Régebbi híradók - 167. szám
  
167. híradó
2015. június 1.
XV. évf. / 6.
 
 
   Raýman János: A kõvágószõlõsi tallérlelet
   Könyvismertetés
        Leányfalusi Károly: Hungarikumok a világ pénzein
   Az egykori ciszter diák, Semmelweis Ignác emlékezete érmeken
   Kelta obulus andráskereszttel
   Pécsi jelvény a mai fiataloknak
 

 



Lipót tallér a kõvágószõlõsi leletbõl


Raýman János: A kõvágószõlõsi tallérlelet
 
 

címmel érdekes írás jelent meg egy jelentõs tallérleletrõl, a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ez évi (2015) 53. számának 141-150. oldalain.
1969-ben egy iskolásfiú kõvágószõlõsi szõlõjükben cserépedényben (mint késõbb kiderült kályhaszemben) 54 darab ezüstpénz talált, melynek a súlya a másfél kilogrammot is meghaladta. A lelet a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályának a gyûjteményébe került.
A szerzõ ezt a nem mindennapi tallérleletet írta le dolgozatában, meghatározva a pénzeket kibocsátó uralkodók személyét és precízen leírva és feloldva az elõ- és hátlapi feliratokat.
Az 54 darab ezüstöt tartalmazó leletben 41 magyar tallér az 1649 – 1660 közötti idõszakból, 12 tiroli tallér és egy bécsi tallérveret található.
Szerzõ feltételezi, hogy az ezüstpénzek Zrínyi Miklós (költõ) 1664. évi hadjáratakor kerülhettek elrejtésre és így maradhattak meg ilyen rendkívül szép állapotban.
A magyar pénzek: III. Ferdinánd 37 darab tallérja 1649-1659 közötti évszámokkal és I. Lipót 4 darab tallérja 1659 és 1660 évszámmal. Valamennyi a körmöcbányai pénzverdében készült.
A Tiroli tallérok: I. Ferdinánd évszám nélküli verete, II. Rudolf és Miksa fõherceg egy-egy verete, valamint Lipót fõherceg és Ferdinánd Károly fõhercegek tallérjai. A leletben található bécsi veret III. Ferdinánd tallérja.
A szépen összeállított írást a jó minõségû éremfényképek teszik még értékesebbé.
A tallérokon akkoriban 25 – 30 marhából álló csordát lehetett vásárolni. A leletet megtaláló kisfiúnak 3000 Ft pénzjutalmat fizettek ki, amelyért egy kerékpárt kapott.

 
 
Az évkönyvben olvasható még egy numizmatikával kapcsolatos írás, amely Nagy Balázs és Princz Diána szerzõktõl: A Pécs, Tettye téri reneszánsz villa és derviskolostor éremanyaga címmel jelent meg.
Hágen
 
               Könyvismertetés
               Leányfalusi Károly: Hungarikumok a világ pénzein
 
 
Leányfalusi Károly: Hungarikumok a világ pénzein. Kecskemét, 2015. 168 oldal
A közelmúltban látott napvilágot Leányfalusi Károly új könyve. Ha az ember kézbe veszi, elõször csak az jut eszébe, hogy milyen sok idõ, sok munka és sok utánjárás kell egy ilyen anyag összeállításához.
A nagyvilág fém- és papírpénzeit kellett a cél érdekében figyelmesen átnézni, hogy ez a hatalmas anyag összegyûljön. De nyilván ez nem elég, hiszen a felvidéki mûemlékeket könnyen lehet hungarikumnak tekinteni, de találni szép számmal olyan adatokat, amelyeknek magyar voltát, vagy magyar kapcsolatát csak kellõ ismeretek birtokában lehetett eldönteni. Hogy Országh Pál magyar származású volt, a nevébõl következik. Talán még Palackyra is gondolhatunk. De Jan Kollár, Ludovit Štur, vagy Theodor Herzl magyar kapcsoltára már nem olyan könnyû rátalálni, de a könyvben ezekre is találhatók adatok.
 
 
Az elsõ három fejezet a forgalmi, emlék és papírpénzeket taglalja, hogy milyen magyar vonatkozásai vannak. Ezek többségükben személyek és épületek.
Számomra különösen érdekes a magyar és magyar származású mûvészek által készített külföldi pénzek nagy száma és változatossága. Mészáros Andor és Mészáros Mihály ausztráliai pénzei, Pédery-Hunt Dóra kanadai forgalmi és emlékpénzeinek sokasága, Schwartz István monarchiabeli pénzei természetesek, de bulgár, montenegrói és szerb pénzei már kevésbé ismertek. Somogyi-Harmat Marika néhány amerikai dollárja után, Vincze Pál afrikai pénzei 14 oldalt töltenek meg. A papírpénzeknél Horváth Endre kongói és román pénzeit látjuk, Tóth Rudolf nélkül pedig az osztrák bankjegyek lettek volna szegényebbek.
A budapesti pénzverõ is készített külföldi pénzeket, amelyeket vagy helyi, tehát magyar tervezõk mintáztak, vagy csak a kivitelt végezték, külföldi tervezõk munkája alapján.
Érdekes felfedezés, hogy a szerbiai papírpénzek aláírója Radován Jelasty, a szerb jegybank elnöke, ma is kettõs állampolgár.
A könyvet névmutató és gazdag irodalomjegyzék egészíti ki.
A sok és kiváló képpel teletûzdelt könyv nemcsak egy szép kiadvány, hanem érdekes, tanulságos olvasmány, amelyet a gyûjtõkön kívül is bárki élvezettel olvasgathat.
Raýman János
Az egykori ciszter diák, Semmelweis Ignác emlékezete érmeken
 
 
A MÉE Fejér Megyei Alba Regia Szervezete mint mindig, most is május második vasárnapján, azaz 2015. május 10-én éremgyûjtõ találkozót rendezett, immáron a XXX.-at, abból az alkalomból, hogy elkészült a „Fehérvári nagyjaink” éremsorozatuk harmadik tagjaként a Semmelweis Ignácnak emléket állító alkotás.
A megnyitó ünnepség a Mûvészetek Háza hangulatos mozi-termében került sorra, ahol elsõként Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere, majd dr. Török Pál a MÉE elnöke köszöntötte a nagyszámú hallgatóságot. Ezt követõen e sorok írója tarthatta meg elõadását a fehérvári gyûjtõk elnökségének (személy szerint dr. Szabó Antalnak és Igari Antalnak) megtisztelõ felkérése jóvoltából. „Az egykori ciszter diák, Semmelweis Ignác emlékezete érmeken” címû megemlékezésében igyekezett kevéssé ismert dokumentumokat is bemutatni, így pl. vetítette annak a nemzetközi orvoskongresszusnak a programfüzetét, melyet 1968-ban a Semmelweis Ünnepi Hét keretében rendeztek Budapesten és amelyen elõadóként szerepelt, továbbá bemutatta azt a Semmelweis érem-kituzõt, amelyet a résztvevõk névre szólóan kaptak. (képünkön)
 
Ezután Ulcz Miklós, az Alba Regia Szervezet titkára kitüntetéseket adott át, mások mellett a székesfehérvári születésû L. Simon László államtitkárnak is. Majd Igari Antal elnök vetített képeken mutatta be legújabb érmüket, melyet az alábbiakban ismertetünk az éremhez járó certificatum segítségével. Az elõlapon Semmelweis szembe nézõ, háromnegyed alakos ábrázolása a fõ motívum. Kezében egy klórt tartalmazó lombikot tart, ami az általa alkalmazott klóros vizes kézmosásra utal. A háttérben karján kisgyermeket tartó fiatal nõ látható. A körirat: AZ ANYÁK MEGMENTÕJE - SEMMELWEIS IGNÁC - 1818-1865. A hátlapon Semmelweis egykori iskolájának a térbeli látványa az uralkodó éremkép, melynek oldalán, függõlegesen írva szerepel az Oskola utcában található épület megnevezése: CISZTERCI GIMNÁZIUM. Fent középen SZÉKES-/FEHÉR-/VÁR városnév, alatta pedig a MÉE kisbetûkkel írott, ismert logója látható. Jobb oldalt az éremsorozat jelképe: a Fehérvári jog (Országalma) emlékmû stilizált képe és az alkotó szobrászmûvész, Fritz Mihály fm mesterjegye kapott helyet. (képeinken). A 42,5 mm nagyságú vert ezüst (100 db), vastag ezüst (20 db, a peremen 00-tól 19-ig sorszámozott) és bronz (180 db) érem Szabó Géza ötvösmester szegedi éremverdéjében készült.
A megnyitó után a jelenlévõk átvonultak egy másik terembe, ahol Magyar István tárlatvezetésével megtekintették az általa négy nagyobb témakörben rendezett éremkiállítást. Az elsõ tárlóban fõleg a legújabb Semmelweis éremmel kapcsolatos tárgyak kaptak helyet, így pl. a portréhoz nélkülözhetetlen korabeli fotók, majd Fritz Mihály éremterv rajzai, a veréshez szükséges gipsztányérok, a verõtövek és természetesen az elkészült emlékérmek. (képünkön)
A kiállítás további egységei a következõk voltak: Magyarország a II. világháborúban, majd Mindszenty József bíboros emlékezete érmeken és végül Szent Lászlóval és Mátyás királlyal kapcsolatos numizmatikai emlékek.
Befejezésül egy rövid idézet a Fejér Megyei Hírlap „Nem mind arany, de fénylik – Éremgyûjtõk találkoztak Fehérváron” c. cikkébõl: „Igari Antal, az Alba Regia szervezet elnöke kérdésünkre elmondta: 3-400 érdeklõdõ vett részt a találkozón. Ez a Magyar Éremgyûjtõk Egyesületének legnagyobb vidéki eseménye.”
Süle Tamás
 
 
 
 
Kelta obulus andráskereszttel
 
 

Ezt az érmét egy ismerõsömnél láttam. Amikor ránéztem, a hátlapon lévõ andráskeresztrõl elõször a kelta érmék egy másik csoportja jutott eszembe. Azokat R. Göbl: OTA könyvében a 109-es számmal jelölik és „Kreuzelreiter”-nek, „Lovas kereszttel” nevezik. A M. Kostial katalógusában a 408-409. sorszámú is példa erre a típusra. A veretõ törzs nevét és a veretés idejét illetõen bizonytalanságok vannak. Egyes feltételezések szerint e típust a scordiscus törzs verethette Kr. e. 150 és 100 között. Csak tetradrachmák ismertek ebbõl a típusból, kisebb méretû érmékrõl én még nem hallottam. A katalógusban bemutatott pénzek inkább tõlünk délebbre fordulnak elõ, Albániától Dél- Szerbián keresztül egészen a Duna és Száva vonaláig ismertek leletek. Meg voltam gyõzõdve, hogy egy ritka darabot tartok a kezemben.
Hogy ritka, az igaz, de késõbb, ahogy jobban utánanéztem a szakirodalomban, egy másik típusra ismertem rá. És ez mindjárt megdobogtatta szívemet! Mivel a nevesebb katalógusokban (Dembski, Lanz, Göbl, Ziegaus, Kostial) nem leltem ilyenre, valószínûleg a szakirodalomban publikálatlan típusról lehet szó. Így az árverések anyagában keresgéltem. Hosszas kutakodás után találtam néhány párhuzamot: Dr. Busso Peus Nachfolger 380. aukciójában (2004) valamint H. D. Rauch 77. árverési katalógusában (2006) ugyanezt a típust bocsátották árverésre. Egyik osztrák ismerõsöm említette, hogy eddig 4-5 ilyen ismert darab külföldi elõfordulásáról hallott, melyek Magyarországról is származhatnak. Valószínûleg tehát egy „pannon” érmérõl beszélhetünk. Egyes numizmatikusok a keleti kelták pénzei közé sorolják e típust, és a Dunántúlra, a Balaton környékére teszik verési helyét. Mások Északnyugat - Magyarországon és Délnyugat - Szlovákiában képzelik el annak a törzsnek a tartózkodási helyét, amelyik ezt az érmét készíthette. Egyesek (a Dr. Busso Peus Nachfolger-Auction 380. összeállítói) az azalusok (Azali) nevû kelta(?) népcsoporthoz kötik e pénzt. Oket már Cajus Plinius Secundus római történetíró is megemlítette, és Pannoniába tette lakhelyüket még a római hódítás, vagyis idõszámításunk elõtt, mert e terület elfoglalása idején õk már biztosan itt éltek számos más népcsoporttal együtt.(Dr. Szabó Miklós e népcsoport tartózkodási helyét elsõsorban az Észak-Dunántúlra teszi.) Ha ránézünk a pénz elõlapjára, akaratlanul is egy másik jóval ismertebb típus jut eszünkbe: a mászlonypusztai (Göbl: OTA-436,1-6), melyet „Zopfreiter” néven ismernek a kelta érmek gyûjtõi. E típus verését egyes nyugati gyûjtõk kb.: Kr. e. 170 és 140 közé teszik, mert figyelembe vették azt, hogy pl.: a „Cikkcakk” csoport és a kelet-noricumi Varaždin/Warasdin típust készítõ törzs pénzeire is utólag vertek rá ebbõl a típusból, azok pedig korábbra datálhatók. Dr. Torbágyi Melinda – az enemonzói lelet fényében - a Kr.e.- i 2. század közepére javasolja keltezésüket. Robert Göbl késõbbinek tartja e típust. Dr. Szabó Miklós kérdõjellel a Hercuniates törzsnek tulajdonítja ezt az éremtípust. Karl Pink, a neves kelta kutató a Közép-Dunántúlon jelöli meg a pénzverés központját, mások - közelebbi meghatározással - Balatonföldvár környékére teszik e törzs által lakott területet. (Magyar éremgyûjtok egy csoportja, megfigyeléseikre hagyatkozva, Dombóvár - Gunaras térségébe helyezi a központi verdét, és szerintük is a Hercuniates törzs verethette át a régebbi típusokat.) Sok tehát még a bizonytalan adat, a nyitott kérdés ezzel a típussal és a most bemutatott obulussal kapcsolatban is. A pénz nevét a hátlapon lévõ lovagló (nõ?)alak hajának lobogó „lófarkáról” kapta. A pénz elõlapján lévõ fej a hullámvonalú, „bajusz-szeru” szájjal, a balra nézõ arc, a jellegzetes és hasonló orr- és a szemkiképzés, a szakáll és a hajviselet, valamint a háromsoros „hajpánt” igazolják, hogy köze lehet ehhez a most bemutatott érméhez. A hátlapi ló alakja is ezt látszik igazolni: a három egymás melletti pont a ló testén, a ló szája és sörénye és az „üreges” láb-ábrázolás is emellett szólnak. Talán a nagyobb, tetradrachma típusnak a „váltópénze” lehetett. Ez részemrõl csak feltételezés, mindezt a késõbbiekben a numizmatika tudományának, illetve a régészeti leleteknek kell majd megerõsítenie vagy cáfolnia. Bennem az is kérdésként fogalmazódik meg, hogy ezt a pénzt ugyanabban az idõintervallumban verték-e, mint a mászlonypusztai tetradrachmát. Az érme elõlapján egy babérkoszorús fej látható pontkörrel határolva, a hátlapon egy balra ügetõ ló. A lovat pontokból álló sörénnyel ábrázolták. Az andráskereszt, a szárak végén levõ ponttal, a ló háta felett, jobbra helyezkedik el. A bemutatott érme, hallomás után, valószínûleg Siklós környékén kerülhetett elõ, nem messze a Dráva folyótól. Rendkívül szépen kivert példányról van szó. És ami még fantasztikusabb: Nem az elõlap domború, ahogy az a kelta érméknél megszokott, hanem a hátlapi ábrázolás. A két verõtövet felcserélhették. Ez különösen ritkává teszi ezt a példányt. Súlya 0.83 gramm, átmérõje: 11 mm, vastagsága: 1 mm.

 

 
Felhasznált irodalom: Robert Göbl: Ostkeltischer Typenatlas, Braunschweig, 1973, 35. tábla; Michaela Kostial: Kelten im Osten (Sammlung Lanz), München, 2003, 80. oldal; Miklós Szabó: Bevor die Römer kamen (in: Die Römer in Ungarn), Darmstadt, 2014; Torbágyi Melinda: A dunántúli kelta pénzverések az enemonzói lelet fényében (A VIII. numizmatika és a társtudományok konferencia, Szeged, 2009. október 7-9., Szeged, 2011. 17-31, 23. oldal)
J. M.
 
Pécsi jelvény a mai fiataloknak
 
 
Érdekes jelvényt találtam, kéziratom nyomtatására várva a dekorSprint Felsõvámház utcai nyomdájában. A város néhány jellegzetes épülete mellett a ma már talán az idõsebbek elõtt is ismert Szeretlek Pécs felirat félig angol nyelven, félig a számítógépek ezernyi jelképét használók számára ismert szívvel, vagy piros szívvel, ami a szeretetet fejezi ki. A jelvényeket a reklámok, nyomdai feladatok és könyvkötészetre is berendezkedett cég grafikus munkatársa Varga Csilla rajzolta. A jelvényhez készített rajzokat külön mellékeljük, megköszönve alkotója szíves hozzájárulását a közléshez. Egyébként a lemezjelvények technikai elõállítását is a cég végezte, saját, erre alkalmas berendezésükkel.
 
A jelvényen az említett felirat alatt sorban az alábbi pécsi épületek láthatók. Balról jobbra, a pécsi nevezetes „magasház”, amely Pécs nem kívánatos jelképévé vált. Mellette a székesegyház négy-tornyos épülete, majd a Széchenyi téri dzsámi, az elõtte álló Hunyadi szoborral, ezt követi a város nevezetes Zsolnay eozin kútja, végül a Misinán álló TV torony.
A jelvény a készítés technikai oldaláról is és ábráját tekintve is mai alkotás, elsõsorban a mai fiatalok számára készült. Hordják is büszkén.
Raýman János
 
 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán