Régebbi híradók - 104. szám
     
104. híradó
2009. március 1.
X. évf. / 3.
     
     
   Régi tallérlelet Kõvágószõlõsön
   Az elfeledett iparosok, meg a pénzhamisító
   „Újabb” pécsi orvosi érmek IX.*
   „A baranyai vasárnapok plakettje”
   Újabb Eligiusz könyv - Helfried Ehrend: Eligius auf Münzen...
   Köszönet az önzetlen segítségért!
   Éremgyûjtõ találkozó 2010. május 2-án pécsett
     
Lipót tallér
a kõvágószõlõsi leletbõl
     
Régi tallérlelet Kõvágószõlõsön          
     
A korabeli sajtó is hírt adott arról (Dunántúli Napló 1969. 05. 25.), hogy 1969-ben Kõvágószõlõsön egy szép tallérlelet került elõ a földbõl. A község szõlõjében egy kisfiú, Huszics János találta meg az 54 darab tallért, amelybõl 41 magyar, III. Ferdinánd és I. Lipót szinte verdefényes körmöcbányai verete, a többi tiroli tallér volt. A leletet beszolgáltatták a Janus Pannonius Múzeumnak. A Múzeum 3000,- Ft jutalmat adott át a megtalálónak. A tallérok közül a legkésõbbi évszám 1660, amibõl arra gondolhatunk, hogy a hódoltság területén lévõ baranyai községben, talán Zrínyi Miklós 1664-es pécsi és eszéki hadjárata idején rejthették el, a fosztogató katonák elöl. Zrínyi Miklós 1664. január 29-én megostromolta, elfoglalta és felégette a gazdag, törökké lett várost, Pécset. A várat már nem tudta bevenni.
A kiváló állapotú tallérokat ma is a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti gyûjteményében õrzik.

Lipót fõherceg uralkodói tallérja
                     III. Ferdinánd tallérja
   
Raýman János
     
     
  Az elfeledett iparosok, meg a pénzhamisító
 
     
Ez év január 28-án a Hotel Laterum nagytermében mutatták be Raýman János legújabb könyvét, amely az „Elfeledett pécsi iparosok” címet viseli, de az „alcíme” szerint ipartörténeti dolgozatokat tartalmazó kötetben néhány egyéb téma is fellelhetõ. Így például numizmatika is, mert olvashatunk a híres-hírhedt pécsi pénzhamisító, Hochrein Ottó történetérõl, aki a neves és megbecsült pécsi polgár, Hochrein József akadémiai festõ, nyomdász és litográfus fia volt. Bûntársa is akadt, sógorának öccse, Göpil Gyula segédkezett volna a hamis bankók terjesztésében, de 1899 májusában Eszéken lebukott. A korabeli sajtó sokat foglalkozott a szenzációs üggyel és – egyebek mellett – arról is jelentek meg eszmefuttatások, hogy mi vihette a bûn útjára a tehetséges embert. Íme egy idézet a Pécsi Napló írásából: „Mindig csak a pénz, az az átkozott pénz! Tagadhatatlan, hogy az anyagi érdek játszotta a fõszerepet évezredekkel ezelõtt is, de annyira talán sohasem fajult el az emberiség az életfenntartás küzdelmében, mint manapság a haldokló tizenkilencedik század végóráiban, amikor nincs olyan elposványosodott gyalázatos út, amelyre az ingatag jellemû ember rá ne lépne, nincs oly piszkos eszköz, amelyet meg ne ragadna, ha általa könnyû móddal pénzhez, sok pénzhez lehet jutni.” (Úgy tûnik „nincs új a nap alatt”, hiszen a fenti megállapítások sajnos, napjainkban is megállják a helyüket!) De, hogy a numizmatikánál és határterületeinél maradjunk, a hamis bankókon túl, olvashatunk a könyvben értékbárcáról, bányapénzrõl, részvényekrõl, pecsétekrõl és öntöttvas éremrõl is. A gondosan szerkesztett, külalakjában is megnyerõ kötet a „Pécsi Krónika” sorozat 8. tagjaként a HÁZMESTER 98 KFT. kiadásában jelent meg. (Ügyvezetõ Andrell Tamás, sorozatszerkesztõ Vince Ernõ.) A fentiek ismeretében a kötetet nem csak a városunk ipartörténete iránt érdeklõdõknek, hanem a numizmatika kedvelõinek is jó szívvel ajánljuk!
Hágen
     
     
„Újabb” pécsi orvosi érmek IX.*
Szöllõssy Enikõ: Bugát Pál - Szentágothai János Emlékérem
     

A Magyar Természettudományi Társulatot (MTT) 1841-ben Bugát Pál (1793 – 1865) orvos, egyetemi tanár, nyelvújító alapította meg és elsõ elnökévé is ot választották. Az alapszabály szerint a Társulat célja: „A természeti tudományokat mívelni és minél nagyobb mértékben részeltetni hazánkfiait a természeti tudományok jótékonyságában.”
Az idõk folyamán sok neves honfitársunk volt tagja és tisztségviselõje a Társulatnak, mint pl. Herman Ottó, Eötvös Loránd, Hõgyes Endre, Wartha Vince, Szent-Györgyi Albert, hogy csak néhányat említsünk közülük. A korabeli, 1845. február 18-án kelt jegyzõkönyv szerint „Scitovszky János pécsi püspök pártoló-, Hölbling Miksa rendes tagul ajánltatnak.” Így, valószínûsíthetjük, hogy a pécsiek közül a késõbbi hercegprímás, illetve megyei foorvos lehettek az elsõ belépõk.
Bár, ez az õsi, 169 éve alapított Társulat - és ugyancsak régi hagyományú lapja a Természettudományi Közlöny - túlélte a szabadságharc elvesztését, 1919-et, szerencsésen átvészelte a II. Világháborút, sajnos a „szocializmust” nem, ugyanis 1953-ban megszüntették, nevétõl, lapjától, vagyonától megfosztották és a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat elnevezést kapta. De szerencsére 1990. április 17-én újjáalakult a MTT és elnöke a korábban Pécsett munkálkodó orvos, nemzetközi hírû agykutató, Szentágothai János (1912-1994) lett. (Szentágothai professzor 20 évig, 1943-tól 1963-ig volt a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének igazgatója.) A MTT az újjáalakulását követõen tíz természettudományi szakosztállyal mûködik és hasonlóan az 1841-ben kinyilvánított célkitûzéseihez, a tudományos ismeretterjesztésen és a természettudományok magas szintû népszerûsítésén túlmenõen változatlanul elsõrendû feladatának tekinti a fiatal tehetségek felkutatását és gondozását.
A MTT 1992-ben korábbi elnökei tiszteletére Bugát Pál - Szentágothai János Emlékérmet alapított, mellyel azokat jutalmazza, akik jeleskednek a tudományos ismeretterjesztés területén. Évente 2-3 érmet adnak ki, melyhez díszes oklevél is tartozik. A képeinken bemutatott, 87 mm átmérõjû, kétoldalas bronz medál elõlapján a két névadó orvos neve köriratban, balra nézõ profil arcmásuk „idõrendi” elrendezésben (hátul Bugát, elõtte Szentágothai), bal oldalt, lent a nyak elõtt pedig az alkotó, Szöllõssy Enikõ mesterjegye látható. A hátlap alsó felén az "UJJÁALAKULÁS 1990" körirat tudatja, hogy 37 évi kényszerszünet után a MTT ismét mûködik. Fölötte egy érem látható, amely a MTT emblémáját jeleníti meg. Körirata: MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 1841. Alul kör alakú magyar címer, fölötte múmia szerû nõalak, aki a jobb kezében napkorongot, baljában holdsarlót tart, mögötte pedig keresztben balra nézõ szfinx látható. Ezek az ó-egyiptomi ihletésû motívumok a megismerést, a tudást és a tudományokat szimbolizálják.

Süle Tamás
*(”Újabb” alatt érti szerzõ azokat az érmeket, amelyek a „Százötven év pécsi orvosi érmei 1845-1995” c. könyvébõl kimaradtak, vagy annak megjelenése után láttak napvilágot. Természetesen azok az alkotások nem kapnak helyet a sorozatban, amelyeket a Pécsi Dénárban korábban már ismertettünk.)
     
     
Március 15-ére emlékezünk!
     
 
 
     
   
     
„A baranyai vasárnapok plakettje”
     

A fenti címen jelent meg a Dunántúli Napló 1966. február 20-i számában ez a néhány soros híradás: „Szabó Iván szobrászmûvész tervezte a baranyai vasárnapok rendezvénysorozatának plakettjét, amelyet azok a mûvészeti csoportok és mûvészek kapnak meg, akik a különbözõ ünnepségeken részt vesznek, a hátlapjára vésik a napot és az esemény színhelyét.” (Megjegyzem, hogy jelen esetben nem helyes a plakett megnevezés, mert az szögletes alakú, itt pedig kerek alkotásról, vagyis éremrõl van szó.) Érdekes, hogy a korabeli sajtóban az éremrõl egyéb híradást nem találtam. De magáról a „Baranyai vasárnapok” alapításáról sem lelhetõ fel közlemény, csak a konkrét események kapcsán „mellesleg” említik meg. Íme három példa: 1. „A Leányvásár országos hírûvé tette Pécsvárad nevét. Lemle Géza, neves baranyai népmûvelõ ötlete volt, hogy a Baranyai Vasárnapok rendezvénysorozatába illesszék a Zengõ környékén élõ református magyarok híres találkozóját, az október 18-ikai Lukács napi vásárt.” 2. „Az elmúlt hét végén rendezték a jubileumi, XXV. Siklósi Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivált. Az 1964-ben indult nyári "Baranyai Vasárnapok" rendezvénysorozat - amelynek része a Fúvószenekari Fesztivál - az eltelt évtizedek alatt rangos kulturális programmá vált.” 3. „Mohácson a busóálarc faragás igazán a huszadik században, az idegenforgalom medrébe terelõdõ népszokás idején kezdett kialakulni, s az ötvenes-hatvanas években a filmezések és a Baranyai Vasárnapok idején erõsödött meg s tart máig.”
A Baranyai vasárnapok tárgyi megtestesítõje egy 100 mm átmérõjû, kétoldalas öntött bronzérem. (A képeinken bemutatott érmet Jakó János nyíregyházi barátomtól kaptam ajándékba. Vajon a hatvanas években készült medál hogyan került Baranyából Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe?)
Az elõlap felsõ felében BARANYAI VASÁRNAPOK körirat olvasható, az alsó félen füzérdísz (girland) fut végig. Középen oldalnézetben látható egy féltérdre ereszkedett, népviseletbe öltözött nõalak, aki jobb kezében virágot, baljában pedig szütyõt tart, háta mögött találjuk az alkotó, Szabó Iván mesterjegyét. A hátlap felsõ kétharmadában középen egy eléggé elnagyolt, mondhatnánk „vázlatos” Baranya megyecímer található és vélhetõen az alsó, üresen maradt mezõbe vésték be az aktuális eseményt és a dátumot. Bár az érem nem túl dekoratív, de akik hajdani szereplésük megérdemelt jutalmaként kapták, biztosan ma is becses emlékként tartják számon.

Süle Tamás
     
     
Újabb Eligiusz könyv -
Helfried Ehrend: Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten
     

Helfried Ehrend: Eligius auf Münzen, Medaillen und sonstigen Sammelobjekten (3. Nachtrag zu ELIGIUS IV) Schriftenreihe Speyerer Numismatische Beiträge. Bd. 22. 2009.
Helfried Ehrend Speyer-i német Eligiusz kutató újabb kiegészítõ kötetet bocsátott útjára, amelyben bemutatja a 2006 óta összegyûjtött Eligiusz anyagát. Templomi ábrázolások (képek, szobrok) mellett szentképek, érmek, pénzek, jelvények filatéliai emlékek, bélyegzõ lenyomatok sorakoznak a gondosan szerkesztett újabb gyûjteményben. Magyar vonatkozásai is vannak. Pl. A Pécsi Szent Eligiusz Társaság 15 éves jubileumi Eligiusz érme, amelyet Fülöp Zoltán és Helényi Tibor mintázott és a Magyar Pénzverõ Rt vert 2007-ben.
De megemlítjük Zákányi Péter pécsi gyûjtõ nevét is, akinek Ex librise került a könyvbe, mivel Szent Eligiusz ábrája látható rajta.
A könyv címlapján a váci missale Eligiusz iniciáléja és a pécsi ötvöscéh pecsétje látható.

Raýman János
   
     
Köszönet az önzetlen segítségért!
     
A Vándorgyûlés támogatására létrehozott 10.000 Ft-ról szóló, sorszámozott Emléklap tulajdonképpen a Vándorgyûlés emlékérmének kiadását segítõ téglajegy.
Eddig tizenegy ilyen Emléklap kelt el, de további jelentkezõket is várnak a szervezõk! Az eddigi támogatók: 1. Hágen József, 2. Raýman János, 3. Páger János, 4-5. Porta Róma (Nagy Csaba), 6-7. Zsoldos Jenõ, 8. Bujtár János, 9. Benkõ Gyula, a 10-es sorszámú emléklapot a pécsi Szent Eligiusz Társaság kapta, míg 11-nek dr. Süle Tamás iratkozott fel a támogatók listájára.
Eddig úgy tûnik, hogy a rendezvény szervezõi leginkább a gyûjtõk áldozatkészségére számíthatnak, bár egy-két „céges” szponzortól is van ígéret.
 
 
Az emléklap az 1919-ben Sopianae jeligével benyújtott ismeretlen mûvész 100 koronás pénzterve alapján, István László képzõmûvész közremûködésével készült.
   
     
Éremgyûjtõ találkozó 2010. május 2-án pécsett
     
A Baranya Megyei Éremgyûjtõk
2010. május 2-án (vasárnap) 8.00 – 12.00 között
a Hotel Pátriában (Pécs, Rákóczi u. 3.)
Éremgyûjtõ találkozót rendeznek.
Asztalfoglalás: Páger Jánosnál
2010. április 19-tõl naponta 18.00 óra után a
72 / 316 780 telefonszámon.
Az összejövetel idõtartama alatt büfé várja a vendégeket. A rendezvényünk helye megegyezik a
2010. augusztus 20-án megrendezésre kerülõ
MÉE 40-ik vándorgyûlésének a
helyszínével.
   
Vezetõség
     
Szerkesztõk: Hágen J. – Raýman J. – Süle T.
MÉE Baranya Megyei Szervezete 7601. Pécs, Pf 325
e-mail: info@pecsidenar.hu
 
 
 Webbolthely.hu
A weboldalt készítette és folyamatosan frissíti: Szirtes Zoltán