Régebbi híradók - 113. szám
  
113. híradó
2010. december 1.
X. évf. / 12.
 
     
   Szabó Nándor 80 éves
   Köszöntjük az Éremgyûjtõk Híradóját
   Beszámoló a MÉE küldött közgyûlésérõl
   Ami a 8. Melléklapból kimaradt…I.
   Római császárok pénzeinek katalógusa
   Bányászjelvény a bányásztársadalom jelképe
   A Magyar Éremgyûjtõk Egyesületének 2011. évi tagdíja
     


BÉKÉS KARÁCSONYT!
(Egino Weinert érme)


     
Szabó Nándor 80 éves
     
     
2010. november 28-án töltötte be 80-ik életévét Szabó Nándor gyûjtõtársunk. A baranyai éremgyûjtõk nevében Raýman János köszöntötte az ünnepeltet a vasárnapi összejövetelen és egy, erre az alkalomra készült ezüst emlékérmet adott át részére. Ennek egyik oldala a Baranya Megyei Éremgyûjtõk vándorgyûlési medáljának az elõlapja, melyen Pécs város címere látható, míg hátoldalán az ünnepeltet köszöntõ felirat olvasható. Ábránkon ezt az érmet vizsgálja a jubiláns, akinek ezúton is kívánjuk, hogy még sokáig, jó egészségben lelhesse örömét az érmek varázslatos világában!
Hágen
     
     
Köszöntjük az Éremgyûjtõk Híradóját
     
     

1993. márciusában jelent meg elõször a kecskeméti éremgyûjtõk lapja, az „Éremgyûjtõk Híradója.” Évente 5-6 számot bocsátottak útjára, amelyekben idõszerû híreket közöltek a helyi gyûjtõknek és minden esetben egy-két rövid írás is helyt kapott, valamilyen Kecskemétet és környékét érintõ numizmatikai emlékrõl. Ezek, a helyi témákat feldolgozó ismertetések természetesen szélesebb körben is érdeklõdésre számottartó, értékes adatokat gyûjtöttek össze. Ma már részét képezik a magyar numizmatika irodalmának.

     
     
Számunkra azért is kedves ez a kis lap, mert ma is valljuk, hogy annak idején a Pécsi Dénár megindításában, mint lehetséges példa feltétlenül szerepet játszott.
Ezért a 18-ik évét taposó, lassan nagykorúvá váló lap 2010 szeptemberében megjelent 100. száma alkalmából, szívbõl köszöntjük a kiadását létrehozó szerkesztõjét, Leányfalusi Károlyt és segítõ társait!
A szerkesztõk
   
 
Beszámoló a MÉE küldött közgyûlésérõl
     
     
Budapesten a MABEOSZ székházában tartotta küldött közgyûlését a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete 2010. november 27-én.
Dr. Török Pál elnök köszöntõje után értékelte a 2010-es évet. Az Egyesület mind szakmai, mind gazdálkodási szempontból teljesítette korábbi elképzeléseit. Az Egyesület rendezvényeirõl is beszámolt, dicsérõ szavakkal emlékezett meg a pécsi Vándorgyûlésrõl és az ottani eseményekrõl.
A 2011. évi Numizmatikai Nyári Egyetemnek még nincsen gazdája és helyszíne.
A küldöttek elfogadták a jövõévi tagdíj összegét, amely a jelenlegi változatlanul hagyását jelenti, tehát 6.000,- Ft-ot.
Farkas Árpád
   
     
Ami a 8. Melléklapból kimaradt…I.
     
 
Rétfalvi Sándor: Eck Imre
 
Ez év május 31-én jelent meg a Pécsi Dénár 8. Melléklapjaként Rétfalvi Sándor érmeinek katalógusa. Mint az elõszóban írtuk: „Bár törekedtünk rá, de összeállításunk közel sem tekinthetõ teljesnek…” Ezen megérzésünk hamar igazolódott. A MÉE 40. Vándorgyûlésére Rétfalvi mûvész urat is felkértük elõadóként. Anyaga összeállítása közben „kincseket” – értsd alatta érmeket – rejtõ fiókjából elõhúzott egy Eck Imrét ábrázoló medált, mondván ezt is soroljuk be a vetítendõ ábrák közé. Nos ez az elsõ hiány, ami tudomásunkra jutott. De mielõtt rátérnénk az érem ismertetésre, néhány mondatban meg kell emlékeznünk az immáron 50. évfordulóját ünneplõ Pécsi Balettrõl és alapítójáról, a 80 éve született Eck Imrérõl.
Eck Imre balettmûvész, koreográfus 1930. december 2.-án látta meg a napvilágot Budapesten. Nádasi Ferencnél tanult. 1949-ben lett az Operaház tagja. 1950-1960 között az Operaház magántáncosa volt. Az Állami Balett Intézet végzõs évfolyamával a Pécsi Nemzeti Színházban 1960-ban megalakította a ma már nemzetközi hírû Pécsi Balettet, amely akkor az ország második állandó balettegyüttese lett. Eck 1968-ig igazgatója, majd 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig mûvészeti vezetõje volt. Koreográfusi ténykedése az 1980-as évek végéig meghatározta a társulat repertoárját. Egyebek mellett Kossuth és Liszt Díjjal ismerték el munkásságát, Pécs városa pedig díszpolgárává fogadta. Budapesten hunyt el 1999. december 20-án.
 
 
A Pécsi Balett társulata 1961. január 3-án tartotta elsõ bemutatóját, melyen Eck Imre emlékezetes koreográfiájával táncolták el Szokolay Sándor zenéjére Az iszonyat balladáját, Vujicsics Tihamér kompozíciójára a Változatok egy találkozásra és Hidas Frigyes muzsikájára a Concerto a szivárvány színeire c. baletteket.
 
Rátérve írásunk tárgyára: a 80 Ø mm nagyságú, öntött bronzérem elõlapján az idõsödõ balettmûvész kissé jobbra nézõ portréja látható, a fej két oldalán pedig köriratban az ECK IMRE név olvasható. Az RS mesterjegy a jobb váll felett található. A hátlapon felül PÉCSI BALETT szöveg, alul 1961-2001 évszámok olvashatók. Az éremmezõ közepét teljesen kitölti, mint fõ motívum a szándékosan szélesen mintázott 4O-es szám, amely nem az alapítás, hanem az elsõ pécsi balettelõadás évfordulójára utal. A mesterjegyet itt a 4-es szára és a O közé helyezte a mûvész.
 
 
Végezetül itt a jó alkalom, hogy egy korábbi adósságunkat is törlesszük: „Egy érem metamorfózisa” címû cikkünkben (Pécsi Dénár 2003. július 1. III. évf./7. 24. szám) írtunk Eck Imre síremlékérõl, melyet az özvegy kérésére szintén Rétfalvi Sándor alkotott. Akkor az elhunyt kedvenc érmét (amely a Mecseki Fotóklubnak készült 1977-ben) formázó sírkövet nem tudtuk képen bemutatni. Ezt a mulasztásunkat most pótoljuk. (A síremlék Budapesten a Kerepesi úti temetõ a 42/1-A-26 számú sírhelyén található.) Érdekességként megemlítjük, hogy az egyik internetes portálon a síremlék alkotójának Amerigo Tot-ot jelölik meg. A tévedés nyilván abból adódott, hogy az Olaszországban élt, de Magyarországon Tóth Imrének született szobrászmûvész nagy mûve, a gödöllõi Szent István Egyetem aulájában található „A mag megdicsõülése” c., 120 négyzetméter nagyságú bronz relief motívumai nagyban emlékeztetnek Rétfalvi Sándor fentebb bemutatott érmére, és ebbõl következõen a síremlékre is, de az elsõbbség vitathatatlanul az utóbbi mûvészé, hiszen a Mecseki Fotóklub érme 1977-ben készült, míg a gödöllõi dombormûvet csak 1983-ban avatták föl.
Süle Tamás
     
     
 Római császárok pénzeinek katalógusa
     
     
A legutóbbi mohácsi éremgyûjtõ találkozón Bácska Palánkáról egy szerb numizmatikus is részt vett. De nem csak kíváncsian körülnézni jött, hanem három viszonylag új numizmatikai munkáját is bemutatta a gyûjtõknek. Ðorde Jamušakov: Rimski carevi i njihov novac 1, 2 és 3. kötetét. A három kötet a római császárkor pénzeinek katalógusa Kr. e. 27-tõl 235-ig. Augustus Imperator Casaertól, Marcus Aurelius Severus Alexanderig.
A katalógus természetesen tartalmazza a rövid ideig forgalomba került családtagok, feleség, leány stb. nevére vert pénzeket is. Uralkodónként sorszámoz. Elõbb az uralkodóról rövid ismertetés olvasható, majd a pénzeinek leírása következik. A leírás a megnevezés után a Cohen, ill. a RIC számaira hivatkozva azonosítja a pénzérmét. Majd az elõlap rövid leírása és szövege, aztán a hátoldal leírása és szövege következik. A pénzek mindkét oldalát fekete fehér, viszonylag jó ábrán is bemutatja. Úgy vélem jól szerkesztett, áttekinthetõ munka. De azt hiszem nem csak a délszláv nyelveket beszélõk használhatják. A leírásoktól eltekintve szinte nyelvi nehézség nélkül is alkalmas, mint katalógus.
A római pénzek gyûjtõi és szerelmesei bizonyára sok érdekességet is találnak benne.
   
Raýman
 
     
   
     
Bányászjelvény a bányásztársadalom jelképe
 
 
Jó szerencsét! – 1893 óta köszöntik egymást eme bíztató üdvözléssel a bányászok Magyarországon. S a világon talán mindenhol, de Közép-Európában biztosan így.
Glück auf! – szól a német köszönés, melybõl annak magyar megfelelõje származik. Tükörfordításban ez a Szerencse fel! kifejezésnek felel meg, mely az idõk folyamán „magyarosodott” Jó szerencsét!-re. A magyar nyelvû bányászhimnusz mai napig õrzi ezt az eredeti köszöntést kezdõ soraival: „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete…..” Ma is élõ hagyomány, hogy „Utolsó jó szerencsét!”köszöntéssel búcsúznak el másvilágra távozó bajtársaiktól a bányászok.
A bányásztársadalom hagyományainak, máig õrzött, élõ jelképeinek sorában a köszöntés mellett a másik legismertebb és legrégibb örökségünk a bányászjelvény.

 
 
A bányászjelvény igen közismert. Két eleme van: a nyeles ék és a kalapács, mely eszközök a vájárok legfontosabb szerszámai voltak mind a külszíni, mind pedig a földalatti bányászat kezdete óta. Ezeket a szerszámokat a jelvény keresztben elhelyezve ábrázolja, de a napi életben, a munkájuk végzése közben is gyakran így, keresztben tették le szerszámaikat. A közismert bányászjelvény motívumait tehát ez a két eszköz képezi.
Az eltelt évszázadok során, az ott kialakult bányászati tevékenységnek köszönhetõen tipikusan bányászvárosokká és falvakká lett települések címereiben, sõt a generációk folyamán a bányászatot, mint hivatást választó családok címereiben is ez a kalapács-ék motívum szerepel. A formájából vagy helyzetébõl utalásokat nyerhetünk egy-egy tájegységre, szövetségre vagy gazdasági tömörülésre. Bizonyos jelentõséggel bír a bányászék jobb vagy baloldali elhelyezése is. Fontos technikai információkat tartalmaznak a hajlított vagy íves ékek és a kalapácsok a bányászjelvényekben. Ezekbõl következtetéseket lehet levonni a kõzet keménységérõl, vagy az alkalmazott jövesztési technológiáról. Ám ezek a motívumok sajnálatos módon áldozatul estek a II. világháborút követõ nagy német szabványosítási mozgalomnak. Így szinte elsöprõdtek az ezzel kapcsolatos hagyományok. Pedig még a XX. század elején is a bányászjelvény formája egy-egy iparágat vagy tájegységet jellemzett.
Szinte magától értetõdõ természetességgel ez a jelvény jelenik meg számos bányászati létesítmény homlokzatán, a bányász egyenruhák gombjain, a bányász témájú érmeken és a gyász jeleként megfordítva, sírjaikon is.
A közelmúltban bezárásra ítélt, így sajnálatos módon a tevékenységét, mindennapi termelõ munkáját beszüntetõ, tucatnyi elhagyott és üresen álló bányaüzem, aknaépület bejáratán is ez a gyászt szimbolizáló, az iparág helyzetét tükrözõ, megfordított bányászjelvény látható.
Szirtes Zoltán
 
A Magyar Éremgyûjtõk Egyesületének 2011. évi tagdíja
 
 
A Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete
küldöttközgyûlésének
határozata alapján a 2011. évi tagdíj összege:

6.000,- Ft.

Az új belépõk regisztrációs díja:

3.000,- Ft.

A több mint négy évtizedes múltú
Baranyai Éremgyûjtõk
mûködésének költségeihez a
tagság hozzájárulása:

2.000,- Ft.

(Azok a gyûjtõk, akik a MÉE tagsági díját
fizetik, a hozzájárulás összegétõl mentesülnek.)

A tagsági díjat a mellékelt utalványon
kérjük befizetni, lehetõleg OTP fiókban.

A befizetés határideje: 2011. január 30.
Kérjük a határidõ pontos betartását!

Tisztelettel: Vezetõség



Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán