Régebbi híradók - 131. szám
  
131. híradó
2012. június 1.
XII. évf. / 6.
 
 
   „Újabb” pécsi orvosi érmek XVII.*
        Kalmár Márton: Papp Gyula
   Könyvismertetés
        Tóth Sándor: Éremkönyv
   Balatoni Korona
   Pünkösdi Numizmatikai és Filatéliai találkozó Pécsett
     



A finn Fehér Rózsa Érdemrend Nagykeresztje

„Újabb” pécsi orvosi érmek XVII.*
Kalmár Márton: Papp Gyula
 
 

Papp Gyula (*Szigetvár, 1937. augusztus 29.) 1955-ben érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE) 1961-ben szerzett „Sub auspiciis Rei Publicae Popularis” („Népköztársasági Aranygyûrû”-s) diplomát. Már orvostanhallgató korában is a POTE Gyógyszertani Intézetében dolgozott és diplomásként is itt folytatta pályafutását 1968-ig, mint tanársegéd. 1968-ban a Szegedi /késõbb/ Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, majd Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Gyógyszertani /késõbb/ Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetébe ment át, ahol 1973-ig adjunktusként, 1979-ig docensként, majd egyetemi tanárként dolgozott. Ugyanennek az intézetnek 1991-tõl 2001-ig az igazgatója volt. Egy interjúban arra a kérdésre, hogy miért jött el a pécsi egyetemrõl, a következõ választ adta: „Futottam a témám után. Szekeres Lászlót, Pécsrõl jött professzoromat a szegedi Gyógyszertani Intézet élére nevezték ki, hozta a témát, jöttem utána.” És, mint látni fogjuk jól tette, hogy hûséges maradt eredeti kutatási témájához, hiszen mindent elért, amit kutatóorvos elérhet. De menjünk sorban. Tudományos minõsítései: 1968-ban az orvostudományok kandidátusa, majd 1982-ben doktora, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ, 1998-tól pedig rendes tagja. Egyetemi és egyéb, országos és külföldi szakmai, vagy tudományos társasági tisztségei terjedelmi okok miatt itt nem sorolhatók fel, elég, ha kiragadott példaként annyit említünk, hogy 1991-tõl 2000-ig a szegedi egyetem tudományos rektorhelyettese, 1997-tõl 2006-ig az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) elnökségének tagja, vagy 1999-tõl 2003-ig a Kardiológiai Világszövetség fõtitkára volt.
Fõ kutatási területe a szív- és érrendszer gyógyszertana és a kísérletes szívgyógyászat néhány speciális területe. Felismeréseit, megfigyeléseit több száz dolgozatban, 12 könyvben és 45 könyvfejezetben tette közzé. Eredményei alapján számos hazai és külföldi tudományos folyóirat szerkesztõségében kapott helyet és hét külföldi társaság választotta tiszteletbeli tagjává.
Munkásságát rangos kitüntetésekkel ismerték el, egyebek mellett Széchenyi-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, Batthyány-Strattmann László-díjjal, a Szegedi Akadémiai Bizottság Nagy Érmével, hogy csak néhányat említsünk közülük. De tulajdonosa az Európai Kardiológus Társaság Érdemérmének, valamint a jugoszláv és a lengyel szívgyógyász társaságok kitüntetõ érmeinek is. Utoljára, de nem utolsósorban említjük, hogy 1995-ben a finn köztársasági elnök a Fehér Rózsa Érdemrend Lovagi fokozatával tüntette ki! Ennek a szép kitüntetésnek a nagykeresztjét a címlapunkon, míg lovagi fokozatát ábránkon mutatjuk be. Papp Gyula ezt a megtisztelõ elismerést finn kutatókkal együtt végzett munkájáért, nevezetesen egy új szívgyógyszer kifejlesztéséért vehette át.

 
 
Végezetül bemutatjuk azt az érmet, mellyel munkatársai lepték meg hetvenedik születésnapja alkalmából. A 118 mm átmérõjû, kétoldalas öntött bronzérem Kalmár Márton szobrászmûvész alkotása. Elõlapján a jubiláns szembenézõ portréja, jobb oldalon a váll fölött KM mj látható, fent félkörben pedig rangja és neve olvasható angolul. A hátlapi, szintén angol nyelvû körirat jelentése: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Központ Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézete. Az éremmezõ közepén kalligrafikus írással ugyancsak angolul három sorban: „Ajánljuk / 70. / születésnapjára”, alatta pedig két sorban SZEGED / 2007. Az érem elegáns, valódi bõr tokban van, melynek egyik oldalán dombornyomással Szeged város címere, a másikon AT monogram látható, ez utóbbi készítõjének, Tóth Attila szegedi „bordíszmû-mûvész”-nek a mj-e.
Megemlítjük még, hogy az ünnepelt az érem mellé egy „Számvetés. Jubileumi kiadvány Papp Gyula akadémikus tiszteletére” c. könyvet is kapott, melyben munkásságára vonatkozó minden adat megtalálható, így e sorok írójának könnyû dolga volt az életmû felvázolásakor, ugyanis õt a jubiláns ajándékozta meg a kötet egy dedikált példányával.
 Süle Tamás
     
*(”Újabb” alatt érti szerzõ azokat az érmeket, amelyek a „Százötven év pécsi orvosi érmei 1845-1995” c. könyvébõl kimaradtak, vagy annak megjelenése után láttak napvilágot. Természetesen azok az alkotások nem kapnak helyet a sorozatban, amelyeket a Pécsi Dénárban korábban már ismertettünk.)
     
Könyvismertetés
Tóth Sándor: Éremkönyv
 
Múzeumi Tudományért Alapítvány Szeged, 2012.
A 144 oldalas, A/4-es formátumú, színes éremképekkel szemléltetett szép kiállítású éremkatalógus a sok szállal Nyíregyházához kötodõ, de ma már Szegeden élõ Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászmûvész valamennyi eddig készült érmét ismerteti. A kötet megjelenése nem minden elõzmény nélküli. A mûvész elsõ, lényegesen szerényebb kivitelû katalógusa 1986-ban jelent meg a nyírbátori Báthory István Múzeum kiadványaként, Tóth Sándor érmei 1953-1986 címmel, Végvári Lajos bevezetõ tanulmányával.
A színes elülsõ borítólapon a cím (TÓTH SÁNDOR ÉREMKÖNYV) fölött a mûvész Giorgio Vasari születésének ötszázadik évfordulójára 2011-ben készített érmének elõlapja, a hátsó borítólapon pedig az érem hátlapja, a Szegedi Angyali üdvözlet látható. A borítólapok belsõ oldalai a szegedi Tátra téri Szent Gellért templom kapuját díszítõ érmeket mutatják be.
A tartalomjegyzék után következõ oldalon a mûvészt láthatjuk „legnagyobb” alkotása, az egri székesegyház 2004-ben felszentelt bronzkapuja elõtt.
Az elõszóban Gedai István írja: „A kötet a mûvész éremalkotásainak összességét adja közre; persze, az összesség alatt csupán a mai napig tartó idõszakot értjük, hiszen még sokat várunk Tóth Sándortól, és reméljük, megadja a Teremtõ, hogy a mûvész eleget tudjon tenni várakozásunknak.” Az elõszó után Tóth Attila méltatja több oldalon keresztül a mûvész munkásságát „Tóth Sándor szobrász éremmûvészete” címû írásában. Hangsúlyozza, hogy „Ez a katalógus egyedülálló vállalkozás, mert a teljes éremtermést mutatja be képekben és adatokban.” A méltatást Tóth Sándor tömören összefoglalt, rövid életrajza követi, amibõl az alábbiak emelendõk ki: „Tóth Sándor a quattrocento szobrászat nagymestereinek és a magyar szobrászat klasszikus hagyományainak folytatója. Mûvészetére nem hatnak divatirányzatok, nincsenek stíluskorszakai. Hazai díjai mellett jelentõs külföldi elismeréseket is magáénak tudhat. Szabadka város díját, a firenzei Giorgio Vasari nemzetközi éremverseny III. díját, VI. Pál pápa ezüstérmét, Ravenna város aranyérmét és a Dante Biennálé II. díját is megkapta…A nemzetközi Fidem-kiállítások rendszeres résztvevõje”.

A szigorúan vett éremkatalógus a „Katalógus rendszere” fejezettel kezdõdik, amibõl megtudjuk, hogy „Az érmek, plakettek évek szerinti csoportosításban követik egymást. Az egy-egy éven belüli sorrendet a mûvész határozta meg. Az egyes éremváltozatok egymást követõen találhatók meg a jegyzékben. Valamennyi érem adatokkal és éremoldalanként fényképekkel szerepel”. Az elõ- és a hátlap képe alatt találjuk az érem sorszámát, majd címét (elnevezését), méretét, a kivitelezés technikáját (öntött vagy vert), anyagát és a készítés évét.
A 23. oldaltól 40 oldalon át 1055 (!) érem színes képe és ismertetése következik, a hátlapok ábráival együtt összesen 1615 éremkép található a katalógusban. A 64. oldallal kezdõdõ 60 oldalon „Öntött érmek” címszó alatt 516 kinagyított színes éremkép sorakozik, amelyeket nyolc oldalon a „Vert érmek” fejezetben 173 színes kinagyított éremkép követ (a kinagyított formában is bemutatott érmek a mûvész válogatása alapján kerültek be a kötetbe).

 
 
A katalógusban pécsi vonatkozású alkotások is találhatók. Hámori Artur, Szekeres László, Eisert Árpád, Pintér Nándor mellett a kis csokor ötödik tagja a Nagy Lajos Gimnázium egykori diákja, Babits Mihály, akinek szép portrés érmét 1983-ban készítette a mester.
Vert érmei közül ezüst és arany emlékpénzei és két emlékezetes éremsorozatának („erdélyi fejedelmek”, „honfoglaló vezérek”) a darabjai érdemelnek megkülönböztetett figyelmet.
Nagy értéke a katalógusnak a hat oldal terjedelmû részletes mutató, amiben az érem címe (megnevezése) után zárójelben az érmek sorszámát találhatjuk meg, a fekete oldalszámok az érem katalógusban elfoglalt helyét, a narancssárga oldalszámok pedig a kinagyított változat helyét jelölik.
A kötet több szempontból is párját ritkítja. Talán az sem túlzás, ha azt állítjuk, hogy egyedülálló. A recenzens nem ismer a numizmatikai szakirodalomban egy másik olyan kötetet, ami egy mûvész valamennyi eddig készült érmének pontos numizmatikai leírása mellett valamennyi éremoldal színes képét is bemutatja. A kinagyított formában is megjelenõ színes éremképek tovább növelik a katalógus szakmai és esztétikai értékét.
A tervezés, a tördelés és a fotók gondozása Szõnyi Etelka munkáját, míg a rendkívül szép, ízléses és kifogástalan tipográfiai munka a szegedi (szõregi) Juhász Nyomdát dicséri.
Jakó János
   
 
Balatoni Korona
     
 
Veszprém megye balatoni régiójában hét önkormányzat, Balatonalmádi, Balatonfüred, Litér, Nemesvámos, Tihany, Várpalota és Veszprém kezdeményezésére térségi összefogás hívta életre a Balatoni Korona elnevezésû pénzhelyettesítõ utalványrendszert. Egyéves elõkészítõ munka után, március 22-én ünnepélyes keretek között bocsátották ki a Balatoni Koronát. Az utalványrendszer kiegészíti a nemzeti valutát, helyettesíti, amikor azt sok tulajdonos kivonja a forgalomból, hiszen a forint kamatozik.
A Balatoni Korona nem kamatozik és kizárólag helyben árusított termékekre és helyi szolgáltatások vásárlására alkalmas a környéken, ahol használatával mindenki támogathatja a munkahelyek megtartását és ezáltal a gazdaság élénkülését. Egy helyi utalvány a számítások szerint hozzávetõlegesen tizennégyszer gyorsabban forog, mint a nemzeti fizetõeszköz. A Balatoni Korona a meglevõ vásárlóerõt kívánja a helyben megtermelt vagy forgalmazott termékek és szolgáltatók, kereskedõk felé visszairányítani.
A Balatoni Korona biztonságos fizetõeszköz. Minden egyes kibocsátott utalvány forint fedezetét banki letétbe helyezték. Csak annyi utalvány kerül forgalomba, amennyinek a fedezete rendelkezésre áll. Ez garantálja azt, hogy az utalvány érvényességi idõben bármikor forintra váltható. A biztonságos használatot elõsegíti az is, hogy az utalvány gyártásánál a legmodernebb biztonsági megoldásokat alkalmazták.
A napokban került e helyi pénz sorozata a tulajdonomba, melyet most bemutatok.
Hat címletbõl áll, a forgalomban lévõ forint bankjegyek mintájára. Tervezõjük: Vagyóczky Károly, az állami bankjegyek tervezõje és a Codex Értékpapírnyomdában készültek.
A címletek elõ- és hátoldalán a környék nevezetes épületei és történelmi személyiségei láthatóak.
Az 500-ason Jókai Mór arcképe és a balatonfüredi savanyúvíz kútja kapott helyet. Az 1000 koronáson Horváth Balázs veszprémi rendszerváltó politikus arcképe, és az 1956-os mártír, Brusznyai Árpád veszprémi szobra látható. A 2000 koronás Thury György egykori várkapitány arcképét és a róla elnevezett várpalotai várat ábrázolja. Az 5000 koronáson Óvári Ferenc írónak, egykori felsõházi tagnak, a Balatoni Szövetség megalapítójának portréját és a vörösberényi erõdtemplom épületét látjuk. A 10 000-sen Szent István felesége, Gizella királyné arcképe és a veszprémi vár látható. A 20 000-es a Tihanyban eltemetett I. András királyt és a tihanyi apátságot ábrázolja.
A pénzjegyek nem csak mûvészi szépségükkel tûnnek ki, de bátor kezdeményezõinek köszönhetõen gazdaságtörténeti fontosságával is numizmatikai értékké válnak. Az elsõ sorozat címletei papírpénzt gyûjtõ társaim érdeklõdését is joggal kelthetik fel.
Sok sikert, Balatoni Korona!

Farkas Árpád
 

 

 

 

 

 

 
 
Pünkösdi Numizmatikai és Filatéliai találkozó Pécsett
     
 
2012. május 27-én (vasárnap) 08–12 óra között került megrendezésre – a MÉE Baranya Megyei Szervezete által – az éves programnak megfelelõen, a Pécsi Dénárban elõzetesen meghirdetett Pünkösdi Numizmatikai és Filatéliai találkozó. Az összejövetel helyszínéül a Pécs-Baranya Kereskedelmi és Iparkamara Zsolnay díszterme szolgált. Azok a gyûjtõtársak, akik asztalt igényeltek és a tagdíjat idõben befizették, térítés nélkül kaphattak meg egy asztalt. Így az 55 asztallal berendezett teremben, gyakorlatilag már elõre mindegyiknek megvolt a „gazdája”! A mintegy 200-250 résztvevõ Pécsrõl, Baranyából, illetve a környezõ megyékbõl érkezett, de voltak vendégek Szerbiából és Horvátországból is. Az asztalok roskadásig tele voltak a megvásárlásra, vagy cserére váró anyagokkal, de találkozhattunk numizmatikai szakkönyvekkel is, sõt akadt olyan könyv is, amely magánkiadásban és mindössze ötven példányban látott napvilágot. Ez egyre gyakoribb és a gyûjtõ szempontjából nagyon jó, hiszen gyarapítja az ismereteket és eligazítást ad az adott témában. A filatelisták nem sokan jöttek el erre az összejövetelre, de azért egy-két asztalnál fellehetõek voltak a bélyegalbumok, képeslapok, újságok. A szokásos, jó hangulatban zajló cserebere, adás – vétel mellett lehetõség nyílt a gyûjtõknek a baráti beszélgetésekre, élcelõdésekre, szakmai információk cseréjére. Italról, szendvicsrõl az elõtérben mûködõ büfé gondoskodott.
Összességében elmondható, hogy egy kellemes Pünkösd délelõtti numizmatikai élményekkel lett gazdagabb az, aki részt vett ezen a találkozón.
 
Kvéder László
 
A képen Páger János és Kvéder László
 
 
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
numizmatika - pécsi numizmatika - numizmatika Pécs - pécsi numizmatika - numizmatika
numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika - numizmatika
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán