Régebbi híradók - 161. szám 
  
161. híradó
2014. december 1.
XIV. évf. / 12.
 
 
   Katonák karácsonya
   Érem- és bélyeggyûjtõk tél eleji találkozója Pécsen,
        2014. 11. 23-án
   A Dunagõzhajózási Társaság Pécsett, érmészeti emlékei alapján
   Orvosi numizmatika
   Az Állami Pénzverõ emlék tányérkája
   Képek a 2014. november 23-i összejövetelrõl
   Könyvismertetés
        Daniel D. Gork: Katalog des Papiernot- und Ersatzgeldes des         saechsischen Vogtlandes
 


Békés Karácsonyt!


Katonák karácsonya
 
 

Gergely Tibor a Pécsi Dénár 2008. decemberi, 89. számában egy „KATONÁK KARÁCSONYA 1914” feliratú I. világháborús jelvény bemutatása kapcsán szép cikkel emlékezett meg az I. világháború befejezõdésének kilencvenedik évfordulójáról. Most pedig a háború kitörésének a századik évfordulója kínálta az alkalmat arra, hogy az idei decemberi számban néhány további, szép I. világháborús karácsonyi jelvényt mutathassunk be.
A cím ugyanaz, hiszen a téma is azonos. Katonáink a „nagy háború” elsõ, második, harmadik és negyedik évében is a harctéren töltötték a karácsonyt. Voltak, akik mind a négyet, mások kevesebbet, mert vagy késõbb vonultak be, vagy valamilyen szerencsés ok folytán csak rövidebb ideig kellett harcolniuk és épségben, egészségesen hazatérhettek. A kevésbé szerencsések rokkantként vagy betegen kerültek társaiknál hamarabb haza. A sok hõsi halott számára sem adatott meg, hogy újabb és újabb harctéri karácsonyt érjenek meg. Az otthonuktól, családjuktól távol lévõk közül jó néhányan nem is a harcmezõn, hanem valamelyik tábori kórházban ünnepelték a karácsonyt, egyre többen pedig fogolytáborokban.
A jelenlegi rövid cikkben - mintegy folytatva Gergely Tibor ismertetését - elõbb a háború második (1915), harmadik (1916) vagy negyedik (1917) évében a karácsonyt a harctéren töltõ magyar katonák számára készült egy-egy szép jelvényt mutatok be, majd egy 1915-ös és egy 1916-os hadikórházi karácsonyi emléket.
Az ismertetésre kerülõ jelvények a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyûjteményében találhatók. A bõséges kínálatból olyan jellegzetes darabokat igyekeztem kiválasztani, amelyeken magyar felirat olvasható, tehát biztosan magyar katonák számára készültek, a rajtuk lévõ évszám tanúsága szerint a háború egymást követõ éveiben. (A bemutatott jelvények képének és numizmatikai adatainak a rendelkezésemre bocsátásáért Nagy Anitának, a Múzeum éremtára vezetõjének tartozom köszönettel.)

 
 
1. Karácsonyi jelvény a világháború második évébõl: Alul szalaggal díszített ezüst fenyõágon lévõ világoskék táblán középen magyar korona, felette félkörívben KATONÁK KARÁCSONYA, alatta 1915 (a címer, a betûk és a számok a fenyõággal azonos színûek). 21x59 mm-es színezett fehér fém jelvény, tûvel.
 
 
2. A harmadik harctéri karácsony emléke: Két oldalt sajátosan kiképzett szélû, álló ovális jelvény közepén feldíszített zöld fenyõfa piros gyertyákkal, legfelül 3., alatta félkörívben KARÁCSONY, alul, a fenyõfa talpazatán 1916, alatta, ugyancsak félkörívben A HARCTÉREN. 26x35 mm-es színezett hadifém jelvény, tûvel.
 
3. A negyedik harctéri karácsony alkalmából készült jelvény: Felül lekerekített álló téglalap alakú jelvény, bal oldalán fent repülõ galamb, alatta hegyek mögül felkelõ nap fölött 1917, jobb oldalon fenyõág, az alsó negyedben szalagon 4. WEIHNACHTEN/ KARÁCSONY felirat. A peremhez közel jobb oldalon és felül ARKANZAS BPEST VÉDVE (a jelvényt készítõ budapesti vésnöküzem neve). 25x38 mm-es bronz jelvény, tûvel.
 
 
4. A losonci betegmegfigyelõ állomás (szükségkórház) 1915-ös karácsonya: A kerek jelvényen fehér mezõben középen vöröskereszt, fölötte aranyozott korona, körirat (szintén aranyozott betûkkel): MEGFIGYELÕ ÁLLOMÁS LOSONC 1915. KARÁCSONY. 25 mm átmérõjû zománcozott fém jelvény, füllel.
 
 
5. A budapesti Ferencrendi Hadikórház karácsonya 1916-ban: Kerek jelvény közepén sugárkoszorúban kereszt, elõtte két egymást keresztezõ kar, körirat: A FERENCRENDI HADI-KÓRHÁZ 1916 KARÁCSONY. 25 mm átmérõjû préselt fehér fém jelvény.
A bemutatott jelvények képei technikai okok miatt nem méretarányosak.
A téma különleges, szép és mélyen emberi. Megérdemelne egy részletesebb feldolgozást. Hátha sikerül rövid kis írásommal valakinek kedvet teremtenem hozzá.
Jakó János
 
Érem- és bélyeggyûjtõk tél eleji találkozója Pécsen, 2014. 11. 23-án
 
 
Borult, de egyáltalán nem télies vasárnapon került megrendezésre a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete Baranya Megyei Szervezetének Országos Érem- és Bélyeggyûjtõ találkozója. A nyolc órára meghirdetett találkozóra már számos gyûjtõ megérkezett, de a részvétel csak úgy tíz óra tájban érte el a maximumot. Ekkor a teremben már az asztalok között is csak szorongva lehetett közlekedni. A résztvevõk létszáma 250 fõ feletti volt. A rendelkezésre álló 59 db asztal mindegyike „elkelt” és roskadásig megtelt a kiállított, cserére kínált érem, plakett, jelvény, kitüntetés és szakkönyv mellett egyéb gyûjtõi anyaggal is. A bélyegesek a mostani összejövetelen, meglátásom szerint többen képviseltették magukat az elmúlt találkozásokhoz képest. A sok ismerõs mellett, sok új arcot is lehetett felfedezni, amely talán azt bizonyítja, hogy egy kicsit megélénkült az érdeklõdés a numizmatika és a filatélia iránt. Ugyanakkor a régi gyûjtõktõl sok információt kaphattak azok, akik nem csak adni-venni jöttek, de az egyes darabok mögött meghúzódó történelmet is szerették volna megismerni. Az igazi gyûjtõ egy pénz, érem, plakett vagy egyéb tárgy mögött mindig, a mikor, miért, kinek stb. kérdésekre keresi a választ. Így juthat el arra a szintre, amire eljutott Iványi István gyûjtõtársunk is, aki immár több mint 50 kiállítást tudhat maga mögött és számtalan, az éremkiállításával kapcsolatos történelemórát is. Jó volt õt hallgatni. A baráti beszélgetéseken túl, sok csere, adás-vétel született. Igazán jó hangulatú volt ez a találkozó is, és a végére a nap is kisütött. A pécsi és nem pécsi gyûjtõtársak elköszöntek egymástól és kívántak egymásnak kellemes ünnepeket és boldog újévet, bízva abban, hogy jövõre, 2015 márciusában ismét találkozhatnak itt, Pécsen.
Kvéder László
 
 
Az utalványon Gábor Jenõ línómetszete látható a Mindenszentek templomról, a fotó öszejövetelünk helyén és idejében készült.
A Dunagõzhajózási Társaság Pécsett, érmészeti emlékei alapján
 
címmel tartott vetítettképes elõadást november 20-án Raýman János a Civil Közösségek Házában.
A Dunagõzhajózási Társaság (DGT) 1829. január 24-én alakult meg Bécsben. A társaságot Pécsre a jó fûtõértékû mecseki feketeszén hozta, amely a gyorsan fejlõdõ dunai gõzhajózást mûködtetõ energiaforrás volt.
A DGT elsõ pécsi szénnyerõ telepe az András akna volt.
Az elsõ ismert érem lovag Cassián Mártonról készült, aki 1862 és 1887 között volt a pécsi DGT elnöke. A szép vert érmet az osztrák Anton Scharff mintázta.
Ugyancsak Scharff mûve Wiesner Rajmár bányamérnök és numizmatikus érme, melyet halála után felesége készíttetett emlékére.
 
 
Wiesner készíttette 1891 és 1899 között azt az öntöttvas éremsorozatot melynek példányai minden év december 4-én, Borbála nap alkalmával kerültek kiosztásra. A bányaigazgató az öntöttvas érmek más változatait is elkészíttette, melyek a millenniumi kiállításra, a pécsi bányalátogatás elmékére, vagy Hegedûs István miniszter látogatásának alkalmára készültek. Az újabb érmeken Pécs szabad királyi város szépen megmintázott címere látható.
A hallgatóság megismerhette az 1920-as években épült Szent István akna és a pécsbányatelepi Széchenyi aknáról készült kisplasztikákat is. A nagyméretû alkotásokat Nowotarski István pécsi amator éremmûvész mintázta.
Végül az elõadó meghívta hallgatóságát a december 4-én, Borbála napján új könyve, a „Bányászatról az érmek nyelvén” bemutatójára.
A Házmester Kiadó gondozásában megjelenõ kötet a pécsi bányászat numizmatikai emlékeit dolgozza fel.
Hágen
 Orvosi numizmatika
 
 
A Magyar Orvostörténelmi Társaság Orvosi Numizmatikai Szakosztálya 2014. november l5-én tartotta szokásos õszi ülését a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A rendezvényen az elõadókon és a szakosztály tagjain kívül, nagy örömünkre vendégek is szép számmal megjelentek.
Elsõként vendégelõadónk, dr. Török Pál (Budapest), a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete elnöke kapott szót. „Nehéz hivatása közben a mûvészetek árnyékában üdíté lelkét” címû, sok szép érem képét is bemutató elõadását nagy élvezettel hallgattuk. A 2011-ben megjelent „Magyarországi érem- és plakettmûvészet 1850-1945” címû kötet közismert szerzõje a magyar érmek szakavatott ismerõje. Elõadásában olyan orvosok érmeirõl beszélt, akik nehéz munkájuk lelkiismeretes ellátása mellett a zene-, illetve a képzõmûvészet terén is maradandót alkottak. A hangszeres komolyzenét mûvészi szinten mûvelõ orvosok érmeivel kezdte mondanivalóját.
 
Közülük Tóth István (1865-1935) budapesti szülészprofesszor és Bókay János (1858-1937) budapesti gyermekgyógyász professzor érmét ismertette. Elõbbi Beck Ö. Fülöp, utóbbi Vilt Tibor alkotása. Elõadása címének ötletét a képen is látható Tóth István érem hátlapján olvasható szövegbõl merítette.
 
 
A késõbbiekben olyan orvosokról volt szó, akik éremmûvészként is ismertté váltak. Példaként Csernyei Gyula, Hõgyes Ferenc, Spányi Géza, Székely Imre, Takátsy Tibor egy-egy érmét mutatta be. Szó esett természetesen a „tanult szakmájuk” helyett a szobrászatot hivatásul választó, jól vagy kevéssé ismert orvosok (Medgyessy Ferenc, illetve Lévy Vilmos) érmeirõl is. Engedtessék meg, hogy az orvosi hivatásukat is gyakorló orvos-szobrászmûvészek munkásságáról hallottakat egy, a szûkebb pátriámhoz kötõdõ, nyíregyházi példával szemléltessem.
 
 
A plakett Jósa András (1834-1918), Szabolcs vármegye máig leghíresebb - kórház- és múzeumalapító - orvosa születésének 100 éves évfordulójára készült 1934-ben, alkotója Spányi Géza (1869-1946), a nyíregyházi Erzsébet Közkórház (ma Jósa András Oktatókórház) egykori bõrgyógyász fõorvosa.
Az elõadó végezetül koruk híres mûgyûjtõ orvosairól készült érmeket mutatott be. Közülük Nékám Lajos, Kétly Károly, Kenyeres Balázs, Schulek Alfréd, Gesell-Payer Endre, Tompa Kálmán, Gegesi Kiss Pál és Varannai Gyula nevét említem csupán (a névsor korántsem teljes).
Második elõadónk Süle Tamás (Pécs), Szakosztályunk örökös t. elnöke volt. „A Dunántúli Belgyógyász Vándorgyûlések numizmatikai emlékei” címû elõadásában az 1953-ban megalakult Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója vándorgyûléseire készült érmeket ismertette. Közülük idõrendben az elsõ a XXVII., 1980-ban Esztergomban rendezett összejövetel emlékét õrzi, Peternák Gusztáv alkotása. A késõbbiek közül a XXXVI. (1989, Zalaegerszeg), XLII. (1995, Pécs), XLIII. (1996, Gyõr), XLIV. (1997, Siófok) és az LV. vándorgyûlésre (2008, Zalaegerszeg) készült emlékérem, ill. plakett. A pécsi és a siófoki érmek portrés érmek, a pécsi Hölbling Miksa (1811-1901) „orvostudort”, a siófoki az orvosok és a betegek védõszentjeit, Szt. Kozmát és Szt. Damjánt ábrázolja (ahogy a magyar Szt. Korona alsó, régebbi részén, a „corona graeca”-án láthatók). Elõbbit Török János, utóbbit Soltra Elemér készítette
 
 
A vándorgyûlések numizmatikai emlékei között kitüntetett helyet foglal el az 1991-ben alapított jutalomérem, a „Dunántúli Belgyógyász Vándorgyûlési Emlékérem”, Soltra Elemér alkotása. Elsõ alkalommal 1992-ben Szekszárdon került átadásra. Az érem elõlapján a mindennapi orvosi munka máig legfontosabb mozzanatának, a betegvizsgálatnak a rendkívül szép képi megfogalmazása látható, a köriratban az ismert latin mondat („Salus aegroti suprema lex” /„a beteg üdve a legfõbb törvény”/) olvasható, alul az alkotó mûvész mesterjegye található. A képen is bemutatott érem hátlapja a vezetõség elismerését tanúsítja, a jutalmazott nevének, az adományozás helyének és évszámának bevésésére középen kiemelkedõ üres terület szolgál. Az érmek részletes ismertetése és az éremképek bemutatása mellett számos fontos orvostörténeti vonatkozású adatot hallhattunk az elõadótól, aki a vándorgyûlésekkel kapcsolatos sok-sok személyes emlékét is megosztotta a hallgatósággal.
 
 
Harmadikként került sor e sorok írójának (Jakó János, Nyíregyháza), szakosztályunk elnökének és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum éremtára vezetõjének (Nagy Anita, Budapest) „Az I. világháború katonai egészségügyének magyar numizmatikai emlékei” címû közös elõadására. A téma aktualitását a „nagy háború” kitörésének 100 éves évfordulója adta, a bemutatott jelvények és érmek többsége a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyûjteményében található. Az I. világháború katonai egészségügyének numizmatikai emlékeit rendkívüli gazdagság és nagy változatosság jellemzi.
 
 
A legnépesebb csoportot a különféle hadikórházak érmei és jelvényei képezik, de szép számmal vannak vöröskeresztes és a Hadsegélyezõ Hivatalhoz kötõdõ, a sebesültek, a hadirokkantak, a világháborús özvegyek és árvák, valamint a hadigondozás témakörbe sorolható alkotások is. Az idõ rövidsége miatt csak a hadikórházak érmeirõl és jelvényeirõl beszélt az elõadó. Részletesen ismertette a bõséges kínálatból kiválasztott 22 budapesti, 7 vidéki hadikórház és 5 egyéb, hadikórházhoz kötõdõ egészségügyi intézmény numizmatikai emlékeit, mondanivalóját 41 képpel szemléltetve.
 
 
A budapesti hadikórházak közül szó volt többek között az Andrássy úti, Bajza utcai, Bethlen téri, István úti, Váci úti Hadikórházról, az Auguszta Barakk-kórházról, a Magyar Vasúti és Hajózási Klub, a Mária Kongregáció, a Mûcsarnok és a Pénzintézetek Hadikórházáról, a Zita és a Zsófia Hadikórházról és ezek jelvényeirõl/érmeirõl.
 
 
A vidékiek közül szó esett a Kolozsváron mûködõ tartalékkórházról, a Losoncon és a Munkácson létesített betegmegfigyelõ állomásról (szükségkórházról), míg az egyéb egészségügyi intézmények között a 36. Vöröskereszt Kórházvonatról, a Magyar Vöröskereszt Sebészeti Csoportjáról és numizmatikai emlékeikrõl. Az Auguszta Barakk-kórház és a Munkácsi betegmegfigyelõ állomás jelvényének, valamint a Mária Kongregáció Hadikórháza „az irgalmas szamaritánust” ábrázoló érmének (Reményi József, 1916) a képét is bemutatom.
Mindhárom elõadás élénk érdeklõdést váltott ki, amit az elhangzott számos hozzászólás és kiegészítés is bizonyított.
Jakó János
 
Az elõadók balról-jobbra: Dr. Jakó János, Dr. Süle Tamás és Dr. Török Pál
Az Állami Pénzverõ emlék tányérkája
 
A közelmúltban bukkant fel az alábbi képen bemutatott tányérka, amelyet valamikor, valószínûleg 1946 körül készítettek ajándékozás céljából a Magyar Állami Pénzverõben, Budapesten.
A tányérka peremén kedves kis puttók gyakorolják a pénzkészítést. Nevezetesen az új alumínium 1 forintos készítését. Körben tíz, ívelt boltozatú, oszlopokkal elválasztott térben mûködnek a pufók gyerkõcök. Az elsõ képe a sorozatnak a rajztáblára helyezett 1 forintos, amelynek tervét a kis legény éppen befejezte. Majd következik az elkészítés mûveletsora. Elõször a nyersanyag elõkészítése, majd az olvasztás, azután az öntés, majd a nyersanyag tárolása. A következõn már a kész lemez hevítése látható, majd a lemezek hengerlése. Ezt követi a pénzverés legfontosabb mûvelete egy hatalmas golyós présen, majd a kész érmék zsákba csomagolása és bemutatása. A puttók alatt körbefutó felirat MAGYAR ÁLLAMI PÉNZVERÕ * BP*
A tányérka fenekéhez körben, ívekbõl induló íves bordák vezetnek. Bronz öntvény. Mérete: átmérõje 138 mm és 10 mm magas.
 
 
Készítésének idejérõl nincsen semmilyen adat. Nagyon valószínû, hogy a forint megjelenésének idejében keletkezhetett. A pénzverdében sem sikerült megtudni ki készítette.
 
 
Az ábra mellé helyeztük Teván Margit ötvösmûvész hasonló felfogásban készített tányérkáját, amelyrõl annyi megállapítható, hogy a pénzverõ tányérka nem Teván Margit alkotása.
Hasonló felfogású érem készült a 27. Nemzetközi Pénztechnikai Napokra a Berlini Pénzverdében 1997-ben B. Broschattól. Az érem peremén körben nem puttók, hanem ókori viseletû alakok készítik a pénzt. (A bemutatott kép forrása: I. Hägele – A. Schikora: Münztechnik auf Münzen und Medaillen. Berlin 2007. 132. ábra)
Raýman János
Képek a 2014. november 23-i összejövetelrõl
 
 
 
 
 
 
       Könyvismertetés
       Daniel D. Gork: Katalog des Papiernot- und Ersatzgeldes des        saechsischen Vogtlandes
 
Az elsõ világháború kitörése után Németországban rövidesen megjelent a pénzhiány. Elõbb a fémpénzek tûntek el a forgalomból, ezeket elnyelte a hadiipar. A pénzhiány a háború éveiben csak fokozódott és a háború után a gyorsan növekvõ infláció hatására különösen nagy méreteket öltött. Ezt a pénzhiányt igyekeztek különbözõ alkalmi és helyi pénzkiadványokkal pótolni. Az így keletkezett pénzhelyettesítõ fizetõ eszközöket nevezzük szükségpénzeknek, a németek Notgeldnek.
A Német birodalom területén 1924-ig megszámlálhatatlan mennyiségû szükségpénz került kibocsátásra és forgalomba.
Katalogizálásuk már szinte megjelenésükkor megkezdõdött, de a mai napig sem tekinthetõ lezártnak. Az óriási anyagot a Gietl kiadó Deutsches Notgeld eddig megjelent 11 kötete sem tudta teljesen átfogni.
Daniel D. Gork amatõr helyi gyûjtõ szûkebb pátriájában, Vogtland körzetében kibocsátott pénzhelyettesítõket foglalta össze katalógusában. Vogtland Szászország délnyugati megyéje Bajorországtól északra, a cseh határ mellett 1400 km² területen fekszik. Ez idõ szerint 39 község található területén, amelyekbõl 32 helyen adtak ki pénzeket.
A katalógus tulajdonképpen nem könyv, kéziratnak tekinthetõ, számítógépes sokszorosítású magán kiadvány. A bõséges német szakirodalom, valamint a helyi köz- és magángyûjtemények adatai alapján, a helységek betûrendje szerint rendezve mutatja be a térség különleges fizetõeszközeit. Van olyan község, ahol mindössze egy pénz keletkezett, de sok helységben több sorozatot is bocsátottak ki. A legtöbbet a terület székhelyén, Plauenben, a katalógus szerint 179-et hoztak forgalomba.
A címlet mellett a legfontosabb adat a keltezés, amely nem mindig a kibocsátás idõpontja, gyakran csak az elfogadás határidejével határozható meg. A legtöbb esetben mm-ben a pénzjegy mérete is szerepel. Az ábrák többsége mérethelyes, ahol mégsem, azt pontosan megadja (pl. 50 %). Minden egyes pénzjegynél találunk irodalmi hivatkozást. Nem árjegyzék, értékeket nem ad meg, de az átlagosnál ritkábbakat R betûvel megjelöli.
Érdemes megjegyezni, hogy Plauennél, a helyi ítéletvégrehajtási intézet pénzeiként felsorolja az NDK központilag kibocsátott börtönpénzeinek 5 sorozatát is, azzal a kiegészítéssel, hogy az itteni börtönben csak a 4. és 5. kibocsátású sorozat volt forgalomban.
A nyomtatvány nem vall nagy gyakorlattal rendelkezõ szerkesztõre. A címlap nagy betûkkel történt teljes szétdarabolása nem feltétlenül szerencsés. Továbbá feleslegesnek, sõt zavarónak tartom a rengeteg aláhúzást, fõleg a nagy és félkövér betûkkel már eleve kiemelt szövegrészeknél. A mintegy 140 számozatlan, egyoldalasan nyomtatott oldalon azért rengeteg adat elfér.
 
Összességében, a térség legújabban felkutatott adatait is tartalmazó, gondosan összeállított pénztörténeti forrásmunkája. Bár az adatgyûjtés lezárása, vagy kibocsátásának idopontja sehol nem szerepel, a felhasznált adatok alapján, 2012-ben készülhetett el.
Raýman János
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán