Régebbi híradók - 166. szám
  
166. híradó
2015. május 1.
XV. évf. / 5.
 
 
   Megjelent az OBOL
   Mindszenty József prímás emlékére
   Medicina in nummis a Semmelweis Múzeumban
   Pflanzer-Baltin tábornok, Pécs szülötte
   Lovas felemelt kézzel
 


Az Obol folyóirat címlapja


Megjelent az OBOL
 
 

A közelmúltban jelent meg az OBOL, a Horvát Numizmatikai Társaság közlönyének 52. évfolyam 2014. évi 66. száma. Két római pénztörténeti cikk (Felicitas feliratú sisciai veretek és 2000 éve halt meg Augustus elsõ római császár) után érdekes magyar vonatkozású cikket közöl Boris Prister a Horvát Történelmi Múzeum gyûjteményében lévõ magyar királyság kitüntetéseirõl. A bevezetõben Magyarország történetét 1920-tol 1945-ig ismerteti röviden.
Elsõként a Vitézi Rendrõl számol be. Különösen értékes az 1921-tõl 1944-ig kiadott vitézi kitüntetéseket összefoglaló részletes táblázata.
Ezt követi a Horthy Miklós által alapított reprezentatív magyar állami kitüntetés a Magyar Érdemrend Szent koronával ékesített nagykeresztje és csillaga. A korábbi kiadást színes ábrán, a címlapon és a hátoldalon is láthatjuk. Majd a Magyar Érdemkereszt és Érdemrend néhány változata következik. Utána a Magyar Érdemérem és a Koronás Aranyérem, a Tiszti szolgálati jel, Magyar Háborús Emlékérem, a három bevonulási érem és a Tûzkereszt szerepelnek. A kitüntetésekrõl fekete-fehér ábrák és rövid irodalom is készült. A gyûjtemény leírása 14 oldalt vett igénybe. Jónak tartjuk, hogy a kitüntetések magyar megnevezését is megadja.

 
 
Két érdekesség található még Vladimir Geigertõl. A német foglyoknak szervezett zimonyi munkatábor kantinpénzeirõl a háború utáni évekbõl és a krajnai szerbek által 1991-ben kiadott kenyérliszt bonról.
Raýman János
 
Az Obol 2014. tartalmából
 
B. Prister: A szerkesztõ közlendõje 3
D. Margetic - D. Margetic: FELICITAS tipikus sisciai veret 4
D. Margetic - D. Margetic: Kétezer éve halt meg Augustus az elsõ római császár 9
B. Pristner: A magyar királyság kitüntetései 14
M. Krunoslav- E. Smutni: Bolgár háborús emlékérem 1944-1945 29
V. Geiger: Zimonyi munkatábor szükségpénzei 31
V. Geiger: Kenyér utalványok 1991 36
B. Bestak: A Florence Nightingale érem Horvátországnak 40
 
Mindszenty József prímás emlékére
 
 
A magyar katolikusok, és a nem feltétlen proletárdiktátumot akarók emblematikus alakja Mindszenty József esztergomi érsek negyven éve, 1975. május 6-án hunyt el Bécsben.
Mindszenty prímás életútja és kálváriába illõ évtizedei úgy gondoljuk eléggé ismertek. Bár életét a legtöbben csak saját politikai gondolkodásuknak megfelelõen képzelik el és többnyire csak a szólamokat ismerik. Annyi bizonyos, hogy egy hajlíthatatlan, kiváló, hitérõl és hivatásáról soha egy pillanatra meg nem feledkezõ, egyenes ember volt, aki a 20. század gyakran ádáz politikai harcainak hol céltáblája, hol áldozata lett.
Esztergomi lévén, engem 1946-ban bérmált, ekkor láttam igazán közelrõl. Majd emlékszem a SZIT (Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom) által rendezett heccfelvonulásokra, amikor a Mindszenty ellen tiltakozó „tömeg” 8-10, enyhén szólva furcsa külsejû kék sapkás fiatalember rekedt és meg kell mondani, ittas ordítozásából állt. Közremûködésüket elsõsorban a vigyázó rendõri szemek tették lehetõvé. Mert Esztergom lakói, akik 1948-ban Slachta Margitra szavaztak, ebben nem vettek részt és enyhén szólva, egy szót sem hittek el a szidalmakból.
Mindszenty József csak 1991-ben tért haza, amikor Esztergomban, a prímások ezer éves székhelyén, a Bazilika kriptájában helyezték el végsõ nyughelyére.
Emlékére egy érdekes, kevésbé ismert érmet mutatunk be, amelyet a budapesti Szent Gellért Plébánia szobrát készítõ mûvész, Meszlényi János alkotott.
E.: Az érsek igen plasztikus szembenézõ arcképe. Két oldalt félkörben:
PANNONIA SACRA felirat, címerének feliratszalagján olvasható jelmondata. Alul jobbra MJ mesterjegy, Meszlényi János névjele.
H.: Gellért püspök szakállas alakja jobbról, kámzsás köpenyben. Bal kézzel egy kisebb keresztet emel a magasba. Elõtte az új Szent Gellért templom épülete látható. Körben: SZENT GELLÉRT PLEBÁNIA – 1991 IV 12
Öntött bronz. Átm.: 122-126 mm.
 
 
Raýman János
Medicina in nummis a Semmelweis Múzeumban
 
 
A Magyar Orvostörténelmi Társaság (MOT) Orvosi Numizmatikai Szakosztálya 2015. április 22-én tartotta szokásos tavaszi ülését Budapesten a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A rendezvényen az elõadókon és a szakosztály tagjain kívül vendégek is szép számmal megjelentek.
Elsõként a Szakosztály elnöke, Jakó János emlékezett meg Honti Józsefrõl, a MOT fõtitkáráról, aki 2014. december 7-én, életének 77. évében hunyt el. Honti József nagytudású patológusként gyakorolta orvosi hivatását, amely mellett az orvostörténelmet is eredményesen mûvelte. Bár tevõlegesen a numizmatikával nem foglalkozott, de a Numizmatikai Szakosztály üléseit rendszeresen látogatta és tartalmas hozzászólásaival mindenkor jól egészítette ki az elõadók mondandóját. A kedves, szeretnivaló kollégára és emberre egy perces néma felállással emlékeztek az ülés résztvevõi.
Ezt követõen Baranyi Anna mûvészettörténész „Telcs Ede orvosportréi és éremmûvészeti munkásságának áttekintése” címmel tartott tartalmas elõadást, melynek során igen sok képet vetített a mûvész életérõl és alkotásairól, nevezetesen szobrairól, síremlékeirõl és persze fõként érmeirõl. A szakmai ismeretek mellett egy érdekes kis történettel is gazdagította a hallgatóságot: Telcs egyik kiállítását megtekintette az uralkodó, Ferenc József császár és király is, akinek úgy megtetszett az egyik érem, hogy azt ott azonnal megvásárolta. Az elõadás apropóját egyébként az adta, hogy az elõadó most gyûjti az anyagot a készülõ Telcs monográfiához. Telcs Ede (*Baja, 1872 05. 12. - †Budapest, 1948. 07. 18.) életmûve több száz érmet tartalmaz. Így pl. a Huszár-Procopius 161 érmét sorolja fel, a bajai Türr István Múzeumban 132 medálját õrzik, míg a két éves (1920-22) hollandiai munkálkodása során 40 érmet alkotott, amint ez Az Érem legutóbbi, 2015/1. számában (Török Pál: Telcs Ede ismeretlen hollandiai érmei és plakettjei) olvasható. Képünkön az 1922-ben Hollandiában alkotott pénzverõ puttó látható. (A 60 mm nagyságú, egyoldalas vert érem a valóságban kör alakú, de e sorok írója a vetítõvászonról csak oldalról tudta lefotózni, ami az ovális torzulást okozta.)
 
A második elõadást „Újabb Semmelweis érmek a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyûjteményében” címmel a Múzeum munkatársai, Csoma Zsigmondné az éremtár korábbi és Nagy Anita az éremtár jelenlegi vezetõje tartották. Mint tudjuk, 2015-öt Semmelweis Emlékévnek nyilvánította az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), így az elõadás témája nagyon idõszerû volt.
Az elõadók elmondták, hogy az eddig megjelent orvosi érem katalógusok, nevezetesen a Huszár-Varannai (a kezdetektõl 1974-ig) 43, a Csoma Zsigmondné által jegyzett (1974-tõl 1994-ig) 19 Semmelweis éremrõl számolnak be, azóta pedig 12 éremmel gyarapodott az éremtár, így összesen 74 Semmelweis éremrõl van tudomásuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy a valóságban nem létezhet több, „az anyák megmentõjét” ábrázoló alkotás, már csak azért is, mert a Múzeumnak az utóbbi években erre fordítható anyagiak hiányában sajnos nem volt lehetõsége érmek vásárlására. Az elõadáson látott újabb alkotások közül képeinken elõször Csíkszentmihelyi Róbert 1997-ben készült 90 mm nagyságú, kétoldalas öntött bronz érmének képeit adjuk közre, melynek hátlapján a Semmelweis által bevezetett, anyai életeket mentõ klórvizes kézmosást ábrázolta a mûvész, a NIL NOCERE! (Ne árts!) felirat pedig Semmelweis zseniális felismerésének summáját fejezi ki. További képeinken a Szöllõssy Enikõ tervezte 5000 Ft névértékû, 11 mm átmérojû, 0,5 g súlyú (Au 986), a „világ legkisebb aranyérme” sorozatban, 5000 példányszámban, várhatóan Semmelweis halálának a 150. évfordulóján, azaz 2015. augusztus 13-án megjelenõ emlékpénz gipszterveit mutatjuk be.
Süle Tamás
 
 
 
Pflanzer-Baltin tábornok, Pécs szülötte
 
 

Ma már csak kevesen tudják, hogy az I. világháború egyik legsikeresebb katonai vezetõje, báró Pflanzer-Baltin Károly cs. és kir. vezérezredes, hadseregparancsnok Pécsen született. Itt látta meg a napvilágot egy katonacsalád sarjaként 1855. június 1-én. Hadi iskoláit a szlovéniai Marburgban, Kismartonban és a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián végezte.
Sikeresen haladt a katonai pályán: 1907-ben altábornagy, 1912-ben gyalogsági tábornok, 1914 novemberétõl hadtestparancsnok. Részt vett Bukovina, Kelet-Galícia és a Kárpátok védelmében, harcolt a Dnyeszter mentén és Besszarábiában. 1916 májustól vezérezredes, a 7. hadsereg parancsnoka. 1918 júliusától Albánia katonai kormányzója és a déli fronton harcoló valamennyi osztrák-magyar haderõ parancsnoka.
1925. április 8-án hunyt el Bécsben. A hietzingi temetõben teljes katonai tiszteletadás mellett temették el. Búcsúztatásán több ezer volt katonája és tiszttársa is megjelent.
Portréját a világháború alatt érmeken is megörökítették, emlékezve a bukovinai és a Dnyeszter-menti harcokra. Az alábbiakban hármat ezek közül mutatok be.

Török Pál
 
Oskar Thiede, Bécs 1915, bronz, 65 mm
 
Robert Bachmann, Bécs, 1915, hadifém, 49,5 mm
 
Fritz König, Nürnberg 1916, ezüst, 34 mm, 18,22 g
 
Lovas felemelt kézzel
 
 
Az ország délnyugati részében nemigen fordul elõ a most közölt kelta érme típusa, így Baranya megyére sem jellemzõ az elõfordulása. Észak-Magyarországon, Szerencsen és környékén, valamint a Felvidéken, Szlovákiában, de más északi tájakon is több példány került már elõ ebbõl a típusból. A kelta érme a nevét, tudomásom szerint, a Karancslapujton talált lelet után kapta: Lapujtõ típus. Az interneten drachma és tetradrachma méretben is fellelhetõ néha. A különbözõ katalógusokban a következõ számokkal jelölik: Dembski 1285, Göbl: OTA, 30. tábla, 367.1, Pink 367, Torbágyi & Vida 213, 4,2 kép (MNM Dess. 802), Pink 367. Egyes szakemberek e típust az úgynevezett „Baumreiter mit Bartkranzavers” – „Körszakállas lovas fával” eredeztetik, mely valószínûleg a Kr.e. 2. században készülhetett. A feltételezések szerint az „Osi” törzs verethette. Ezt már gróf Desseweffy Miklós megemlíti a barbár pénzeket bemutató kötetében, melyet a Numizmatikai Közlönyök (külön)számaiból fûztek össze. Némely kutató véleménye szerint az Osikat a dákok szorították ki Erdélybõl, és õk így költöztek aztán a mai Magyarország és Szlovákia határ menti területeire. Az érme elõlapja egy már alig felismerhetõ, erõsen domború, levélkoszorús, stilizált szakállas Zeusz fejet ábrázol, a hátlapon egy balra tartó ló látható, melyen egy felemelt kezû lovas ül, fején jobbra elnyúló bojtos sapkával. Sajnos a legtöbb veret eléggé hiányos, tökéletlen, a ló lábai, a sapka gyakran hiányoznak. Az érme a megszokottnál kisebb méretû és jóval vastagabb. Ennek a példánynak a hátlapján, a jobb oldalon egy éles tárgy hegyével ejtett apró „szúrás”, bemélyedés látható, mellyel a pénz ezüsttartalmának eredetiségét ellenõrizték, tehát megvizsgálták, hogy nem „bélelték”- e a darabot
Az itt bemutatott példány a Felvidékrõl származik. Súlya 12.50 gramm, vastagsága középen 5 mm, átmérõje 19 mm.
Felhasznált irodalom: Melinda Torbágyi & István Vida: The coin hoard of Abasár. Dissertationes Archaeologicae, Ser. 3. No.1, 2013, 7-20 old.
J. M.
 

 
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán