Régebbi híradók - 108. szám
     
108. híradó
2010. július 1.
X. évf. / 7.
     
     
   Száz éve írták
   Magyarországi botveretek, vagy botcímkék 64.
   Siklósi Szalon – Pécsett
   Vándorgyûlés újabb támogatói
   Könyvismertetés
        Soltész Ferenc Gábor: II. János Pál pápa magyarországi ...
   Új könyv az európai kitüntetésekrõl
        Jörg Nimmergut: Orden Europas Sammlerträume
   A Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete 40. Vándorgyûlése Pécsett
     

100 korona 1902. január 2
Hegedûs László terve

     
Száz éve írták
     
A pécsi sajtó éppen száz éve tette közzé az 1902-ben kibocsátott, Hegedûs László rajza alapján készült 100 koronás osztrák-magyar bankjegy kicserélésének legújabb híreit. A bankjegyek cseréje már korábban megkezdõdött, a 10 koronást 1904-ben, a 20 koronást 1907-ben cserélték ki. Az új bankjegy sorozat a „kékpénz” tulajdonképpen az 1902-ben kibocsátott 1000 koronással kezdõdött, amelynek már azonos volt a két oldal ábrája és kék alapszíne is. Ezek szolgáltak mintául az új sorozat tervezésekor. A cikk szerzõje ismeretlen, de pontos adatokkal rendelkezett. Pénztörténeti érdekessége miatt érdemes megismerni.
Az alábbiakban teljes terjedelmében bemutatjuk az újságcikket.
„Lesznek új száz koronás bankjegyek. Sok hibájuk lesz – de fõkép egy.
A mostani 100 koronás bankjegyek helyett az Osztrák-Magyar Bank új százkoronás bankjegyet bocsát ki, mivel az eddigi százkoronásnak szintén sok nagy bajuk van. Elõször gyûrõdik a papírjuk, másodszor … nagyon láthatatlanok. Hogyha egy szegény ember ilyet meg akar nézni, az egyszerûen elmegy valami bank – és váltóüzlet kirakatához és ott üveg alatt megláthatja a nagykaszást – vagy a nagy bõrkötényes zöld alakot rózsaszín alapon. A százkoronás bankjegynél talán sok-sok hibáját kívánja most az Osztrák-Magyar Bank kijavítani, az új százkoronás bankjegy kibocsátásával. A kibocsátás idopõntja augusztus 22-ikén lesz.
A bankók már készen vannak, de egyenlõre forgalmi értékük nincsen, csupán ritkasági becsük, ami azonban nem zárja ki, - sajnos – igen sokunknak augusztus 22-ike után is ritkaságok maradnak.
 
 

Ami az új bankjegyeken legelõbben feltûnik, nemcsak az, hogy eltérõen az eddigi százasoktól vízkék, helyenként rózsaszínben játszó koloritjuk van, hanem az a körülmény is, túlnyomó rajtuk az ornamentális elem s az nagyobb területet foglal el rajtuk, mint az érték megjelölése s a szokásos egyéb szöveg, amely a csengõ ércben való kifizetésre és az utánzás esetében való büntetõ határozmányokra vonatkozik.
A bankjegy jobb mezején egy nõszépség en-face* látható. A fej amelynek sötét fürtjei középen elválasztva, lengõ Botticelli-frizurában omlanak alá, kissé fölfele néz, a kéz pedig egy stilizált boára emlékeztetõ virágfûzért tart. Az arca ezúttal az a bizonyos õsi görög allegórikus figura, amely már szinte hagyományossá vált.
A nyakát födetlenül hagyó, testhez simuló s a modern reformruhák szabására emlékeztetõ toalett, sajátszerû alakot mutat és a háttér ornamentikája, valamint a keret stílusa is magán viseli a legújabb bécsi mûvészi irányzat bélyegét. Tüzetes vizsgálat után föl is fedezhetõ a bankó egyik szögletében Moser és Schirnböck bécsi mûvész neve.
Sok reklamációt fog elõidézni, speciálisan nálunk Magyarországon az a körülmény, hogy a bankjegy magyar oldala a címertõl és természetesen a szövegtõl eltekintve, teljesen egyezik az osztrákkal. Magyarországon az új osztrák ornamentális kifejezésmód kétségkívül idegenül fog hatni.
Azzal, hogy a bankjegynek mind a két felét egyformára csinálták s a magyar felén, ellentétben az eddigi bankjegyekkel elmulasztották rajzban is valamiképpen kidomborítani a Lajtán túli ország különvalóságát, mintha csak meg akarták volna bosszulni a magyar önálló bankért folytatott küzdelmet, még a külsõségekben való eddigi különbséget sem hagyták meg nekünk. Ennyi és ilyen nagy hibák mellett lesz még egy óriási hibájuk, hogy mi szegény emberek, ezeket is alighanem csak a bank és váltóüzletek üvegablakai alatt szemlélhetjük, ha gyönyörködni akarunk szépségei, vagy bosszankodni hibái miatt”.

Pécsi Közlöny, 1910. 07.10. 3
Az ábrákat Adamovsky István: Magyarország bankjegyei. A koronarendszer 1892 – 1925 kötetbõl kölcsönöztük.

*elölrõl, szembõl  
     
     
Magyarországi botveretek, vagy botcímkék 64.
     
Kékes
Téglalap alakú alumínium címke, amelynek felsõ oldalát lekerekítették. A képen egy épületegyüttes jelenik meg két gyérlombú fa között. Az épület elõtt gondozott park van. Alul viszonylag nagy teret hagytak, ahova egy ugró sízõ és KÉKES felirat került bevésésre. 1950 körül készülhetett.
M.: 35 mm., Sz.: 24 mm.

     
 
Kékes
Szent Hubertusz jelkép, jobbra nézõ szarvasfejjel. A címke baloldalát fenyõfa zárja. Alul szalagdíszbe utólag került beütésre KÉKES 1000 m. Ezért biankó veret lehet. Vörösrézbõl készült 1950 körül.
M.: 44 mm., Sz.: 28 mm.

   
Páger János
   
     
Siklósi Szalon – Pécsett
     
Olvasom a Pécsi Hírek c. lapban (jún. 18.), hogy „az 1991-ben létrejött Siklósi Szalon idei tárlata – rendhagyó módon – Pécsett látható, hetvenhat mûvész alkotásait felsorakoztatva” a Pécsi Galériában. A rendhagyó helyszín oka pedig az, hogy a kiállítás megszokott helyét, a siklósi várat tatarozzák. Olvasom továbbá, hogy „nagyméretû festményeket, intim közelségbe engedõ érmeket és grafikákat, valamint üveg-, kerámia-, ötvös- és fakompozíciókat, zománcplasztikát” vehet szemügyre a látogató.
Nosza rajta, gondoltam magamban, máris megyek és megnézem a kiállított mûveket, különös tekintettel az érmekre. Szerencsém volt, mert nem csak az érmekkel, hanem az összes képzõmûvészeti alkotással intim közelségbe kerülhettem, ugyanis akkor én voltam az egyetlen látogató, csak a teremõr hölgy kísért tisztes távolból. Megállapítottam, hogy a fenti felsorolásból kimaradt a számos kisplasztika, melyek közül Szórádi Zsigmond „Szellemiség” c. alkotása (képünkön) azért is említésre méltó, mert azon „mennyei magasságokban” (a márvány talapzatból kinyúló hosszú-karcsú rúdon) ül Bükkösdi László, aki már a Szalon alapításánál is ott volt, és akirõl utóbb a Szalon emlékdíját is elnevezték. (L. a Pécsi Dénár 2006/8. számában Bükkösdi Díj c. írásunkat.)
 
 
Az érmek megtekintésével – sajnos - hamar végezhettem, ugyanis mindössze két mûvész 11 db medálja látható a tárlaton. Szabó Gábor hat alkotása közül négyen portrét (a címeik szerint Charles Gatt, KJM, Heiner és Kosáry) láthatunk, míg a fennmaradó kettõ a „Törvény”, illetve a „Kairói járat” címet viseli.
     
     
A másik „érmes” alkotó Soltra Elemér, aki a „DDCM-Beremend I-V” c. sorozatát állította ki. (DDCM = Duna Dráva Cement és Mészmûvek) Képünkön a sorozat azon darabját mutatjuk be, melyen a Szársomlyó 1944 óta védett virágát, a magyar kikericset ábrázolta a mûvész. Ez a kora tavasszal nyíló, fehér, fehéres rózsaszín, vagy halványlila színû, kedves kinézetû, de mérget [colchicint] tartalmazó virág volt látható a forgalomból már kivont kétforintos érménken is. Újabban a magyar kikerics a megkülönböztetõ és azonosító jele a minõségi villányi boroknak, ezért díszíti képe az erre érdemesnek minõsített nedûk címkéjét.
   
Süle Tamás
   
     
     
     
     
Könyvismertetés

Soltész Ferenc Gábor: II. János Pál pápa magyarországi látogatásának érmei és plakettjei
     
Soltész Ferenc Gábor: II. János Pál pápa magyarországi látogatásának érmei és plakettjei. Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete, Budapest. 2010. 72 oldal.

Új könyv jelent meg a MÉE gondozásában. A pápalátogatás eddig felkutatott érmeit és plakettjeit foglalta szép kötetbe Soltész Ferenc Gábor, aki »Az Érem« hasábjain már korábban megkezdte ezeknek az érmeknek a feldolgozását. A kötetben gondos rendszerbe foglalva 98 érmet mutat be és azoknak eltérõ kivitelû változatait.
Talán ez az éremmennyiség nem feltétlen kívánta meg az ennyire részletekre összpontosító felosztást. Alapvetõ különbség az érmek között az emlékérem és a pénzérme.
Eddig nem, vagy alig ismertek a vatikáni éremkiadások, amelyek érthetõ módon külön csoportba kerültek. Néhány érem azért került elkülönítésre, mert feliratából nem derül ki, hogy a II. János Pál pápát ábrázoló érem a pápalátogatásra készült. Egy másik kis csoport, a már meglévõ érmek átalakításával készült új érmeké.
A csoportosítás logikus és tényleges különbözõségeken alapszik. Szerintem talán túl komplikálja, a 100 érem esetében még könnyen áttekinthetõ és jól kezelhetõ egyszerû sorszámokat, a helyettük létrehozott betû és számjegyekbõl álló csoportjelekkel.
A feldolgozás kétség kívül teljességre törekvõ, sok utánjárással és áldozatkész gyûjtõi fáradozással lehetett csak megvalósítani. A feldolgozásnál külön dicséretesnek tartom az éremábrák mellett elhelyezett kinagyított mesterjegyeket, amelyek valójában sohasem írhatók le egyértelmûen.
Az ábrák egyébként jók, az érmek jól felismerhetõk, szövegük is olvasható. Színes nyomtatása csak drágábbá tette volna a kiadványt, de nem biztos, hogy jobbá. Az ábráknál feltüntetett nagyítás-kicsinyítést mutató szám felhívja a figyelmet a kép nézõjének az érem valódi nagyságára. Bár ez a szövegben helyesen, pontos számértékkel is megtalálható.
A könyvecske ízléses kivitelû, jól szerkesztett munka. A fontosabb szövegrészek angol nyelvû fordításai pedig a külföldi gyûjtõk számára is sokkal használhatóbbá teszik.
Örömmel vettem kézbe és ugyanilyen örömmel ajánlom a gyûjtõknek és mindazoknak, akiket a magyar történelem, az egyháztörténelem, vagy csak a szép mûtárgyak érdeklik, azokat kedvelik.

   
Raýman János
   
     

Új könyv az európai kitüntetésekrõl

Jörg Nimmergut: Orden Europas Sammlerträume

     

Jörg Nimmergut: Orden Europas Sammlerträume. Übersichtskatalog mit aktuellen Marktpreisen. Battenberg Verlag. Regenstauf, 2007. 264 oldal.

A kimondottan kitüntetésgyûjtõk részére megjelent újabb könyv szép kiállításával azonnal magára vonja a figyelmet.
De nem csak a rendjelek sorakoznak végeláthatatlan sorokban, hanem mintegy száz oldalon bevezeti a gyûjtõket a kitüntetések, rendjelek legfontosabb tudnivalóiba. A kitüntetések történetétõl, a tipológiai leírásokig. Tanácsokat ad a témaválasztáshoz, de mindenekelõtt legfontosabb tanácsa, hogy csak eredetit gyûjtsünk. Néhány példát is bemutat a valódi és a másolat felismerésére.
Idõrendi sorban bemutatja országonként Európa legfontosabb 623 kitüntetését és rendjelét 1700-tól az alapítás és megszûnés évszámával. Érdekes módon a Corvin lánc 2000-ben történõ felújítását nem említi.
A kötetet katalógus zárja 122 oldalon országonként rendezve, 444 rendjel és kitüntetés bemutatásával. Kiváló színes képekkel, rövid leírással és euróban megadott árral.
Talán érdemes megjegyezni, hogy a Szent István Rend nagykeresztjét 12 000 €-ra értékeli, Ausztria rendjelei közül csak az Aranygyapjas Rend jelvénye elõzi meg.
Nem szabad megfeledkezni a szintén országonként csoportosított nagyszámú irodalomról sem, amely 16 oldalt foglal el.
A mutatós, szép és jól tagolt, könnyen áttekinthetõ könyv nem csak a kitüntetésgyûjtõknek lehet hasznos segítõje. A numizmatikai más területein érdekeltek részére, történelem iránt érdeklõdõknek is ajánlható.

Raýman János

   
     
A Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete 40. Vándorgyûlése Pécsett
     
A MÉE Baranya Megyei Szervezete - Pécs Európa Kulturális Fõvárosa évében - 2010. augusztus 20-21-én rendezi a Magyar Éremgyûjtõk Egyesülete 40. Vándorgyûlését.
Augusztus 20-án a MÉE 40. Vándorgyûlésének ünnepélyes megnyitója, elõadások, kitüntetések átadása, egész napos éremcsere. Helye a Pátria Szálló nagyterme, 8 - 15 óráig. (Pécs, Rákóczi út 3, térképünkön: 1.)
Augusztus 21-én éremcsere a baranyai éremgyûjtõk jelenlegi összejöveteli helyén, a Baranya Ház dísztermében 8 - 13 óráig. (József Attila u. 10, térképünkön: 2.)
     
   
.
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán