Afrikában. Miért? Mert olyan feladatot akartam
vállalni, amellyel közvetlenül az embert
szolgálhatom.” 1912-ben avatták orvossá,
majd 1913-ban kórházat alapított a
francia Egyenlítõi-Afrikában, a mai
Gabonban, a párizsi evangélikus misszió
lambarénéi állomásán,
ami akkor még csak néhány kezdetleges
barakkból és kunyhóból állt.
1925-ben a misszió területérõl
áttelepítette a kórházat egy
saját tulajdonú területre, ezzel biztosítva,
hogy vállalkozása „vallások és
nemzetek felett álljon”. Ingyen gyógyították
a betegeket és a kórház mûködését
európai orgonakoncertjeinek bevételébõl
biztosította. A kórház az évtizedek
során egyre bõvült és napjainkban
is mûködik, de a pusztulás fenyegeti,
mert az eszközparkja már elavult, az épületeket
is renoválni kellene és sajnos a gaboni kormány
által nyújtott támogatás nem
elegendõ az intézmény fenntartásához,
amelyet évente hozzávetõlegesen húszezren
keresnek fel az ország minden részérõl.
Egyébként Gabon azt szeretné, hogy
a kórház kerüljön föl az UNESCO
világörökségi listájára.
Albert Schweitzert, a „Nagy Fehér Orvos”-t
– ahogyan Gabonban a bennszülöttek nevezték
– humanitárius tevékenységéért
1952-ben Nobel békedíjjal tüntették
ki. Aki életére és munkásságára
részleteiben is kíváncsi, az a magyarul
is megjelent írásaiból (pl. „Életem
és gondolataim” 1981, Gondolat Könyvkiadó)
és a róla szóló könyvekbõl
bõségesen tájékozódhat.
A fenti ismeretek birtokában nem meglepõ,
hogy Schweitzert sok érmen megörökítették
külföldön és hazánkban egyaránt.
Például születésének 100.
évfordulóján, 1975-ben mindkét
Németországban (akkor még NSZK és
NDK) 5 DM, illetve 10 Mark címletû portrés
ezüst emlékpénzt adtak ki emlékére.
A magyar éremmûvészek közül,
akik Schweitzer érmet mintáztak, megemlítjük
Borsos Miklóst, Osváth Máriát,
Tõrös Gábort, de ezekkel most –
terjedelmi okokból - nem foglalkozunk. Viszont, pécsi
vonatkozásuk miatt Kampfl József és
Soltra Elemér érmét részletesen
is bemutatjuk.
1990. március 31-én rendezték Pécsett
a harmadik zeneterápiás konferenciát.
Ezzel kapcsolatban az elõzményekrõl
azt kell tudni, hogy a lélekgyógyászatban
a mûvészetterápiának régi
hagyományai vannak városunkban, ugyanis a
két világháború között
az Ideg és Elmeklinika elsõ igazgató
professzora, Reuter Camillo már alkalmazta, különös
tekintettel a képzõmûvészetekre.
A betegek alkotásaiból (festmények,
rajzok) jelentõs gyûjtemény állt
össze, melyrõl Jakab Irén, a Klinika
akkori munkatársa tudományos igényû
könyvet is írt.
|
|
|
|
A
zeneterápiát az 1980-as években Sasvári
Attila, a Liszt Ferenc Zeneakadémia pécsi
tagozatának igazgatója kezdeményezte,
aki zenetanári és pszichológusi képesítéssel
is rendelkezett. A szakemberek szerint a festés,
a zenélés, a táncolás kedvezõ
hatással lehet a lelkibetegekre, elõsegítheti
a gyógyulásukat. Nos, a fentebb említett
konferenciára készült Kampfl József
kétoldalas, 69 mm nagyságú, öntött
bronz érme, melynek elõlapján Albert
Schweitzer portréja látható, hiszen
õ a zenét és a gyógyítást
egy személyben képviseli. A köriratban
a neve, valamint születési és halálozási
évszámai, jobb oldalt pedig a váll
fölött az alkotó mesterjegye és
a készítés éve kapott helyet.
A hátlapon a konferencia megnevezése, helye
és idõpontja olvasható (képeinken).
|
|
|
|
A
másik érem, amelyet bemutatunk Soltra Elemér
ismert pécsi mûvész alkotása. Õ
eredendõen festõmûvésznek tanult,
de életének utolsó évtizedeiben
fõként érmeket alkotott, melyek száma
félezer körül járhat. 1978-ban kezdte
el a „Velük egy korban éltem” címû
éremsorozatát, melyben a neves kortárs
mûvészek, írók, tudósok,
közéleti személyiségek sokaságát
örökítette meg az utókor számára,
mint pl. a magyarok közül Szent-Györgyit, Szentágothait,
Kodályt, Radnótit, Csontváryt, vagy a
külföldiek közül Einsteint, Hemingwayt,
Picassót, no és persze Albert Schweitzert is.
A kétoldalas, 100 mm nagyságú öntött
bronz érem elõoldalán Schweitzer karakteres
profil portréján kívül csupán
az ábrázolt vezetékneve és a mûvész
mesterjegye és a készítés éve
szerepel (címlapunkon). A hátlapon az elõtérben
egy lehanyatló kéz látható, melynek
pulzusán egy segítõ kéz tartja
az ujjait a gyógyítás szimbólumaként,
míg a hátteret pálmalevelek alkotják,
utalván az afrikai helyszínre, amelyet a LAMBARENE
felirat is megerõsít.
Végezetül önkéntelenül is az
a gondolat tolul fel az emberben, hogy nagyot változott
a világ: 100 évvel ezelõtt Schweitzer
ment el a fekete kontinens embereinek segíteni, ma
pedig azok jönnek ide, de a szándékuk vélhetõen
nem „schweitzeri”, sajnos.
|
Süle
Tamás |
|
|
 |
|
A
MÉE 45-ik vándorgyûlése
|
|
|
2015.
augusztus 14-16. között tartotta a Magyar Éremgyûjtõk
Egyesülete 45-ik vándorgyûlését
Budapesten. A pénteki és a vasárnapi
nap nagyrészt fakultatív programokkal telt,
egy Magyar Nemzeti Múzeumi látogatás
beiktatásával.
Aug. 15-én, szombaton a Magyar Táncmûvészeti
Fõiskola folyosói és több szinten
elhelyezkedõ osztálytermei adtak otthont és
kiállítási lehetõséget
a már hagyományos éremcserének.
Az ünnepi közgyûlésre az intézmény
egyetlen klímatizált helyiségében,
a színházterembe várták a szervezõk
az érdeklõdõket. Az egyetlen elõadást
dr. Torbágyi Melinda tartotta a vándorgyûlés
központi érmének hátlapján
látható Gohl Ödön munkásságáról.
A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának
õrérõl majd vezetõjérõl
sok érdekes, eddig nem ismert információt
tudhatott meg a hallgatóság.
Hagyományosan kiosztásra kerültek a Magyar
Éremgyûjtõ Egyesület elismerõ
érmei is.
A Széchenyi Ferenc jutalomérem III. fokozatában
részesült: Berei József (Kecskemét),
Domoki Ferenc (Szeged), Frenyó Zoltán (Budapest),
Hegyi Kálmán (Baja), Hencz János (Kaposvár),
Kiss László (Celldömölk), Kovács
Sándor (Mosonmagyaróvár) és
Szakács Béla (Budapest).
II. fokozatot kapott: Jobbágyné Szakács
Ilona (Salgótarján), Paddi Attila (Dunaújváros)
és Újvári Sándor (Budapest).
Az érem I. fokozatát Raýman János
(Pécs) kapta.
|
|
|
Raýman
János átveszi a kitüntetést dr.
Török Páltól |
|
A
kitüntetõ érem arany fokozatát dr.
Szabó Antalnak (Székesfehérvár)
ítélte az elnökség.
A több éven át végzett szakírói
tevékenység elismerését szolgáló
Unger Emil jutalomérmet Hajdu Béla (Szeged)
és Ujszászi Róbert (Szeged) az alapítótól,
dr Unger Emilnétõl vehették át.
A vándorgyûlés központi érmének
elõlapjára az összejövetel helye,
a Magyar Táncmûvészeti Fõiskola
épülete került. Felül: 45. VÁNDORGYÛLÉS,
balra fent: Budapest 2015 felirat olvasható. Balra
lent az egyesület MÉE emblémája
látható.
A hátlapon Gohl Ödön szembe nézõ
szemüveges portréja van elhelyezve, jobbra: Gohl
/ Ödön / 1859 – 1927 felirattal. Alatta az
érem készítõjének Fritz
Mihálynak a mesterjegye olvasható.
|
|
A
vándorgyûlést szervezõ csoport
által kibocsátott un. „kísérõ”
érem Róth Miksa (1865-1944) Csász. és
Kir. udvari üvegfestõ-nek állít
emléket születésének 150-ik évfordulóján.
Az érem elõoldalán Róth Miksa
balra nézõ portréja látható,
balra Katona Zoltán szobrász, az érem
mintázójának mesterjegye. A hátlapon
az üvegmûvész egyik alkotása, mely
a Róth Miksa Emlékházban (Bp. VIII. Nefelejcs
u. 26.) látható. |
|
|
|
Mindkét
vert érem Ø 42,5 mm méretben ezüstbõl
és bronzból készült Szabó
Géza Szegedi Éremverdéjében. |
Hágen |
(Köszönjük
a MÉE elnökének, dr. Török Pálnak
az érmek adatainak pontosításához
nyújtott segítségét!) |
|
|
 |
|
Kelta
obulus Héraklész fejjel
|
|
|
A
Pécsi Dénár e számában
ismét egy érdekes kelta obulust szeretnék
gyûjtõtársaimnak bemutatni. Az általam
ismert szakirodalomban sehol sem találtam rá
vonatkozó adatot.
Az érme nagyon szép kivitelû. Különösen
az obulus hátlapi ábrázolása
igényelt aprólékos munkát a
verõtövének vésnökétõl,
hisz még a lovas lábán felfelé
görbülõ tüskét (sarkantyút)
is megjelenítette.
(Kíváncsiságból utánanéztem,
hogy – annak idején – létezhettek
- e egyáltalán már tüskék,
tehát tényleg ezt ábrázolhatta-e
a vésnök?
1896-ban Nagy Géza megállapította,
hogy az elsõ tüskék nyugaton, már
a Kr. e. 5. századot követõen, feltûntek
a vaskori La Téne leletekben.
A bemutatott érme elõlapja, véleményem
szerint, egy jobbra tekintõ Héraklész
fejet ábrázol. Az elõlap mintaképét
tehát a Héraklész fej az oroszlánskalppal
szolgáltathatta. Ez a típus III. Alexandrosz
/Nagy Sándor – Kr.e. 336-323/ míves
tetradrachmáiról ered.
A portré bal oldalán látható
jellegzetes három hajtincs, a kiemelkedõ,
markánsan hangsúlyozott homlok és szemöldök,
a hosszú orr és az erõs, az érme
síkjából „kidudorodó”,
félgömbszerû áll egyértelmûen
utalnak erre a típusra. (Nagy Sándor érmeit
elsosõrban a Balkán déli részén
utánozták, az elõlap tehát dél-balkáni
hatásokra enged következtetni.)
Vajon mely kelta típusok mutatnak rokonságot
az elõlappal?
Az elõlapon ábrázolt fej állának
hangsúlyozása, éppen egy kidudorodó
félgömb révén, már néhány
nyugat-noricumi pénztípusra, pl: a „Kugelreiter”-re
is jellemzõ, (lásd Michaela Kostial katalógusának
107-108. sorszámú pénzeit), de más,
kelet–noricumi, tauriscus veretekkel is hasonlóságot
mutat, pl. a Varasdin/A- típussal, mely - többek
között – Kostialnál a 154. sorszám
alatt található meg. E típust ma általában
a Kr. e. 2. század elsõ felére keltezik.
Egyéb pénzek, érmek is vannak, amelyek
hasonló megoldásokat mutatnak az arc megformálásánál,
és megjelenik egy „félgömb-szerû”
kidolgozás, még ha nem is az áll esetében.
Kinek ne jutna eszébe errõl a félgömbrõl
a „Kugelwange” – „Gömborcájú”
- típus, a Szerémség egyik ismert és
gyakori kelta pénze, bár azon nem az ábrázolt
arc állát, hanem az orcáját
jelenítette meg a vésnök egy félgömbbel.
Én mégis azt valószínûsítem,
hogy ehhez a típushoz a bemutatott érmének
sok köze nem lehet.
(Egyébként a legkorábbi „Kugelwange”
érmék verési idejét egyes gyûjtõk,
megfigyeléseikre hagyatkozva, szintén a Kr.
e. 2. század elejére és közepére
teszik.)
A pénz hátlapján balra tartó,
leszegett fejû, kecses lovon ülõ lovas
látható.
(Ennek elõképe II. Philipposz /Fülöp
- Kr.e. 359-336/ tetradrachmáin érhetõ
tetten, mely az egész keleti kelta terület leggyakrabban
elõforduló ábrázolása.)
A ló feje kacsacsõrszerû, két
pontvégû vonalból áll. (Sajnos
ezen az érmén nem a teljes éremkép
látható, a lovas válla feletti rész
hiányzik.) Az állat fejének tetején
van egy hullámszerû vonal.
Jellegzetes a ló lábainak és patáinak
ábrázolása is. A lovacska rákollóra
emlékeztetõ mellsõ lábára
szintén jó példákat lehet találni
a tauriscus veretek között, bár ezek már
késõbbiek, inkább a 2. század
második felétõl fordulnak elõ,
lásd: Samobor A és B típusok, pl.:
M. Kostialnál a 158.-159. sorszámú
érmek.
A bemutatott érmén a ló nyakának
alján két párhuzamos, kissé
kiemelkedõ vonalcsík, „nyakdísz(?)”
található, éppen olyan, mint amit a
Kapos-völgyi tetradrachmákon megszoktunk. (A
nyak ezen az obuluson még pontokból álló
sörénnyel egészül ki.) A „rokonságra”
utalnak az obuluson látható lovas karjai is.
Az egyik elõre áll a ló nyakának
irányába, a másik hátra és
az állat farát fogja. Ez az ábrázolásmód
különösen megerõsíti a két
éremtípus között fennálló
kapcsolatot, hisz a Kapos-völgyi veretek egyik fõ
jellegzetességérõl van szó.
A Kapos-völgyi pénzek verésének
kezdetét, egyes szakértõk, szintén
a Kr. e. 2. század elejére vagy közepére
teszik, bár egyértelmû adatok, erre
vonatkozóan, egyelõre nem állnak rendelkezésünkre.
Az érme ezüstbõl készült,
súlya 0.86 gramm, átmérõje 10,5-11,5
mm, vastagsága 1,8 mm.
A korát és készítõit
illetõen, segítség hiányában,
a gyûjtõ és kutató csak a sötétben
tapogatódzik.
Hol készülhetett ez az érme, ki készíthette
és mikor?
Itt csak találgatni lehet, hisz más lelet
nem segíti elõ a helyes válaszok megadását.
Bizonyos ábrázolásmódok, formai
elemek és vésési jellegzetességek
analógiái segíthetnek a készítési
terület behatárolásához.
A megegyezõ részleteket és hasonlóságokat
figyelembe véve úgy vélem, hogy ez
az érem valahol Dél-Pannonia és a Balkán
északi része között készülhetett.
A történelmi térképeket vizsgálva
és az idõpontokat is figyelembe véve
azon a vidéken, az ókori történetírók
leírásai alapján, a scordiscus és
tauriscus törzsek éltek.
Az ábrázolásmód elsõsorban
e két terület érmeinek jellegzetességeit
ötvözi magába. Strabón szerint a
scordiscus hatalmi szféra véglegesen Scipio
Asiagenus Kr.e. 88 és 81-es gyõzelmeit követõen
omlott össze.
Ha tehát õket tartanánk az érme
készítõinek, akkor ez a pénz
–a bukást követoen- valószínûleg
már nem készülhetett.
Talán Tolna megyében, a késõbbi
Pannonia területén is verhették a pénzecskét
– erre utalna, hogy állítólag
ennek a megyének a déli részén
került elõ.
Persze kereskedelmi kapcsolatok révén is utat
találhatott erre a vidékre.
A helyi gyártást valószínûsíti,
hogy a hátlapi ábrázolás egyes
jellegzetességei a Kapos-völgyi érmekkel
szoros rokonságot mutatnak.
Az érme keletkezésének korát
Kr. e. a 2. évszázad közepére,
esetleg még korábbra teszem, a fent említett
tényszerûségek alapján.
És hogy melyik kelta pénz lehetett a nagyobbik
„testvér” és volt-e egyáltalán?
Arra talán valamikor majd fény derülhet.
Visszatérve még egyszer a vésnök
személyére: elképzelhetõ, hogy
egy olyan délrõl jövõ, esetleg
vándor balkáni, esetleg illír vésnök
készíthette el ennek az érmének
a verõtövét, aki a szakértelemnek
és szakmai tudásnak biztosan nem volt híján.
|
J.M. |
Köszönöm
dr. Torbágyi Melinda numizmatikusnak, a Magyar Nemzeti
Múzeum Éremtára vezetõjének,
értékes kiegészítéseit
és szakmai útmutatásait! |
Felhasznált
szakirodalom:
Szabó Miklós: A keleti kelták, L’
Harmattan Kiadó, Budapest, 2005, 47-55. oldalak; Michaele
Kostial: Kelten im Osten, München, 2003, 40. 48-49.,71.,
88, 137. oldalak, Robert Göbl: OTA, Braunschweig, 1973,
1-2. képes táblák; Fábián
Éva: Sarkantyúk Csongrád és Békés
megyében (Szakdolgozat), Szegedi T. B. K. Szeged, 2012,
11. oldal. |
|
|
|
Az
obulus elõlapja a Héraklész fejjel
|
Hátlapja
a kelta lovas „tüskéjével” |
|
|
|
|
Nagy
Sándor tetradrachmája
|
Kapos-völgyi,
billonból készült tetradrachma hátlapja |
|
|
|
|
 |
 |
|
Szerkesztõk:
Hágen J. – Raýman J. – Süle
T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf
325
e-mail: info@pecsidenar.hu |
 |
 |
|
|
|
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs
- pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
- numizmatika |
|
|
|